Áltudományos elméletekkel torzítja a régészetet a mesterséges intelligencia
A mesterséges intelligencia felgyorsítja a régészeti áltudományok terjedését, és kisajátítja az őslakos közösségek történelmi tudását, állítja a Melbourne-i Egyetem szakembereinek hétfőn megjelent cikke, amely szerint a generatív modellek a tények ellenőrzése nélkül reprodukálják a téves történelmi narratívákat. A jelenség rombolja a tudományos hitelességet, és csorbítja a helyi közösségek kulturális örökség feletti rendelkezési jogát.
- A Melbourne-i Egyetem kutatói szerint a generatív nyelvi modellek felerősítik a régészethez kapcsolódó áltudományos és történelmietlen elméleteket.
- A technológia kontextus és engedély nélkül használja fel az őslakos közösségek kulturális adatait, megfosztva azokat eredeti jelentésüktől.
- A hamis narratívák elterjedése a történelem során gyakran szolgált a rasszizmus és a társadalmi kirekesztés tudományosnak álcázott hivatkozási alapjaként.
A Michelle Richards, Michael-Shawn Fletcher és Anthony Romano által jegyzett publikáció rávilágít, hogy a generatív rendszerek tömegesen gyűjtik be a nyílt interneten elérhető adatokat. Mivel e modellek csupán statisztikai mintázatok alapján jósolják meg a következő szót vagy képelemet, könnyen felerősítik a peremvidéki elméleteket.
Az ausztrál kulturális örökséggel kapcsolatos keresések például gyakran generált, sosem létezett óriási kőfejeket ábrázoló fiktív képeket adnak ki találatként, a valós tények helyett a hamis történelmi narratívákat részesítve előnyben.
A régészet területén régóta jelen vannak a felfedezéseket idegen civilizációkhoz kötő áltudományos feltételezések. A csendes-óceáni térség építészeti emlékeit, köztük a mikronéziai Nan Madol bazaltvárosát a nyugati elméletek sokszor egy eltűnt felsőbbrendű fajnak tulajdonítják az építő szaudeleur nép helyett.
Hasonló sorsra jutottak a Rapa Nui hatalmas kőszobrai, a moaik, valamint a nyugat-ausztráliai Kimberley régió ősi Gwion Gwion sziklarajzai is. Lemuria vagy Mu elveszett kontinenseinek mítoszai ma már az algoritmusok révén korábban sosem látott sebességgel terjednek a globális hálózatokon.
Az áltudományos régészet történelmi következményei rendkívül súlyosak. A 19. és 20. század folyamán az eugenika és a szociáldarwinizmus képviselői tudományosnak álcázott érvekkel támasztották alá a dehumanizációt, és a jelenkori hamis narratívák jelentős része is ezekből a szellemi hagyományokból táplálkozik. Amikor egy emlékmű építését rejtélyes idegeneknek tulajdonítják, azzal a helyi őslakosoktól vitatják el a magas szintű mérnöki és társadalomszervezési képességeket. Ez a folyamat elvágja a ma élő közösségeket saját örökségüktől, és megerősíti a faji alapú sztereotípiákat.
Ez is érdekelhet
Az őslakos tudásrendszerek alapvetően helyhez kötöttek, szemben a mesterséges intelligencia kontextus nélküli adatkezelésével. A kutatók rámutatnak, hogy az algoritmusok kompenzáció és hozzájárulás nélkül használják fel az őslakosok szellemi tulajdonát.
A probléma kezelése érdekében a tudományos folyóiratoknak a jövőben meg kellene követelniük a helyi közösségek előzetes engedélyét az adatok publikálása előtt. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a generációkon átívelő tapasztalatot és a felelősségvállalást a statisztikai alapú algoritmusok nem képesek helyettesíteni.
