ICOMOS-díjat kapott a Magyar Tudományos Akadémia megújult székháza
A legmagasabb hazai műemlékvédelmi elismeréssel, ICOMOS-díjjal tüntették ki a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) székházának átfogó rekonstrukcióját. A páratlan értékű neoreneszánsz palota megújulása nemcsak a hazai épített örökség megóvásának kiemelkedő példája, hanem bizonyítja a tudományos kutatók, a restaurátorok és a kivitelezők több éven át tartó, szoros szakmai együttműködésének sikerét is.
A Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága (ICOMOS) a műemlékvédelem legjelentősebb és legnagyobb globális civil szervezeteként működik. A szervezet Magyar Nemzeti Bizottsága minden évben a Műemléki Világnaphoz, április 18-hoz kapcsolódva ismeri el az előző esztendő legkiválóbb hazai helyreállításait. A 2026-os évben egyedüli díjazottként a Magyar Tudományos Akadémia székháza érdemelte ki a kitüntetést, amelyet április 17-én, Fertődön adtak át.
Az értékelő bizottság indoklása szerint a projekt a gondos tervezés, a homlokzat és a történeti terek aprólékos restaurálása, valamint az összes résztvevő – a megbízó, a tervezők, a tudományos szakértők és a kivitelezők – folyamatos és példaértékű kooperációja miatt nyerte el a grémium támogatását. A díjat megörökítő bronz emlékplakettet május 12-én, ünnepélyes keretek között leplezték le az épület Széchenyi István téri főbejáratánál, valamint a palota dísztermében.
A sikeres kivitelezést egy rendkívül alapos, éveken átívelő tudományos előkészítő munka alapozta meg. A fizikai munkálatokat megelőzően, a 2016 és 2017 közötti időszakban az ELTE HTK Művészettörténeti Kutatóintézet munkatársai készítették el a palota átfogó műemléki értékleltárát.
A felmérést és a dokumentációs projektet Bicskei Éva, Farbakyné Deklava Lilla, Hámori Péter, Lővei Pál, Mikó Árpád, Papp Gábor György, Sisa József és Ugry Bálint végezték, akik a legapróbb részletekig feltérképezték az épület történeti és művészeti értékeit. Az Akadémia felkérésére a kivitelezés során a helyreállítási és restaurálási folyamatokat Mikó Árpád és Lővei Pál művészettörténészek éveken át szakértőként kísérték figyelemmel, biztosítva, hogy a beavatkozások maradéktalanul megfeleljenek a legszigorúbb hazai és nemzetközi műemlékvédelmi elveknek.
Ez is érdekelhet
A Magyar Tudományos Akadémia székháza a tizenkilencedik századi magyar építészet és kultúrtörténet egyik legfontosabb szimbóluma, amelynek megóvása kiemelt nemzeti érdek. A Lánchíd pesti hídfőjénél álló, monumentális neoreneszánsz palotát Friedrich August Stüler porosz építész tervei alapján emelték 1860 és 1865 között. A pesti városképet meghatározó épület létrejöttét az tette lehetővé, hogy gróf Széchenyi István az 1825-ös pozsonyi országgyűlésen felajánlotta birtokainak egyévi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság megalapítására.
A székház a maga korában is építészeti és technológiai bravúrnak számított, gazdagon díszített belső terei, Lotz Károly falfestményei és a korabeli mesterek által készített iparművészeti részletei a hazai historizmus csúcsteljesítményei közé tartoznak. Az ICOMOS-díjjal elismert jelenlegi rekonstrukció garantálja, hogy a magyar tudományosság fellegvára a huszonegyedik század követelményeinek megfelelően, ám eredeti történelmi pompájában szolgálja tovább a tudományos életet és az épített örökség iránt érdeklődő közönséget.
