Husz János 1415-ös kivégzése igencsak komikusra sikeredett

A vallás gyakran fordul eredeti funkciója helyett agresszióba, ha az egyházi hatalom nem a megfelelő személyek kezébe kerül. Ilyen esetekben szűnik meg a tolerancia és a másik ember új keresztény világképének elfogadása. A következmény gyakran az újítók életébe került, ebbe a kategóriába tartozik több neves gondolkodó is, mint John Wycliffe, Husz János vagy William Tyndale. Még szomorúbb, hogy nem csupán a középkor történelme ad erre példákat, hanem jelen korunk is szolgál néhány ilyen jellegű esettel.

John Wycliffe: a pápa, mint Antikrisztus és a komikus tárgyalás

John Wycliffe (1330–1384) az angol filozófus pap maga volt a reformáció előfutára, aki a keresztény vallás egyetlen alapjának a Szentírást tartotta, tagadva ezzel a pápa és az Egyház hatalmát. Úgy vélte, a pápaság korrumpálódott és kizárólag az önös érdek vezérli, így 1360 környékén elhatározta, hogy fellép a keresztény apparátus romlása ellen, ám ez az érintetteknek a legkevésbé sem volt ínyére, így minden rendelkezésre álló eszközzel igyekeztek ellehetetleníteni a reformert.

Kezdetben pamfleteket készített, hogy felhívja a hívők figyelmét az egyházi személyzet becstelenségére, látva, hogy a hatalom és az anyagi javak hajszolását részesítik előnyben a szegények és rászorulók segélyezése helyett. Magát a pápát gőgös Antikrisztusként jellemezte, erre 1377-ben XI. Gergely mind a 19 tanát elítélte, otthonában szerencsére csak az egyház neheztelt rá emiatt, az uralkodó és fia, akikkel jó viszonyt ápolt felülemelkedtek a konfliktuson.

A londoni érsek Wycliffe azonnali kihallgatását követelte, ám az egész eljárás mondhatni komédiába fulladt. Már a tárgyalás elején kezdetét vette egy kisebb verekedés, majd ezt követően az ügy természeténél fogva teljesen mellékesen az került fókuszba, hogy a filozófus pap a kihallgatás alatt leülhet-e vagy sem.

Mivel az érsek követelte, hogy maradjon állva, ám Wycliffe ennek nem tett eleget, a pert lényegében az erről szóló vita uralta megfeledkezve az eljárás valódi okáról. A fiaskó a pápa fülébe jutott, aki azonnal bullát bocsátott ki Wycliffe ellen eretnekséggel vádolva a papot, aki ezt követően háziőrizetbe került. Hazájában érdemlegesen nem feddték meg egészen 1382-ig, amíg prédikációi hatására ki nem tört a parasztlázadás.

Mivel a Bibliát tekintette az egyetlen hiteles vallási alapnak, a művet minden hívő számára elérhetővé kívánta tenni, a latin nyelv viszont éppen akadályozza terjeszthetőségét, így jutott arra a következtetésre, hogy egyes részletek helyett az egész alkotást le kell fordítani az olvasóközönség anyanyelvére.

A hatalom azonnal elvetette a másolatok készítésének ötletét és kilátásba helyezte a törvényt, amely tiltja az angol nyelvű példány birtoklását és börtönt szankcionál megszegése esetén. A tervezet megbukott, az egyház pedig megszüntette Wycliffe üldöztetését, aki addigra már elhunyt.

Mindezek ellenére a reformer még halála után több évtizeddel is szálka volt Róma szemében, így 1427-ben V. Márton pápa a pap maradványait exhumáltatta, hamvasztást rendelt el és a Swift mellékfolyóba szórta hamvait, elkerülve, hogy nyughelye zarándokhellyé váljon.

Husz János kivégzésének botrányos hangulata

Husz János (1369-1415) cseh pap és reformer azoknak az újítóknak a táborát ékesítette, akik az egyházi korrupció ellen voltak hivatottak fellépni, illetve az anyanyelvű bibliák terjesztésének sorsát is szívükön viselték, akár az angol John Wycliffe, akinek tanaival Husz János prágai tanulmányai alatt ismerkedett meg.

A cseh reformert kezdetben a prágai érsek, Sbinko von Hasenburg is támogatta, ám amikor a klérus erkölcsi tisztítása mellett a nemzeti érdekeket is hangsúlyozni kezdte, elfordult tőle. 1409-ben a Károly Egyetem rektora lett, ami az intézmény számára is újdonságot hozott és a wycliffita tanok központjává vált.

1410-ben egykori érsek barátja pápai bullát eszközölt ki ellene, majd egy évvel később XXIII. János, az aktuális pápa ki is átkozta. Az egyház ugyan üldözte, ám maradtak befolyásos támogatói, mint IV. Vencel cseh király vagy Zsigmond császár, aki épp magyar király is volt.

Husz János munkájának gyümölcseként 1416-ban megjelent az első cseh nyelvű bibliafordítás, ami az általa erre a feladatra verbuvált hallgatók csoportja nélkül nem jöhetett volna létre. A következmény nem meglepő módon köszönet helyett az eretnekség vádja lett, ugyanúgy, mint angol kollégája esetében.

