Aznap: 1914. július 28.

2019. július 28.-Múlt-kor

1914. július 28-án, kedden igen különös helyzetben volt az ország, ami a hírekből is világosan látható. A rendkívüli intézkedések, az álhírektől való félelem és az általános nyugtalanság uralták a sajtót, ennek középpontjában pedig a nap legfontosabb híre állt.

„A magyar szemészek nem mennek Pétervárra”

A Pesti Napló rövidhíre:
„Mint tudjuk, augusztus 10-ikén nyílik meg Péterváron a nemzetközi szemészi kongresszus, melyre a magyar orvosokat is meghívták. Magyarországból számosán szándékoztak részt venni a kongresszuson, most azonban elhatározták, hogy nem fognak elmenni Pétervárra.”

„Az orosz munkásforradalom”

A Pesti Hírlap híre:
„A pétervári munkászavargások méreteiről alig van fogalma a világnak, mert az orosz kormány gondosan ügyel arra, hogy hírek ne kerüljenek ki külföldre. Azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy a borzalmakról magánlevelekből ne tudhasson meg valamit a világ s így mégis sejthető, hogy mi történhet az orosz fővárosban. A sztrájkmozgalom főleg a narvai és moszkvai kapuk között lévő részen zajlott le és ismétlődik meg mindennap, ahol tudniillik a nagyipar gócpontja van és gyárak és munkásházak is találhatók. A mostani sztrájknak politikai okai vannak és nagyon emlékeztet az 1905-iki munkászavargásokra, amikor szintén a gyárak és a külvárosok proletárjai vették hatalmukba a várost.”

„Ezúttal a munkászavargásoknak teljesen forradalmi jellegük van. Véres összeütközések folytak le, a zendülők barrikádokat emeltek, gyújtogattak éa raboltak s a kozákok soha olyan vérengzést nem vittek még végbe, mint most. Se szeri se száma a halálosan megsebesült és megölt rendőröknek. A nagyobb rendőrcsapatokat a munkások revolver- és puskatüzeléssel űzték el a barrikádok alól. Külön, de még kegyetlenebbül működtek a huligánok, a pétervári lakosság söpredéke, amely irgalmatlanul legyilkolt és kirabolt mindenkit, aki a kezei közé került. A munkások a lisztkereskedésekből hoztak ki liszttel tömött zsákokat és a mögé bújva lövöldöztek a kozákokra. Egy-egy ilyen ostrom fél óráig is eltartott és rendesen lovas-kozák rohammal fejeződött be. A sztrájkforradalom nap-nap után kiújul és rendkívül sok gondot okoz az orosz kormánynak, amely általános sztrájk kitörésétől fél.”

„Két gyilkosság”

Az Újság híre:
„Szegedről jelentik: A szegedi tanyákon mára virradóra két gyilkosság történt. Farkas Imre negyven éves földbirtokos felsőtanyai lakásán éppen feleségével vacsorázott az asztalnál, midőn valaki az ablakon vadászfegyverrel belőtt a szobába. A golyó Farkas szemébe fúródott, úgy hogy reggelre meghalt. A gyilkost, a kiben egy haragosát sejtik a szerencsétlen embernek, nyomozzák. Az alsótanyán pedig Németh József 20 éves legényt verte félholtra régi haragosa. A gyilkost letartóztatták. Németh haldoklik.”

„Az élelmiszerek megdrágulása ellen”

A Friss Újság híre:
„Felmerült az aggodalom, hogy az élelmiszerek ára nagyon meg fog drágulni. Bár az ország hőven el van látva élelmiszerekkel és az elfogyasztottak pótlásáról a legszélesebbkörű gondoskodás történt, mégis számolni kell egyes elárusítók kapzsiságával. Kivételes törvények azonban jogot adnak a hatóságnak, hogy maga állapítsa meg az élelmiszerek árát, nehogy azokat az elárusítók felsrófolják. Hogy ez intézkedések megtehetők legyenek, a polgármester felhívta a közélelmezési ügyosztályt, hogy hívja össze az élelmezési bizottságot és tegyen előterjesztést arra nézve, hogy a budapesti polgárságot lehetőleg megkíméljék a fenyegető drágaságtól. Az ügyosztály megtette az intézkedést.”

„Bányászok katasztrófája”

A Pesti Napló rövidhíre:
„Dortmundból táviratozzák, hogy bányakatasztrófa történt kedden Mongedeben. Az egyik bányában tűz támadt 5 a munkásoknak már nem volt idejük a menekülésre. Azt hiszik, hogy tizenöt bányász pusztult el a tűzben. Eddig hat holttestet hoztak ki a bányából.”

