Hét fenegyerek a történelemből, aki nem ismerte a félelmet

A filmes kaszkadőrök manapság leginkább a képernyőkön hajtják végre hajmeresztő mutatványaikat. Szép számmal voltak már azonban a filmipar megjelenése előtt is olyanok, akik ellenállhatatlan vágyat éreztek aziránt, hogy megkísértsék a halált. Következzen hét fenegyerek a történelemből, aki nem ismerte a félelmet!

A fiú, aki a halálba ugrott

Sam Patch Rhode Island államban született és kortársaihoz hasonlóan neki sem volt könnyű gyermekkora. Már egészen kis korától kezdve egy fonodában dolgozott egészen addig, amíg rá nem jött, hogy mutatványosként sokkal több pénzt tud keresni. Patch nem is akármilyen mutatványokkal vált híressé: hidak, vízesések és gátak rémisztő magasságából vetette alá magát a mélybe, miközben egyre nagyobb és nagyobb tömegek figyelték őt lélegzetvisszafojtva.

Első igazán nagy ugrását 1827-ben hajtotta végre, amikor egy 24 méter magas szikláról ugrott le. Két évvel később szerzett valódi hírnevet magának, amikor a Niagara vízesésnél 38 méterről rugaszkodott el. Rochester városában pedig már 8 ezer néző előtt vetette magát a mélybe a Genesee folyóba – mindezt úgy, hogy közben egy kis medvebocsot kötött magához ugrás közben.

Patch utolsó ugrására is itt került sor, 1829 novemberében. Az előadás fő attrakciója rosszul sült el, amikor furcsán, lábbal lefelé érkezett a vízbe és eltűnt a habokban. A mindössze 30 éves fenegyerek holttestét négy hónappal később találták csak meg a folyóban. Bár karrierje nem tartott sokáig, valóságos hőssé vált a nép szemében. Dalokat és verseket írtak róla, ugrásairól pedig színdarabok készültek. Egyik legnagyobb rajongója, Andrew Jackson amerikai elnök pedig még az egyik lovát is róla nevezte el.

A légyember

A történelem egyik legelső kaszkadőreként Harry Gardiner azzal szerzett magának hírnevet, hogy sorra mászta meg a 20. század elejének felhőkarcolóit és toronyházait – mindehhez pedig nem használt más, mint a puszta kezeit. A Légyember néven is emlegetett Gardiner első nagy attrakciója volt, amikor 1905-ben egy majdnem 50 méter magas zászlórúd tetejére kapaszkodott fel New Yorkban.

Az 1910-es évekre már olyan népszerű volt, hogy gyakran egy egész város élete megállt arra az időre, amíg Gardiner a falakon igyekezett felfelé. 1916-ban 150 ezer ember figyelte, amint a detroiti Majestic Building 68 méter magas tetejére hágott a védjegyének számító öltönyben és keret nélküli szemüvegben.

A szponzorok támogatásából élő Gardiner gyakran színezte mászásait különféle „médiahekkekkel”. 1918-ban egy vancouveri épület megmászása közben félúton megállt, hogy háborús kötvények vásárlására biztassa a közönséget, míg a kanadai Bank of Hamilton épületének tetejére igyekezve, az egyik ablaknál lepihenve kötött magának egy életbiztosítást.

A Horseshoe-vízesés hősnője

Mihez kezdjen egy hatvanas évei elején járó özvegy tanítónő, ha éppen úgy dönt, hogy valami izgalmasra vágyik a szürke hétköznapok mellett? Annie Edison Taylor 1901-ben úgy döntött, hogy ő lesz az első ember, aki egy hordóban lezuhan a Niagara-vízesés tetejéről. Az éppen akkoriban tartott világkiállítás idejére időzítve, egy másfél méter magas hordót készíttetett, amelyet kipárnázott és különféle biztonsági eszközökkel szerelte fel.

Október 24-én előbb a macskáját küldte le a hordóban próbaképpen, majd maga indult a rémisztő útra a Horsshoe-vízesés több mint 50 méteres magasságából. A nézők legnagyobb elképedésére a zuhanás után pár pillanattal Taylor már ki is kecmergett a hordóból, alig néhány horzsolással a testén.

