Hét extrém reklámfogás a történelemből, amely megragadta a világ figyelmét

Egy reklám számos célt szolgálhat. Van, aki a saját vállalkozását szeretné felfuttatni vele, mások valamilyen közösség számára fontos ügyre igyekeznek ráirányítani a figyelmet. Nem egy példát ismerünk azonban a történelemből, amikor egészen extrém akciókat hajtottak végre a figyelemfelhívás céljából.

Az igazi hérosztratoszi tett

Az epheszoszi Artemisz-templom korának egyik legimpozánsabb épülete volt, nem véletlen hát, hogy az ókori világ hét csodájának egyikeként is szokás emlegetni. A fantasztikus épületre meglehetősen szomorú végzet várt: Kr. e. 365-ben egy Hérosztratosz nevű görög férfi meggyújtotta a templom fagerendáit, mire az teljesen porig égett.

Amikor megkérdezték a gyújtogatót, hogy miért követte el szörnyű tettét, Hérosztratosz valószínűleg a lehető legdühítőbb válasz adta. Vandál cselekedetének célja nem volt más, minthogy saját nevét örökre beírja a történelemkönyvekbe. A gazfickót ezután kivégezték és mindent megtettek azért, hogy terve ne váljon valósággá, így még azt is szigorúan megtiltották mindenkinek, hogy kiejtsék a nevét. Eme törekvések ellenére, végülis nem sikerült kitörölni emlékét a történelemből, hiszen a „hérosztratoszi tett” kifejezést még ma is használjuk a hírnévért elkövetett bűncselekmények megnevezésére.

Kempe kilenc napos csodája

William Kempe a 17. század fordulójának neves színésze és bohóca volt Angliában, aki rendszeres szereplője volt William Shakespeare korai színdarabjainak is. 1600-ban azonban maga mögött hagyta a Bárd társulatát és önálló karrierbe kezdett. Ehhez azonban mindenekelőtt egy kiváló reklámra volt szüksége. Hamarosan eszébe is jutott a nagy ötlet, miszerint keresztül fogja táncolni Dél-Angliát.

Kempe táncmaratonja Londonból indult és egészen Norwich városáig tartott. Kilenc nap alatt így összesen 160 km-t tett meg, miközben mindvégig egy groteszk népi táncot járt. Útközben számos településen megállt, hogy népszerűsítse vállalkozását, begyűjtse a helyiek ajándékait és fogadásokat szervezzen az útjára. A reklámfogás kiválóan bevált, Kempe hírneve Anglia-szerte jelentősen növekedett. Sőt, a táncmaratonról végül még egy bőrt lehúzott, amikor jó pénzért kiadta róla emlékiratait Kempe kilenc napos csodája címmel.

A jó terméknek is kell reklám

A 16. században Dél-Amerikából Európába behozott burgonya kétségtelenül az egyik legfontosabb növény a kontinens történelmében. A tápláló gumók ugyanis nagy szerepet játszottak abban, hogy kezelni lehessen az európai országokat gyakran sujtó éhínségeket, számtalan ember életét megmentve ezzel. Kezdetekben azonban a furcsa alakú, általában koszos krumpli még korántsem számított népszerű eledelnek. Sokan úgy vélték, hogy mérgező és akár leprát is terjeszthet.

A burgonya megítélése nem is javult egészen a 18. század végéig, amikor a francia gyógyszerész, Antoine-Augustin Parmentier el nem határozta, hogy kerül amibe kerül, de ő megszeretteti a krumplit az emberekkel. Parmentier ezért reklámakciók sorát vetette be az évek folyamán. Krumplivirágból készült csokrokat árusított, burgonya-témájú vacsorapartikat szervezett és még Mária Antónia királynét is meggyőzte arról, hogy viseljen krumplivirág szirmokat a hajában. (Ezzel párhuzamosan a királyné bátyja, II. József Magyarországon éppen adókedvezményekkel igyekezett elterjeszteni a burgonyát.)

Parmentier legsikeresebb reklámfogása azonban kétségtelenül az volt, amikor egy Párizs melletti telkén nekilátott krumplit termeszteni és a kert mellé fegyveres őrséget állított. Mindez megtette a hatását, a helyiek teljese mértékben meg voltak róla győződve, hogy ilyen látványos őrizet mögött csak valami nagyon értékes dolog rejtőzhet. Így mikor, Parmentier visszavonta őreit a földről, az emberek valósággal megrohamozták a burgonya ültetvényt.

