Három szentéletrajza is készült az államalapító uralkodónak a XI. században

Különösebb kockázat nélkül kijelenthető, hogy Szent István király a magyar történelem legsikeresebb politikusa és legnagyobb hatású reformere volt. A történeti kutatás és a közvélekedés joggal tulajdonítja neki az európai rendbe betagozódó keresztény magyar állam megalapításának érdemét, vagyis azt a lépést, amely nélkül nemhogy napjainkban, de valószínűleg már száz évvel István után sem lett volna népének országa a Kárpát-medencében.

Bizonytalanságok a születés körül

Államalapító tevékenységének sarkalatos elemeit, azazhogy a legkeményebb eszközöktől sem tartózkodva megteremtette az ország politikai egységét, a nyugati rítus meghonosításával keresztény hitre kényszerítette népét, létrehozta a világi és egyházi igazgatás kereteit, pénzt veretett, dekrétumokat alkotott, okleveleket bocsátott ki, és elhelyezte államát az európai szövetségi rendszerekben – jól ismerjük.

István életének a köztudatban legélénkebb élő részlete azonban mégis talán a Szörényi Levente és Bródy János rockoperájában is középpontba állított konfliktusa Koppánnyal. Kettejük ellentéte nemcsak azért hatásos a színpadon is, mert szembeállítja a nemzetközi integráció gondolatát a bezárkózó nemzeti hagyománnyal, a kereszténységet pedig a pogánysággal, hanem azért, mert benne két különböző generáció képviselői csapnak össze. De vajon tényleg így volt-e, tényleg ifjúkora hajnalán járt-e István akkor, amikor fegyverrel volt kénytelen megvédeni a főhatalomhoz való jogát tulajdon rokonával szemben?

Szent István születését a középkori kútfők 967-re, 969-re vagy 975-re teszik. Látni fogjuk azonban, hogy egyik adat sem megbízható. A magyar Krónikaszerkesztményben – amelyet legdíszesebb kéziratáról némi pontatlansággal Képes krónikának is szokás nevezni – a következő olvasható az első magyar király születéséről: „Géza […] isteni szózattól intve az Úr megtestesülésének 969. évében, amint az Szent István király legendájában meg van írva, nemzette Szent István királyt Sarolttal, a gyula leányával.” A mű első szövegváltozata valószínűleg a XI. század második felében keletkezett, a későbbiekben pedig többször is átdolgozták és kiegészítették, legkorábbi kézirata csupán a XIV. századból maradt fenn.

Noha könnyen elképzelhető, hogy Magyarországon már akár az államalapítás korától vezettek valamiféle történeti feljegyzéseket a királyi udvarban vagy az egyházi központok némelyikében, és az is hihetőnek tűnik, hogy ezeket a feljegyzéseket a Krónikaszerkesztmény írása és átdolgozásai során is felhasználták, az idézett részlet egészen bizonyosan jóval később keletkezett, hiszen forrásként egy István-legendát jelöl meg.

Az államalapító uralkodónak három szentéletrajza is készült a XI. században, de ezek közül a legkorábbit is 1083 után (más vélemények szerint 1077–1083 között) állították össze: ennél korábbi tehát a Krónikaszerkesztmény minket érdeklő részlete sem lehet. Kézai Simon 1282 és 1285 között írt gesztájában a 969-es évszám szerepel, de ez az értesülése valószínűleg az éppen a Krónikaszerkesztmény valamelyik mára elveszett, XIII. századi kézirat adatának hibás átvételén alapul.

A sziléziai Boroszlóban (Wrocław) töredékesen fennmaradt ún. Kamienieci évkönyv ezzel szemben 975-re helyezi Szent István születését. Kérdéses azonban, mennyire hihetünk ennek a 965 és 1165 közötti adatokat tartalmazó, de valójában csak jóval később, a XIII. században lejegyzett kútfőnek, amely ráadásul éppen Szent Istvánnal kapcsolatban egyértelműen hibás adatot közöl akkor is, amikor a magyar államalapító édesanyjaként Adelhaidot, I. Mieszko lengyel fejedelem testvérét nevezi meg.