A vád hamarosan tárgyalást vont maga után, ami Konstanz városában kapott helyet. A zsinat komikus mivolta, még Wycliffe meghallgatásán is túltett, szinte karneváli hangulat kerekedett a településen. A felfordulást állítólag elsősorban Európa „nagyjai” okozták.

Az egyik érsek 600 lóval érkezett, majd felbukkant 700 prostituált, hogy felajánlja szolgálatait a résztvevőknek, közben 500 ember belefulladt a tóba, a pápa pedig hóakadályba ütközve kizuhant az őt szállító kocsiból.

A hangulat olyannyira a tető fokára hágott, hogy a cseh reformer tulajdonképpeni elítélése és kivégzése már csupán egy kis közjátéknak tűnt, annak ellenére, hogy máglyán égették el. A kegyetlenség egyedül követőit tüzelte fel, méghozzá olyannyira, hogy az események következtében Csehország hamarosan polgárháborús övezetté vált és kezdetét vették a huszita háborúk.

Halált hozó barátság: William Tyndale

Tyndale (1494-1536) az elhunyt John Wycliffe tanainak tisztelője volt a XVI. században, VIII. Henrik uralkodása alatt. Wycliffe megítélése cseppet sem változott halála óta, azért néhány tőle származó bibliafordítás még akadt a feketepiacon.

Tyndale a nyomtatás megjelenésében felismerte a lehetőséget és rájött, hogy itt az idő, hogy frissítse és terjessze a bibliafordításokat, természetesen titokban. Hamar konfrontálódott azzal a ténnyel, hogy vállalkozásában még barátjára, Cuthbert Tunstall londoni érsekre sem számíthat, kizárólag önmagára.

Projektjéhez nagy erőt adtak neki a német területeken zajló lutheri események, így vállalva a kockázatot, Kölnbe utazott, hogy munkáját a nyomdába vigye. A vállalkozás veszélyes mivoltát fokozta, hogy a várost a Rómához lojális érsek uralta.

Már félúton járt, amikor hírt kapott, hogy a nyomdában razzia várható, így inkább menekülőre fogta. Az eset évekig ismétlődött, ő pedig folyamatosan rejtőzködött az angol kémek és a római ügynökök elől, míg végül munkája elkészült. Ezt követően ugyan illegálisan, de egész Angliát elárasztotta a nyomtatott anyanyelvű szentírásokkal.

Sikere viszont hamarosan életveszélyessé vált másokra nézve is, amikor Thomas Wosley bíboros és lordkancellár, könyörtelen kampányt indított Tyndale bibliái ellen. Immár senki sem volt biztonságban, aki magával Tyndale-lel vagy munkájával bármilyen módon és mértékben kapcsolatba került. A fordító munkája akarata ellenére több áldozatot is szedett, míg végül ő maga is áldozattá vált.

Az első személy, aki a találkozásból kifolyólag életét vesztette Thomas Hitton pap volt, aki beismerte, hogy a kontinensen felvette a kapcsolatot Tyndale-el és két fordítását is angol földre hozta. A büntetést eretnekség vádja és máglyahalál testesítette meg.

Egy Thomas Bilney nevű jogász volt a második áldozat, akit kétszer is perbe fogtak, először 1529-ben, majd 1531-ben, az utóbbi végzetesnek bizonyult és szintén lángok közt lelte halálát. Egy régi követője Richard Bayfield szerzetes sem élte túl az ismeretséget és ő is a tűz martalékává vált, ám ezt megelőzően még alaposan megkínozták.

1536-ban magát Tyndale-t is utolérte végzete, amikor Henry Phillips, egy fiatal arisztokrata Antwerpenben elárulta. Egy angol, kereskedőkből álló társaság hívta meg őket vacsorára, majd ezt követően Phillips lefogatta a kijáratnál „barátját”, akit néhány héten belül máglyára küldtek.

Antwerpenben nem ő volt az egyetlen, akit eretnekség vádja okán végeztek ki. Jacob van Liesveldt holland nyelvű bibliákat gyártott, tetézve „bűnét” azzal, hogy a katolikus egyház klientúráját sátánként ábrázolta, az ő élete sem alakult másként, mint sorstársaié.

A XVI. századi bibliafordítók utáni hajsza a későbbi századokban csillapodni látszik, ennek ellenére a XX., sőt a XXI. század is szolgáltat példát ilyen esetekre. 1960-ban az amerikai légierő berkeiben ütötte fel a fejét az újonnan kiadott bibliák iránti ellenszenv, egész egyszerűen a hidegháborúból fakadóan, hiszen a probléma az volt, hogy az új kiadás fordítói közt voltak, akiket a kommunistákkal hoztak kapcsolatba.

Valódi áldozatot követelt viszont a Biblia dialektológiai átdolgozása, amit Edmund Fabian végzett el Pápua Új-Guineában, ahol ezért 1993-ban meggyilkolták. A 2016-os év pedig négy amerikai bibliafordító halálát hozta el a közel-keleti térségben a Szentírással kapcsolatos munka során, itt katonák végeztek az evangélikus szervezet tagjaival.