A humbugherceg hableánya

A 19. századi Egyesült Államok legsikeresebb szórakoztatóművésze kétségtelenül a cirkusztulajdonos P. T. Barnum volt. A magát előszeretettel csak „humbugherceg” néven emlegető Barnum híres volt arról, hogy semmilyen átveréstől nem riadt vissza, ha közönségcsalogatásról volt szó. Arra viszont talán még ő se számított, hogy mekkora sikeres lesz egyik legbizarrabb reklámfogásának.

Barnum 1842-ben bejelentette majd úton-útfélen hangoztatta, hogy hamarosan bemutat egy valódi sellőt, amelyet a Csendes-óceánon, Fiji szigete mellett fogtak. A fantasztikus teremtmény a valóságban egy hal alsó fele volt, összevarva egy majom felsőtestével. Hogy hitelessé tegye az attrakciót, egyik munkatársát a londoni – egyébként nem létező – Természettörténei Líceum kutatójaként mutatta be, aki aztán részletes anatómiai előadásokat tartott a hableányról. Így mire a groteszk teremtmény végre megérkezett Barnum new york-i múzeumába, annak látogatottsága megháromszorozódott.

Egy álkatasztrófából lett katasztrófa

1896-ban a Missouri, Kansas és Texas Vasutak egy alkalmazottja, William George Crush egy rendkívül ambiciózus tervet eszelt ki, hogy növelje a cég népszerűségét. Kiválasztott egy nagy, üres, vidéki telket Texasban, ahol hatalma lelátókat és egy vasúti sínpárt épített fel. Az ötlet az volt, hogy a síneken szembehelyeznek egymással két mozdonyt, majd azokat teljes sebességre felgyorsítva frontálisan karamboloztatják egymással.

A „vasszörnyek párbajára” mintegy 40 ezer izgatott néző érkezett és úgy tűnt, hogy Crush akciója fantasztikus eredményt fog hozni. Az attrakció a tervek szerint el is indult, aztán az ütközés pillanatában elszabadult a pokol. Az egymásnak csapódó mozdonyok kazánjai azonnal felrobbantak, óriási mennyiségű fémtörmeléket repítve a levegőbe.

A robbanásban rengetegen megsérültek, hárman pedig életüket is vesztették. Az áldozatok közt volt egy kislány is, akinek koponyáját teljesen összetrancsírozta egy repülő vasdarab. A vasúttársaság ezután kénytelen volt nagyon komoly kártérítési összegeket kifizetni. Furcsa módon, az eredeti terv végül bevált: a cégnek nemcsak a hírneve, de a forgalma is jelentősen megugrott a következő években.

Hogyan futtatta fel a Tour de France egy újság népszerűségét?

Ma már a világ legpatinásabb kerékpárversenyének számító Tour de France eredetileg ugyancsak egy reklámakcióként indult. 1903-ban két francia férfi, Geo Lefevre és Henri Desgrange ötlete volt, hogy sportújságukat, a L’Auto című lapot egy nagyszabású állóképesség versennyel népszerűsítsék.

Az első ilyen kerékpárversenyre így egy hat szakaszból álló, több mint 2400 km hosszúságú pályát jelöltek ki a francia vidéken és 20 ezer frank fődíjjal csalogatták az indulókat. Az első bajnok egy Maurice Garin nevű kéményseprő lett, ezzel elindult a verseny immár több mint száz éves története. A reklámértéke is azonnal bizonyosságot nyert: a L’Auto vásárlóinak száma háromszorosára nőtt a verseny hatására.

Egy műsorról elkeresztelt város

Ha valaki Új-Mexikó állam autóútjait járja, ne lepődjön meg, ha egy bizonyos település névtábláján a Truth or Consequences (Igazság vagy következmények) feliratot látja. Elsőre talán azt gondolhatnánk, hogy a város nevét a vadnyugat korszakában kaphatta, pedig valójában egy rádióműsor nevét viseli.

1950-ben az NBC egyik népszerű műsorvezetője, Ralph Edwards éppen a Truth or Consequences címet viselő rádióműsorának a tizedik évfordulóját ünnepelte, amikor különös ajánlattal állt elő: Bármelyik településnek ingyenreklámot biztosít, ha cserébe az megváltoztatja nevét a műsor címére. Több se kellett kis fürdőváros, Hot Springs önkormányzatának és azonnal népszavazást írtak ki a település átkereszteléséről. Edwards a jubileumi adását így már innen sugározta és a város neve mind a mai napig őrzi eme különös reklámfogás emlékét.