„Züllés útján”

Az Újság beszámolója:
„Ismert alakja volt a főváros társadalmi életének évekkel ezelőtt Lipthay Béla, a ki nap-nap után lovagias ügyeivel beszéltetett magáról. Később egy aszfaltgyárnak lett a budapesti képviselője, de ebben a dús javadalmazásit állásban sem becsülte meg magát. Alig múlt el nap, hogy botrányt-botrányra ne csinált volna, végre is kénytelen volt állásától megválni s ez időtől fogva folyton züllött.”

„A múlt év végén már annyira sülyedt, hogy kabátlopásokra adta magát. A múlt év deczember 22-én Nagy Károly felöltőjét, ez év február 1-én Tasi Ernő dr. felöltőjét, február 28-án Kovács Béla felöltőjét az Emke-kávéházból, márczius 5-én Mahnievitz Dezső dr. felsőkabátját a Baross-kávéházból s végül még egy kabátot lopott.”

„A detektívek hosszas megfigyelés után jöttek rá, hogy Lipthay kabátlopásokból tartja fenn magát. A lakásán megtartott házkutatás alkalmával találtak még kávéházi szalvétákat is nála. Lipthayt márczius 10-én letartóztatták s azóta fogva is van. A büntető törvényszék mára tűzte ki Lipthaynak több-rendbeli lopási bűnügyében a főtárgyalást Kreyzell dr. biró elnöklete alatt.”

„A tárgyalás elején Lipthay védője utalt arra, hogy a sértettek nem jelentek meg s kérte a tárgyalás elnapolását s egyúttal védenczének szabadlábra helyezését. A védő kéréséhez Aranyitzky dr. királyi ügyész is hozzájárult, a bíróság azonban a tárgyalás elnapolása mellett megtagadta a vádlott szabadlábra helyezését, azzal az indokolással, hogy ilyen közveszély idején többrendbeli bűncselekménynyel vádolt egyént szabadlábra helyezése merénylet volna a társadalom ellen.”

„A Kossuth Lajos-utcai villamos ügye”

A Pesti Napló fővárosi híre:
„A tanács mai ülésében jóváhagyólag tudomásul vette, hogy a helyettes polgármester a városi villamos vasút részére ideiglenes építési engedélyt adott a Kossuth Lajos-utcai vonalba beágazólag létesítendő Veres Pálné-utcai összekötő vágány és a Hadnagyutcai végállomás létesítésére. A városi villamos vasút bejelentette a tanácsnak, hogy ezt az építkezést július 27-én megkezdte, vagyis hogy az építkezést a közúri vasút építkezésével együtt fogják foganatosítani.”

„Gyilkosság egy fővárosi fatelepen”

Az Újság tudósítása:
„Ma éjszaka a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte Malát Károly ötvenhárom éves dunai halászt, a ki az Aczél-féle fatelepen egy alvó embert három baltaütéssel meggyilkolt. Malátot, a k1 a rettenetes tett után az áldozatot elrejtette, a rendőrség ma éjjel bűntársával együtt kinyomozta és kihallgatta.”

„A gyilkosság bűntettével vádolt embert Nagy Károly dr. detektívfőnök hallgatta ki. Malát egy pillanatig sem tagadta a borzalmas bűncselekményt, a melyre, úgymond, felbérelték. A mikor a detektivfőnök felszólította, hogy mondja el az eset előzményeit s annak lefolyását, Malát rövid ideig gondolkozott s azután a következő vallomást tette:”
„– A minap Döme Gábor halász kollégám azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy nem volnélí-e hajlandó neki a segítségére lenni.”
„– Szégyen ért, – mondotta – s ezt meg szeretném méltó módon torolni.”
„– Érdekelt a dolog, – folytatta vallomását Malát – s fölkértem barátomat, hogy adja elő terveit s jövő szándékát. Dörne nem hagyta magát sokáig kéretni. Elmondta, hogy a múlt évben egy előtte ismeretlen emberrel volt »afférja«, melynek ő húzta a’ rövidebbik végét. Az ismeretlen ember ugyanis, a kivel összetűzött, úgy elpáholta a verekedés során, hogy a helyszínen maradt s utána nyolcz napig nyomta az ágyat. A mikor felgyógyult, elhatározta, hogy a »szégyent« megtorolja az első találkozásuk alkalmával. Az illetővel azonban nem találkozott, s így szándékát nem tudta végrehajtani.”

„A minap aztán Dörne megtudta valahogy, hogy a keresett ember az újpesti rakpart körül tartózkodik s éjszakánként az Aczél-féle fatelep egyik zugában húzza meg magát. Eleinte ő maga akart leszámolni vele, később azonban megmásította szándékát s elhatározta, hogy valakit fölkér, legyen bosszúállásában a segítségére.”

