Gyilkosságból politikai lehetőség

Egy dél-alföldi pártfunkcionárius meggyilkolásából konstruál politikai ügyet az Államvédelmi Hatóság Cserhalmi Dániel A vörös báró című történelmi krimijében. A szerző ÁVH-sorozatának ötödik darabja egy 1950-es bűnügyből kiindulva mutatja meg, hogyan válhat az igazság felderítése másodlagossá a diktatúra érdekei mögött.

Az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent regény helyszíne a Szeged melletti Lengyelkápolna, a mai Zákányszék tanyavilága. Kiss Imre helyi párttitkárt brutálisan meggyilkolják, az ügy felderítésével pedig Nagyfi Zoltán tapasztalt szegedi nyomozót és a pályakezdő helyi rendőrt, Pintér Ferencet bízzák meg. A nyomozók hamar felismerik, hogy a „vörös bárónak” csúfolt, hatalmával rendszeresen visszaélő férfit szinte az egész falu gyűlölte.

A rendőröknek azonban nemcsak a zárt közösség hallgatásával kell megküzdeniük. A bűncselekmény iránt az ÁVH is érdeklődni kezd, a hatóságot viszont a legkevésbé sem foglalkoztatja, hogy ki és miért végzett az áldozattal: a gyilkosságban pusztán egy állítólagos kulákösszeesküvés bizonyítékát látják. Míg a rendőrség a valódi elkövetőt keresi, az államvédelem egy olyan narratívát igyekszik megalkotni, amely igazolja a hatalom előzetes politikai állításait.

A cselekmény alapjául szolgáló lengyelkápolnai párttitkár-gyilkosság 1950 januárjában a valóságban is megtörtént; Kiss Imre holttestét január 4-én találták meg. A helyi szervek kezdetben köztörvényes bűncselekményként kezelték az esetet, a pártvezetés és az ÁVH azonban egy rendszerellenes, jugoszláv támogatással működő kulákszervezkedést épített köré. A valóságban halálos ítéletek és hosszú börtönbüntetések születtek, családokat telepítettek ki, másokat pedig internáltak.

Cserhalmi Dániel nem dokumentumregényt írt: a történelmi személyeket és eseményeket fiktív szereplőkkel, indítékokkal és nyomozással egészítette ki. Nagyfi és Pintér kitalált alakok, miközben a települési környezet és az ÁVH politikai koncepciójának bemutatása szigorúan levéltári forrásokon alapul. A szerző az iratok tanulmányozása mellett Zákányszékre is ellátogatott, az utószóban pedig világosan különválasztja a tényeket a fikciótól.

A környezetgazdálkodási agrármérnök végzettségű író első regénye 2018-ban jelent meg. Könyveinek megírását minden esetben alapos levéltári kutatás és történészekkel folytatott egyeztetés előzi meg. Az „ÁVH-regény” megjelölés esetében nem egy szigorú műfaji kategóriáról, sokkal inkább a különböző szerkezetű történeteket összefogó közös keretről beszélhetünk.

A vörös báró önállóan is olvasható, az előző négy kötet ismerete nem feltétlenül szükséges a megértéséhez. A sorozat darabjait ugyanis nem a visszatérő nyomozók, hanem az ötvenes évek Magyarországa, az államvédelem fojtogató jelenléte és a diktatúra kiszámíthatatlan működése kapcsolja össze. Az egyes kötetek a politikai krimi, a lélektani thriller és a klasszikus bűnügyi regény eltérő eszközeivel közelítenek ehhez a sötét világhoz.

Az új kötet ereje nem kizárólag a gyilkossági rejtélyben rejlik. A dél-alföldi tanyavilág ábrázolása, a falusi közösség függőségi viszonyai és a kihallgatások egyre nyomasztóbb jelenetei megrázó társadalmi regénnyé is teszik a történetet. A könyv központi kérdése végül már nem is az, hogy megtalálható-e a tettes, hanem az: maradhat-e jelentősége a valóságnak, ha a hatalom már előre eldöntötte, milyen igazságra van szüksége?

A vörös báró egy igazán sötét és helyenként borzongató olvasmány. Az államvédelmi kihallgatások bemutatása részletes, a befejezés pedig tudatosan eltér a hagyományos krimik megnyugtató igazságtételétől. A 432 oldalas regény kifejezetten azoknak ajánlható, akik a bűnügyi fordulatok mellett hiteles korszakrajzot, mély erkölcsi dilemmákat és a hatalom természetéről szóló, elgondolkodtató történetet is keresnek.

Cserhalmi Dániel: A vörös báró. Pécs, 2026, Alexandra Kiadó, 432 o.