Hiába ismétli el  ugyanezeket az értesüléseket csaknem szóról szóra ugyanebben a formában az egyébként szintén rendkívül bonyodalmas keletkezésű és ezért bizonytalan hitelű Sziléziai Évkönyv és az ugyancsak sziléziai henrykówi ciszterci monostorban vezetett annales – éppen a szó szerinti azonosság mutatja, hogy a három sziléziai kútfő esetében nem három egymástól független forrás egymást erősítő tanúságtételéről van szó, hanem csupán egyetlen, kétes eredetű adatsor háromszori lemásolásáról.

Bár szórványos ellenpéldák akadnak, a történeti kutatásban általában nem tulajdonítunk komoly hitelt azoknak a híradásoknak, amelyeket első ízben az eseményeknél legalább hetven esztendővel később jegyeztek le. Néprajzi kutatások alapján ugyanis nagyjából hetven évre tehető a szóbeliségen alapuló emberi emlékezet határa.

 

 

A fentebb felsorolt forrásadatok első lejegyzése vagy jóval kívül esik ezen az emlékezethatáron, vagy bizonyíthatóan hibás értesülésekkel együtt fordul elő, így nem tekinthetjük őket hitelesnek. Már csak azért sem, mert nagyon úgy tűnik, hogy a XI. század végén mindezzel együtt makacsul tartotta magát az a vélekedés is, hogy Szent István igen fiatalon, gyermekként vagy csaknem gyermekként lépett apja örökébe. Géza nagyfejedelem 997-ben halt meg – ha István pedig 967–975 között született volna, akkor nemcsak a középkor, de még napjaink felfogása szerint is egyértelműen felnőttnek számított volna.

Ifjonti hévvel az ország élén

Ezzel kapcsolatban először is Szent István ún. Nagyobb legendájára érdemes hivatkoznunk. Az államalapító király három életrajza közül ez keletkezett a legrégebben: ahogyan arról fentebb már szó esett, valószínűleg kevéssel 1083 után. Benne a következőket olvashatjuk: „Megnőtt a kisgyermek (infans) királyi neveléssel tápláltatván, majd a gyermekkoron (pueritia) túljutva, miután a serdülőkor (adolescentia) első lépcsőfokán túlhaladt, atyja […] fiát, Istvánt állította a nép élére, hogy utána uralkodjék […]. Midőn a pannon ország végre a szent ifjú (iuvenis) bólintását leste, ő a külországok népeivel híven megkötött békét megerősítette.” Az egyes életszakaszokat jelölő latin kifejezések ebben az esetben igen fontosak.

Az egész középkor egyik legnagyobb hatású enciklopédikus művében, a VI. században élő és alkotó Sevillai Izidor Etimológiák című munkájában ugyanis pontról pontra ugyanezek az elemek szerepelnek az emberi élet hat periódusának felsorolásában az első négy helyen: „Az életnek hat lépcsőfoka van: a kisgyermekkor (infantia), a gyermekkor (pueritia), a serdülőkor (adolescentia), az ifjúkor (iuventus), az érett kor és az öregség.” Aki a Nagyobb legendát írta, szemmel láthatólag használta Izidor munkáját: ezt nemcsak az bizonyítja, hogy pontosan ugyanazokat a szavakkal határozza meg István életének egyes szakaszait,  hanem hogy az Etimológiák vonatkozó részletéhez hasonlóan a legendában is szó esik az életszakaszok „lépcsőfokáról”.

A két szöveg közötti párhuzam felismerése azért nagyon fontos, mert Izidor az egyes szakaszokat konkrét életkorhoz is köti: „A világra jött gyermek első életszakasza a kisgyermekkor, amely hét évig terjed. A második életszakasz a gyermekkor, vagyis az ártatlan és nemzésre még nem alkalmas életidő, tartván egészen a tizennegyedik évig. Harmadik a serdülőkor, nemzésre felnőtt, amely huszonnyolc év[es kor]ig terjed. Negyedik az ifjúkor, minden életszakaszok legerőteljesebbike, végződvén az ötvenedik évnél.”

