Halálos balesetek sora vezetett az amerikai lég-anyahajó program leállításához

A merev falú léghajózás utolsó rúgásai

Az Akron és a Macon katasztrófái nyomán végleg véget ért az amerikai haditengerészet merev falú léghajóprogramja. Ennek ellenére még 1939-ben is áttekintette a léghajók alkalmazási lehetőségét a szervezet Általános Bizottsága, és 1940. július 20-án az illetékes miniszter, Frank Knox az alábbi javaslat-összegzést hagyta jóvá:

„A szükségnek megfelelően építeni és fenntartani merev falú léghajókat, hogy ki lehessen vizsgálni és fejleszteni tengerészeti célra való használhatóságukat, továbbá együttműködni más szervekkel a kereskedelmi léghajók fejlesztésében. Építeni és fenntartani félmerev léghajókat part menti járőrözésre és egyéb tengerészeti célokra.”

1942 januárjában a flotta parancsnoka, Ernest J. King admirális is megpróbálkozott a program feltámasztásával, és további tanulmányok készültek. Ezek eredményei viszont azt mutatták, hogy további egy év tervezőmunkára lenne szükség egy új léghajótípus létrehozásához, majd a megépítése egy újabb évet igényelne.

Az amerikai katonai léghajóprogram teljes kudarccal ért véget (a képen egy 1957-es nevadai atomfegyver-tesztsorozat, a Plumbbomb hadművelet során lezuhant félmerev léghajó látható)

Az egyetlen alkalmas hangár az országban a Goodyearé volt, itt azonban gőzerővel folyt a repülőgépek elleni drótzárak tartására és más hasonló feladatokra gyártott félmerev, személyzet nélküli léghajók gyártása, ami a gyártókapacitás és a szakembergárda nagy részét is lefoglalta. Emellett a cég számos egyéb kulcsfontosságú haditengerészeti repülő eszközhöz gyártott alkatrészeket.

Az 1930-as évek végére a haditengerészet tisztjeinek többsége számára már nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy hatótávolságú felderítő-repülőgépek, mint amilyen a PBY Catalina vagy a nagyobb, négymotoros biplánok sokkal hatékonyabban képesek voltak elvégezni a flotta számára a felderítést, mint bármilyen léghajó vagy az általa hordozható repülők.

Magával ragadó külsejük és első ránézésre kedvező tulajdonságaik ellenére a „repülő szivarok” még békeidőben is nagy veszteségeket szenvedtek, háború esetén pedig ez csak fokozódott volna.

A legfrappánsabban talán R. K. Smith történész foglalta össze a katonai léghajózás kurta történetét: „A merev falú léghajó katonai karrierje rövid volt. Viták tárgya volt, mindig drámai, technikai bravúrjaiban bámulatos, és lehetőségekkel telinek tűnt. Ennek ellenére egy emberöltőn belül vége lett, az első huszadik századi fegyverrendszer, amely az enyészeté lett.”

1. A közlekedés jövője
2. A haditengerészet merev falú léghajói
3. A balsorsú Akron
4. A megmaradt testvérhajó
5. A merev falú léghajózás utolsó rúgásai

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2020

• Öltözködés és szépségápolás a császárkori Rómában
• Hét halálos divattrend
• Galgamácsa királyi vadászkastélya
• Divat a második világháborútól a rendszerváltásig
• Aki elhozta Párizst Budapestre
• A Mona Lisa titokzatos elrablása 
• Titokzatos óriáshordók Pest-Budán
• A darázsderék tündöklése és bukása
• Rubens fejedelmi falvédői