Bár Taylor azt remélte, hogy az előadás világhírnevet szerez neki, csak rövid időre került rivaldafénybe. Horseshoe hősnőjét hamarosan elfeledték és később már maga is úgy nyilatkozott, hogy „inkább sétálna bele egy ágyú csövébe, tudva, hogy az ezernyi darabra robbant majd szét, minthogy újra vállalkozzon az útra a hordóban.”

Egy kilométerrel Párizs felett

Az egykori francia katonatiszt, Andre-Jacques Garnerin azzal írta be magát a repülés történetébe, hogy ő hajtotta végre az első magaslati ejtőernyős ugrást. Garnerin 1797-ben emelkedett 975 méter magasságba léggömbjével Párizs felett, mielőtt levágta volna a léggömböt tartó köteleket a kis kosárról, amelyben ült. Ezt követően kihajtotta 7 méter széles, saját készítésű ejtőernyőjét és megkezdte az „ereszkedést”, miközben az ernyő összevissza csapkodott és többször megcsavarodott. A földet érés így közel sem volt simának mondható, de szerencsére Garnerin szinte sértetlenül úszta meg a kalandot.

A következő években továbbfejlesztette az ejtőernyőjét, és számos ugrást hajtott végre szerte Európában. Legnagyobb teljesítménye az volt, amikor több mint 2400 méter magasságból ereszkedett le Angliában. 1799-ben felesége, Jeanne-Genevieve lett a történelem első női ejtőernyőse, amikor 900 méter magasságból szállingózott le férje találmányával.

Halálugratás

A 20. század elején az amerikai Barnum and Bailey Circus megütötte a főnyereményt, amikor leszerződtetett társulatába egy Maurcia de Tiers nevű fiatal francia hölgyet. De Tiers – aki korábban még autót sem vezetett soha – egy szédületes mutatványra vállalkozott. Egy kis autót vezetve egy rámpán felgyorsult, majd egy „bukfenckanyart” követően fejjel lefelé keresztülugratott egy nagy résen a rámpa másik részére.

A fantasztikus mutatvány rendszeresen teltházas előadásokat hozott a cirkusz számára és egy korabeli újságíró úgy jellemezte De Tier halálugratását, hogy „minden más mutatvány, amely megállítja az ember szívét, veszélytelen szobai játéknak tűnik csupán” ehhez képest.

A rendíthetetlen békaember

Az egykor életmentőként dolgozó, majd tengerészgyalogosként szolgáló Paul Boyton azzal szerzett magának hírnevet, hogy olyan távok leúszására vállalkozott, amiről korábban mások még csak nem is álmodtak. Első nagy teljesítménye az volt, amikor 1874-ben 48 km-t úszott a nyílt tengeren Írország partjainál egy felfújható gumiruhában.

Később keresztülúszta a La Manche-csatornát, a Gibraltári-szorost és Velence csatornáit is. Hosszú szakaszokat úszott végig a világ olyan nagy folyóin mint a Mississippi, a Szajna, a Duna vagy éppen a Tevere. Gumiruhája mellett állandó „kelléke” volt a a kis csónak, amit étellel, ivóvízzel és szivarokkal pakolt meg és állandóan maga után húzott útja közben.

New York legnagyobb idiótája

Amikor Rodman Law 1919-ben, mindössze 34 éves korában elhunyt, a legtöbb hírlap meglepetten konstatálta, hogy a halála oka tuberkulózis volt. Meglepettségük teljes mértékben érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a „New York legnagyobb idiótájaként” is emlegetett Law szinte egymaga annyi őrültséget vitt véghez, mint az eddig felsorolt fenegyerekek összesen.

Kötél nélkül mászott meg egy felhőkarcolót, ejtőernyővel ugrott ki repülőgépekről, hőlégballonokból, sőt egy alkalommal a Szabadság-szobor fáklyájának tetejéről is. Egy kajakkal „leevezett” egy vízesésen, majd 1913-ban olyanra vállalkozott, amit leggyakrabban rajzfilmekben láthatunk: megpróbálta kilövetni magát egy hatalmas ágyúból (amelynek során aztán súlyos égési sérüléseket is szenvedett).

Nem sokkal halála előtt Law arra készült, hogy egy másfél kilométeres ejtőernyős ugrást hajtson végre. Egyszer így nyilatkozott az őt kérdező riportereknek: „Nincsenek idegeim és nem ismerem a félelem szó jelentését.”