Ha ebből indulunk ki, akkor a Nagyobb legenda szövegét csakis úgy értelmezhetjük, hogy István még a tizennegyedik életévének betöltése előtt lett gyermekként (puer) apja kijelölt örököse, de már tizennégy és huszonnyolc éves kora között végezte az államalapítás roppant művét, vagy legalábbis annak oroszlánrészét. Ennek alapján a születési idejét valamikor 969 és 983 közé kell tennünk – csakhogy erősen kérdéses, hogy az 1083 után összeállított Nagyobb legenda szerzője honnan ismerhette volna István pontos születési évét.

Csábító lenne emellett az iménti okoskodással kiszámolt 969-es évszámot összekapcsolni a magyar Krónikaszerkesztmény fentebb már tárgyalt, ugyanezt az évszámot említő adatával, ám ne felejtsük el: a krónika szerzője vagy átdolgozója pap lévén nyilván szintén ismerte az István-legendákat, így ezt az adatát ezekből is vehette.

Kisebb legenda – nagyobb pontosság?

A pannonhalmi apátság eredetileg Szent István által 1002-ben kibocsátott, de utóbb többször újraírt és újabb betoldásokkal kiegészített adománylevelében az áll, hogy István „gyermekségében” (in pueritia mea) az országot belháború gyötörte, amelynek során Somogy megye felkelt az uralkodó ellen. Mivel a Krónikaszerkesztményből ismert, hogy a későbbi Somogy megye korábban Koppány territóriumához tartozott, az utalást csakis ez utóbbi nagyúr 997-es lázadására vonatkoztathatjuk. Az egyetlen probléma csupán az, hogy a vonatkozó részlet éppen az oklevél egyik utólag beszúrt részletében szerepel: ezt azért tudjuk, mert az eredetileg uralkodói többest használó szöveg (pl. „engedélyeztük”, „megparancsoljuk”) itt egyes számra vált (ld. „gyermekségem”).

Ha pedig azt is tekintetbe vesszük, hogy a magyar királyok okleveleiben az egyes szám első személyű fogalmazásmód 1075-től mutatható ki, akkor igen valószínűnek kell tartanunk, hogy a pannonhalmi oklevél István gyermekségére vonatkozó, egyes számú alakot tartalmazó szófordulata is valamikor a XI. század utolsó harmadában kerülhetett a szövegbe. Fontos megjegyezni: ebben az időszakban egy meglevő oklevelet az újabb és újabb uralkodók adományaival kibővíteni és átfogalmazni önmagában nem számított hamisításnak, csak akkor, ha valótlanságokat írtak bele.

Szent István ún. Kisebb legendája – amely a Nagyobb legendánál valamivel később, kevéssel 1095 után keletkezhetett – szintén arról ír, hogy hősünk „még gyermek” (puer) volt, amikor Géza nagyfejedelem halála után övé lett a főhatalom. Az államalapító uralkodó harmadik életrajza – amelyet Hartvik győri püspök 1099–1100 táján szerkesztett meg a korábbi legendák felhasználásával – az előbbi híradást csaknem szóról szóra átveszi, az egyetlen módosítás viszont éppen a minket érdeklő részletet érinti: a Hartvik-féle legendában ugyanis István már „serdülő ifjúként” (adolescens) lépett apja örökébe.

Végül a fentebb más vonatkozásban már idézett magyar Krónikaszerkesztmény szerint István ugyancsak „serdülőkorában” (in adolescentia) győzedelmeskedett Koppány ellen. Az utóbbi három adat időrendje viszonylag pontosan meghatározható: minden jel arra mutat, hogy a Kisebb legenda István „gyermekségét” említő adatát Hartvik püspök módosította a „serdülőkorra” vonatkozó kifejezésre, a Krónikaszerkesztmény ismeretlen átdolgozója pedig valószínűleg a középkorban Magyarországon nagy népszerűségnek örvendő Hartvik-féle legendából merítette a maga értesülését.

A gyermekség, serdülőkor és ifjúkor fogalmait azonkívül természetesen a középkorban sem feltétlenül csupán a Sevillai Izidor által meghatározott értelemben használták, hanem akár köznyelvi szófordulatként is, ebben az esetben pedig már egyáltalán nem lehetünk bizonyosak abban, hogy a pueritia életszakasza minden forrásunk esetében tizennégy éves korban zárul. Mindennek alapján István születési idejét nagyjából 969 és 983 közé helyezhetjük, ezen az évkörön belül inkább a 980 körüli éveket valószínűsítve.