Ismeretlen kriptát és freskókat találtak a keszthelyi Szent Miklós-kápolnában
Jelentős felfedezésekkel gazdagította a dunántúli középkori egyházi építészetről alkotott képet a keszthelyi Szent Miklós-kápolna legújabb régészeti kutatása, amelynek során egy érintetlen barokk kori kriptát és páratlan gótikus freskókat tártak fel. Ahogy arról a Zaol hírportálon megjelent cikk beszámolt, az Orha Zoltán régész-muzeológus és Nemessányi Klára restaurátor vezette munkálatok eddig ismeretlen rétegeit mutatták meg a régió egyik legfontosabb műemlékének.
- Keszthelyen a Szent Miklós-kápolna padlózata alatt egy tizennyolcadik századi, eddig ismeretlen kriptát fedeztek fel a régészek.
- A szakemberek a falakon két rétegben feltárt ritka, tizennegyedik századi gótikus falképeket is azonosítottak.
- A szentély alatt talált, épségben maradt fenyőfa koporsók feltárását az állagmegóvás érdekében egyelőre nem tervezik.
A keszthelyi épület falain végzett falképkutatás során kiderült, hogy a belső tér szinte minden felületét gótikus festés borítja. Nemessányi Klára restaurátor elemzése kimutatta, hogy a vakolat alatt két különböző korszakból származó réteg rejtőzik. Az alsó festés a tizennegyedik század elejére datálható, amelyből apró arcok és egy trónjelenet töredékei rajzolódnak ki. A felső, 1390 körül készült rétegen hat egész alakos figura és egy küzdelmi jelenet látható. A szakemberek szerint ikonográfiai szempontból is ritka alkotásokról van szó, amelyeket nagy valószínűséggel egy vándorfestő készíthetett az utókor számára.
A belső tér régészeti feltárását a 2025 nyarán elvégzett geofizikai vizsgálatok alapozták meg. Bár a szakemberek eredetileg egy korábbi kapuzat maradványait keresték a bejáratnál, az ásatás végül a kápolna belsejében hozott áttörést.
A szondázások során azonosították a hajó húsz centiméter vastag eredeti járószintjét, az 1775-ben kialakított barokk téglapadlót, egy barokk oltár alapozását, valamint egy korábbi oltár maradványait. Az építéstörténeti leletek között középkori gombtöredékek, kerámiadarabok, freskótöredékek és régi pénzérmék is előkerültek, amelyek tovább pontosítják az épület kronológiáját.
A kutatás legváratlanabb eredménye a szentély feltárása során jelentkezett, ahol a téglák bontása közben egy eddig teljesen ismeretlen üregre bukkantak. Orha Zoltán régész-muzeológus tájékoztatása alapján a téglasoronként végzett, közel egy hétig tartó óvatos munka során egy beépített kripta bejárata tárult fel.
A sírkamrában négy összeroskadt fenyőfa koporsót azonosítottak, amelyek közül egy egyértelműen gyermek méretű. A temetkezési hely kialakítását az 1717-es felújítási munkálatokhoz kötik a kutatók, lezárására pedig legkésőbb 1775-ben, az új padlózat lerakásakor kerülhetett sor.
A modern régészeti protokolloknak és az állagmegóvási elveknek megfelelően a szakemberek egyelőre nem tervezik a koporsók felnyitását. A döntést az indokolja, hogy a levegő beáramlása visszafordíthatatlanul károsítaná a belső térben fennmaradt szerves maradványokat, míg magukat az emberi csontokat a fenyőfából kioldódó kémiai anyagok vélhetően már amúgy is károsították. A temetkezések pontos datálását a fákból vett minták dendrokronológiai elemzése teszi majd lehetővé.
A jövőbeli tervek között az épület vizesedésének megállítása és a feltárt történelmi értékek szakszerű, nagyközönség számára is elérhető bemutatása szerepel.
