Shakespeare elveszett világa
2014. március 13. 11:27
Sötétség a teremben. Csend. Függöny. Ma így kezdődik egy színházi előadás, Shakespeare idejében ez teljesen másképp működött: napfény (még ha kevés is), káosz, függöny pedig egyáltalán nem is létezett. Rómeó és Júlia, Hamlet és Otello 400 évvel ezelőtt, I. Erzsébet királynő és utódja, I. Jakab (1558-1625 Anglia uralkodói) korában debütáltak a közönség előtt a londoni színpadokon. A történészek korábban csak a fennmaradt korabeli írott forrásokra támaszkodhattak, most azonban már tárgyi leletek alapján is bizonyítani tudják, hol is született meg a kor egyik első angol színháza, a Rose. Akkortájt a színházakban még ettek, ittak, mi több: állatviadalokat is tartottak. Egy újfajta szenvedély, ami rövid időn belül a 200 ezer lakosú London nagy részét rabul ejtette, a nép alacsonyabb rétegeitől kezdve egészen a királynőig.
Korábban
Rózsától a földgömbig
A száznál is több aktív színésztársulat színészei az 1500-as évek közepén fogadók udvarain mutatkoztak be profán előadásaikkal. A csavargók ellen hozott törvény arra kényszerítette őket – ha nem sikerült leszerződniük egyetlen nemesnél vagy a királyi udvarban sem –, hogy találjanak maguknak egy állandó, stabil helyet, ahol legálisan felléphetnek. Így jött létre Európa első olyan épülete, ahol belépti díjért kínálták az előadásokat, s így született meg az ötlet 1577-ben James Burbage színész és vállalkozó fejében, hogy színházat alapít London északi szélén.
A szabad ég alatt kapott helyet, pont úgy, mint a kocsmák és a londoniak által igencsak kedvelt állatviadalok, amelyek során bikák, medvék, kutyák és kakasok csaptak össze egymással. Burbage a „The Theatre” nevet adta neki. Néhány év múlva lebontotta a fából készült szerkezetet és a Temze déli partján (Southbank) építette újjá, s az új hatszögletű épületet „The Globe” színháznak nevezte át, felvéve így a harcot a környéken néhány év alatt egyre-másra épült színházak seregével. Köszönhetően egyik vállalkozója, Philip Henslowe naplójának, illetve az elmúlt években végzett ásatásoknak, sokat tudunk egy másik történelmi helyről is – ahol, mielőtt a Globe-hoz szerződött volna, Shakespeare is dolgozott –, nevezetesen a Rose színházról.
Az érem másik oldala
A Rose színház 14 rövid oldalával majdnem teljes köralakot formált. A teátrum minden valószínűség szerint egy aréna helyén épült, s a nézőtér a központi részen (a küzdőterén) kapott helyet. A mai hagyománnyal ellentétben azonban nem ezek voltak a legjobb helyek, hiszen a nyitott tér alatt a nézők eláztak. Ahogy más southbanki színházakban, így itt is a központi tér döngölt földjén helyezkedett el egy kis színpad, ami a legnagyobb épületekben is csak maximum 15 méter széles és 7 méter mély volt.
A színpadot három oldalról vették körbe a nézők, akik tanácsokkal és szövegekkel látták el a színészeket, illetve amit 7 méter magas karókon lógó baldachin védett, elkülönítve így a színfalak mögötti részt. „Kiszámolták, hogy a Rose színház nézőterén körülbelül 400-700 állónéző fért el” – mondja Julian Bowsher, a Museum of London archeológusa, aki maga is részt vett a Rose színház feltárásán. Körben kirajzolódott a színház faszerkezete, a jómódúak részére kialakított háromemeletnyi fedett karzattal. Az egyik oldal tornyán az adott színház szimbóluma volt látható: egy rózsa a Rose színháznál, egy földgömb a Globe-nál, illetve egy hattyú a Swannál. A galérián, a színpad mögött játszódtak az olyan „kiemelt” jelenetek, mint például Júlia erkélyjelenete, a színpad csapóajtóin pedig szörnyek és kísértetek léptek színre. A színpadon 20 színész, a nézőtéren pedig akár 500 néző álldogált.
A CIKK FOLYTATÁSA A MÚLT-KOR TÖRTÉNELMI MAGAZIN TÉLI SZÁMÁBAN OLVASHATÓ
Címkék
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
Az első 500 előfizetőnek.
- tegnap
- Amikor még az utcán árulták az egyiptomi múmiákat tegnap
- Három hajószerencsétenséget is túlélt a stewardess, akit szépsége miatt nem akartak felvenni tegnap
- A soha nem látott bőség után ínséges idők köszöntöttek az Egyesült Államokra 1929-ben tegnap
- A dráma legnagyobbjai életének különös egybeesése: április 23-án ünnepli a világ Cervantest és Shakespeare-t tegnap
- Rimszkij-Korszakov volt a gyermekvirtuóz Prokofjev kedvenc tanára tegnap
- Alighanem fejbe lőtték az utolsó dodómadarat tegnap
- 1958-ban nyílt meg a világ utolsó emberi állatkertje Brüsszelben tegnap
Múlt-kor Digitális Akadémia