„Beismerése szerint több ismerőséhez fordult hasonló kérésével, de ezek visszautasították s kijelentették, hogy brutális merényletre nem hajlandók vele szövetkezni.”

„Dörne a kudarczok sorozata után hozzá fordult és szinte könyező szemekkel kérte, hogy álljon helyt helyette. Barátja addig beszélt neki, a mig megígérte, hogy e bánik emberével, a kit az elmúlt napon kellő távolságban és elrejtett helyről megmutatott neki.”

„Az illető izmos, hatalmas szál ember volt s félelmetes erejétől alaposan megriadt. Szeretett volna visszavonulni, barátjának tett Ígérete azonban már kötelező Volt reájá nézve, s így akarva, nem akarva kénytelen volt állni a szavát, bár tudta, hogy bizonytalan kimenetelű afférba kergette magát meggondolatlanul.”

„A mikor elváltak, azt mondotta barátjának, bogy bízza dolgát reá, majd kieszel valamit s elbánik a jegenyefa növésű emberrel.”

Otthonában különféle módját eszelte ki az affér elintézésének, végül is abban állapodott meg önmagával, hogy álmában fogja meglepni a hatalmás embert s baltaütéssel fogja kioltani az életét. Az elhatározását tett követté. A mikor besötétedett, belopózkodott a fatelepre, melynek egyik raktárhelyiségében találta alvó állapotban az áldozatot.”

„Egy pillanatig habozott, hogy mitévő legyen, a következő perczben azonban baltát ragadott, a feje fölött megforgatta s azután háromszor sújtott le véle a szerencsétlen emberre, kinek a fejét a rettenetes ütések teljesen szétroncsolták.”

„A gyilkosság után az Újpesti-rakpart 1413. hrsz. alatt lévő korcsmában találkozott Dömével, ki hatalmas áldomást fizetett neki az »affér« elintézéséért.”

„A rendőrség, mely a késő esti órákban értesült a borzalmas merényletről, nyomban megindította a nyomozást, melynek során megállapították a gyilkosság összes körülményeit, s a tettes, valamint a felbujtó kilétét.”

„Nagy Károly dr. a nyomozás során lefoglalta a helyszínén talált véres baltát, a gyilkosokat pedig egy közeli korcsmában, a hol ittas fővel önkéntelenül elárulták magukat, elfogták, előállították a főkapitányságra, a hol mindkettőjüket letartóztatták.”

„Kiderült, hogy a gyilkosság végrehajtója, Malát Károly emberölésért már büntetve volt s nemrégen szabadult ki a soproni fegyintézetből, a hol tíz évet ült.”

„Az áldozat holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították, kilétének agnoszkálása dolgában pedig folyamatba tették a további eljárást.”

„Hazug híresztelés a »délvidéki összeesküvésről«”

A Friss Újság híre:
„Egyes kávéházakban szállongó, teljesen alaptalan mende-monda alapján több lap azt írta. hogy összeesküvést lepleztek le a délvidéken és többeket letartóztattak. Ily súlyos időkben eléggé el sem lehet ítélni azt a komolytalan könnyelműséget, hogy ilyen teljesen valótlan hírekkel izgatják a közvéleményt. Hivatalosan megalapították, hogy a lapoknak állítólagos nagybecskereki összeesküvéséről szóló híre minden alapot nélkülöz, hogy ily összeesküvés egyáltalában nem történt és hogy sem Dungyerszky Lázárt. sem pedig mást le nem tartóztattak. Az egész hír alap nélkül való kitalálás és sajnálatosképen csak a közönség riasztására alkalmas.”

A nap legfontosabb híre: „Manifesztum és hadüzenet”

A Pesti Napló címlapjáról:
„A hivatalos lap ma délután négy órakor rendkívüli kiadásban jelent meg a következő szöveggel: Ő császári és apostoli királyi Felsége 1914. évi július hó 28-án kelt legfelső elhatározása alapján a mai napon a szerb királyi kormányhoz francia nyelven hadüzenet intéztetett, mely magyar fordításban következőképpen szól:”

„»Mivel a szerb királyi kormány ama jegyzékre, mely részére Ausztria-Magyarország belgrádi követe által 1914. évi július hó 23-án átadatott, kielégítő választ nem adott, a császári és királyi kormány kénytelen maga gondoskodni jogainak és érdekeinek védelmiről és ezen célból a fegyverek erejéhez fordulni. Ausztria-Magyarország ennélfogva a jelen pillanattól kezdve Szerbiával szemben hadi állapotban levőnek tekinti magát.«”

Ausztria-Magyarország külügyminisztere;
Gróf Berchtold s. k.

