Hatszáz amforát szállított az Androsz szigeténél felfedezett hajó
Egy épen maradt rakományú, a Krisztus előtti ötödik és negyedik század fordulójára datálható ókori hajóroncsot azonosítottak Androsz szigetének partjainál. A lelet páratlan betekintést enged a késő klasszikus kor tengeri áruszállítási hálózataiba, egyúttal földrajzi hiánypótló felfedezésként szolgál a Kükládok eddig kevéssé dokumentált tengeri kereskedelmi útvonalairól.
- A görög hatóságok egy Krisztus előtt ötödik és negyedik század fordulójáról származó hajóroncsot azonosítottak Androsz szigete mellett.
- A mintegy negyven méteres mélységben fekvő roncs rakománya hatszáz kereskedelmi amforából áll, amelyek az északi Égei-tenger és a Boszporusz vidékéről származnak.
- A felfedezés új adatokat szolgáltat a peloponnészoszi háború utáni időszak tengeri kereskedelmi hálózatainak és áruszállítási szokásainak megismeréséhez.
A hatóságokat egy magánszemély értesítette a tengerfenéken található régészeti nyomokról. Az Evangelisztisz Dionisziosz régész, Combanidisz Angelosz restaurátor és Louis Mersenié búvártechnikus alkotta csoport harminckilenc és negyvennégy méter közötti mélységben egy viszonylag kis területen szétszóródott, mintegy hatszáz-hatszázötven darabos amforarakományt talált.
A lelet elrendeződése arra utal, hogy a hajótest egyben ért a homokos tengerfenékre, és nem esett szét a süllyedés során. A rakomány mellett a kutatók azonosítottak egy ólom horgonyszárat is, amely a görög hajózási technológia jellegzetes eleme, valamint több közepes méretű követ, amelyek valószínűleg a hajó stabilitását biztosító ballasztként szolgáltak.
A víz alatti vizsgálatok során a szakemberek megállapították, hogy a hegyes aljú kereskedelmi amforák három különböző típusba sorolhatók, ami a szállítmány változatos földrajzi eredetére utal. Az első csoportba a Halkidikí-félszigeten fekvő Mendé városából származó edények tartoznak, amelyek a település jól ismert borát szállították.
A második típust a Szporádok szigetcsoportjához tartozó Szkopelosz, ókori nevén Peparéthosz ismert bortermelő központjának amforái alkotják. A harmadik, ritkább edénytípus a Boszporusz vidékéről származó úgynevezett Szoloha 2 variáns. A különböző gyártóhelyekről származó kerámiák együttes jelenléte azt bizonyítja, hogy a hajó több kikötőt is érintett az útvonalán, összekötve a Fekete-tenger térségét Dél-Görögországgal.
A leletegyüttes kormeghatározása a morfológiai jegyek alapján a Krisztus előtti ötödik század vége és a negyedik század eleje közötti időszakra tehető. Ez az éra a peloponnészoszi háború lezárulásának és a spártai hegemónia megszilárdulásának korszaka.
A történelmi háttér rávilágít, hogy a katonai konfliktusok ellenére a régiók közötti kereskedelem zavartalanul folytatódott, és az égei-tengeri útvonalak életbevágóan fontosak maradtak a poliszok ellátásában. A Saróni-öböl és a Mirtó-tenger találkozásánál fekvő Androsz szigete stratégiai jelentőségű horgonyzóhely volt a dél felé, feltehetően Pireuszba tartó hajók számára.
A kutatócsoport mindhárom amforatípusból egy-egy teljesen ép példányt emelt ki, amelyeket a kulturális minisztérium laboratóriumaiba szállítottak sómentesítésre. A szakemberek a jövőben gázkromatográfiás és tömegspektrometriás eljárásokkal vizsgálják meg az edények falán megtapadt szerves maradványokat, hogy pontosan meghatározzák az egykor szállított árukat.
A görög hatóságok a lelőhelyet szigorú védelem alá helyezték a fosztogatások elkerülése érdekében, miközben további feltáró merüléseket terveznek az üledék alatt rejtőző hajótest faelemeinek részletes vizsgálatára.
