Harminckilenc évvel a süllyedése után emelték ki a HMS Edinburgh aranyrakományát
A HMS Edinburgh brit cirkáló 1942-ben 465 szovjet aranyrúddal a fedélzetén süllyedt el a Barents-tengeren, miután német tengeralattjárók és rombolók megtámadták. A roncsból csaknem negyven évvel később, minden addiginál összetettebb mélytengeri mentőakció során sikerült kiemelni az aranykészlet jelentős részét.
- A HMS Edinburgh brit cirkáló 1942-ben 465 szovjet aranyrúddal a fedélzetén süllyedt el a Barents-tengeren.
- A csaknem 245 méter mélyen fekvő roncsot 1981-ben találták meg, miután egy nemzetközi mentőcsoport korszerű mélytengeri technológiával felkutatta.
- A búvárok a hajótesten és a bombaraktár törmelékén átvágva érték el a rakományt, amelyből végül 431 aranyrudat hoztak a felszínre.
A HMS Edinburgh 1942. április 28-án futott ki Murmanszkból az északi konvojok egyik tagjaként. A hajó fedélzetén 465 aranyrúd lapult, amelyeket a Szovjetunió az Egyesült Államoknak küldött fizetségként a hadianyag-szállításokért cserébe. Az értékes küldemény azonban nem jutott messzire: néhány nappal később német felderítő repülőgépek fedezték fel a hajót, ezt követően pedig tengeralattjárók és rombolók támadták meg a hajót. A támadások során két torpedó súlyosan megrongálta a cirkálót, a legénységnek is mindössze 750 tagját sikerült csak kimenteni. A vontatás közben végrehajtott újabb támadás után a brit haditengerészet elsüllyesztette a menthetetlenné vált hajót, amely mintegy 245 méteres mélységben nyugodott évtizedeken keresztül a Barents-tenger fenekén.
Az aranykészlet kiemelése évtizedekig nem került napirendre, mivel a rakományra háborús biztosítás vonatkozott, ráadásul a mentést politikai viták, műszaki nehézségek és a hajóroncs hadisír jellege is hátráltatta. Bár már 1954-ben készült mentési terv, a vállalkozás végül csak az 1970-es évek végén kapott új lendületet, amikor Keith Jessop brit búvárvállalkozó nemzetközi konzorciumot szervezett a brit kormány támogatásával. A szerződés értelmében a vállalkozók csak sikeres mentés esetén részesedhettek a kiemelt arany értékéből.
A kutatócsoport túlélők beszámolói, korabeli dokumentumok és norvég halászok megfigyelései alapján határozta meg a keresési területet, ahol 1981 tavaszán szonár és visszhangszondázás segítségével megtalálták a roncsot. Az elvégzett vizsgálatok igazolták, hogy valóban a HMS Edinburgh maradványaira bukkantak, amely viszonylag jó állapotban, oldalra dőlve feküdt a tengerfenéken.
A búvároknak ezután nemcsak a rendkívüli mélységgel kellett megküzdeniük, hanem azzal is, hogy a résztvevőknek át kellett vágniuk a hajótestet, ráadásul a páncélozott bombaraktárhoz vezető utat törmelékek zárták el, ezért egy héten át kellett utat vágniuk a hajó belsejébe, mire végül elérték az értékes rakományt. A mentés szeptember 16-án érte el a fordulópontját, amikor Jon Rossier búvár rádión keresztül bejelentette, hogy megtalálta az aranyrudakat.
A mentőcsapat összesen 431 aranyrudat hozott a felszínre, amelyek akkori értéke 45 millió font volt. A művelet ugyanakkor komoly vitákat is kiváltott: a HMS Edinburgh ugyanis háborús sírnak számított ekkoriban, mivel 58 tengerész életét vesztette a hajó pusztulásakor. A brit hatóságok ezért szigorú feltételekhez kötötték a mentést. A cél kizárólag az arany kiemelése volt, miközben a roncsot és az elesett tengerészek nyughelyét a lehető legnagyobb tiszteletben kellett tartani. A művelet végén emlékszertartást is tartottak a helyszínen.
A kiemelt rudakat a megállapodásoknak megfelelően szétosztották az érintett felek között. Néhány eredeti aranyrúd ma is megtekinthető a Bank of England történelmi gyűjteményében, míg a többit beolvasztották, és új aranyrudak, illetve aranypénzek készültek belőlük.