„A király szózata”

„Ö Felsége a király a következő legfelsőbb kéziratot intézte gróf Tisza István miniszterelnökhöz:
Indíttatva éreztem Magamat Házam és a külügyek miniszterét megbízni, hogy a Monarkia és Szerbia közötti hadi állapot beálltát a szerb kir. kormánynak hozza tudomására. A megpróbáltatás eme nehéz órájában szükségét érzem annak, hogy szeretett népeimhez forduljak. Megbízom ennélfogva Önt, hogy a mellékelt manifesztum kihirdetése iránt intézkedjék.”

„Kelt Bad Ischlben, 1911. július hó 28-án.
Ferencz József s. k.
Gróf Tisza István s. k.”

„A manifesztum, amelyet á hivatalos lap szerdai száma fog közölni, a következőképpen hangzik:
Népeimhez!
Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralévő éveimet a béke műveinek szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam.”

„A gondviselés másként határozott.”

„Egy gyűlölettel lelt ellenség üzelmei kényszerítenek, hogy a béke hosszú esztendei után kardot ragadjak monarkiám becsületének védelmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására és területi épségének biztonságára.”

„A szerb királyság, amelyet állami létének első kezdetétől fogva egészen a legújabb időkig úgy elődeim, mint Én is támogatásban és segítségben részesítettünk, gyorsan felejtő hálátlansággal már évekkel ezelőtt az Ausztria-Magyarország elleni ellenségeskedés útjára lépett.”

„Az a rendelkezésem, amelylyel Boszniában és Hercegovinában teljesített három évtizedes áldásos békemunka után ezekre az országokra kiterjesztettem uralkodói jogaimat, Szerbiában a féktelen szenvedély és elkeseredett gyűlölet kitöréseivel fogadtatott, holott ez ország jogait semmi tekintetben nem sértette. Kormányom akkor az erősebbnek szép jogával élve, a végletekig vitte elnézését és engedékenységét, csak csapatainak a békelétszámra leszállítását és azt az ígéretet kívánta Szerbiától, hogy a jövőben a béke és a barátság útján fog járni.”

„Amidőn két évvel ezelőtt a török birodalommal állt harcban Szerbia, kormányom ugyancsak a mérséklet szellemétől vezettetve, a monarkia legfontosabb életfeltételeinek megóvására szorítkozott. Első sorban ennek a magatartásnak köszönhette Szerbia a háború céljának elérését.
Nem teljesült az a reménység, hogy a szerb királyság méltányolni fogja kormányomnak hosszú tűrését és békeszeretetét és be fogja szavát váltani.”

„Mindig magasabb hullámokat vet az Ellenem és Házam ellen érzett gyűlölet. Mindig leplezetlenebből lép előtérbe az a törekvés, amely Ausztria-Magyarországgal elválaszthatatlanul egybetartozó területek elszakítására irányul.”

„A határon bűnös áramlat csap át, amely a monarkia délkeleti részén az állami rend alapjainak megingatására, a népnek, amelyről olyan atyai szeretettel gondoskodom, az uralkodóház és a haza iránti hűségtől való eltántorítására és a felnövő ifjúság félrevezetésére s az őrület és a hazaárulás bűnös tetteire való felizgatására irányul. Gyilkos merényleteknek egész sorozata s egy, tervszerűen szőtt és keresztülvitt összeesküvés, melynek borzasztó sikere szíven talált Engemet és hű népeimet: Íme, ezek messzelátható véres nyomai a Szerbiából munkába vett és vezetett titkos üzelmeknek.”

„Ezt a tűrhetetlen aknamunkát meg kell állítani, Szerbia ezen folytonos kihívásainak véget kell vetni, ha sértetlenül fenn akarjuk tartani monarkiám méltóságát és becsületét, ha a folytonos megrázkódtatásoktól meg akarjuk óvni annak állami, gazdasági és katonai fejlődését.”

„Hiába tett kormányom még egy utolsó kísérletet, hogy békés eszközökkel érje el ezt a célt s komoly, figyelmeztetéssel megfordulásra bírja Szerbiát.”

„Szerbia visszautasította kormányomnak mérsékelt és igazságos kívánságait és megtagadta azon kötelességek teljesítését, amelyek népek és államok békés együttélésének természetes és szükséges alapjai.”

„Fegyveres erővel kell tehát államaiul számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem.”

„Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségnek.”

„Mindent megfontoltam és meggondoltam.”

„Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.”

„Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglenek mindig trónom köré s hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak.”