Hatvanezer éves strucctojás-töredékek mesélnek a szimbolikus kommunikáció születéséről
A több mint hatvanezer évvel ezelőtt élt dél-afrikai vadászó-gyűjtögető közösségek már komplex geometriai ismeretekkel és fejlett absztrakt gondolkodással rendelkeztek, amelyet a víz tárolására használt strucctojások tudatos, előre megtervezett díszítése is bizonyít – derül ki a PLOS One tudományos folyóirat legfrissebb számából, amelyben a Bolognai Egyetem kutatója, Silvia Ferrara és munkatársai publikálták a leletegyüttesen végzett elemzéseik eredményeit.
A nemzetközi kutatócsoport összesen 112 darab, geometriai mintákkal vésett strucctojáshéj-töredéket vizsgált meg, amelyek három dél-afrikai régióbeli – két dél-afrikai köztársaságbeli és egy namíbiai – régészeti lelőhelyről származnak.
A szakemberek geometriai és statisztikai elemzések segítségével, digitálisan rekonstruálták a karcolatokat. Az eredmények rávilágítottak, hogy a mintázatok több mint nyolcvan százaléka koherens térbeli szabályosságot mutat. A leleteken azonosított rácsminták, párhuzamos vonalak, derékszögek és rombusz alakú motívumok kialakítása előzetes vizuális és térbeli tervezést igényelt.
Silvia Ferrara filológus a kutatás kapcsán a publikációban hangsúlyozta: az alkotók nem csupán véletlenszerű vagy improvizált vonalakat húztak a felületre, hanem ismétlődő elvek alapján szervezték meg azokat. A készítők értették az alakzatok elforgatásának és ismétlésének elvét, és képesek voltak hierarchikus jelrendszereket létrehozni egyazon felületen belül. A kutatók szerint ez a fajta "vizuális nyelvtan" (visual grammar) egyértelmű bizonyítéka a korai emberek robusztus kognitív képességeinek és a fejlett téri-vizuális tervezésnek.
A Homo sapiens kognitív evolúciója szempontjából a szimbolikus és absztrakt gondolkodás megjelenése kulcsfontosságú mérföldkő. Ez a képesség tette lehetővé az információk kódolását, generációk közötti átadását, és végső soron jóval később az írásrendszerek kialakulását. A vizsgált, hatvanezer évvel ezelőtti időszak történelmi léptékkel mérve egybeesik azzal a korszakkal, amikor a modern ember ősei elhagyták az afrikai kontinenst, és megkezdték Eurázsia benépesítését.
Ez is érdekelhet
A strucctojások héjának felhasználása végigkíséri az emberiség korai afrikai történetét. A vastag, tartós héjú tojásokat a vadászó-gyűjtögető csoportok elsősorban ivóvíz tárolására és szállítására használták a száraz, vízhiányos területeken – egy olyan gyakorlat, amely a Kalahári-sivatag bizonyos csoportjainál a közelmúltig fennmaradt.
A mostani kutatás jelentőségét az adja, hogy a korábbi régészeti eredmények az ehhez hasonló, fejlett társadalmi funkciókat jellemzően későbbi korszakokhoz kötötték. Egy 2020-as kutatás például megállapította, hogy mintegy harmincezer évvel ezelőtt a strucctojásból készült gyöngyök az afrikai közösségek közötti cserekereskedelem és a szociális hálózatok fenntartását szolgálták, mintegy aszály elleni "biztosítási rendszerként" funkcionálva a távoli csoportok között. A most publikált, kétszer olyan idős leletek elemzése azonban megerősíti, hogy a szimbolikus kommunikáció, a geometriai absztrakció és az összetett kognitív tervezés már hatvanezer évvel ezelőtt is a korai ember mindennapi életének és tárgykultúrájának szerves részét képezte.
