George Washington fogainak fájdalmas története

Bár máig elterjedt vélekedés, hogy az Egyesült Államok első elnöke fából készült műfogakat használt, Washington műfogsorai valójában elefántcsontból, állati csontokból és valódi emberi fogakból – elképzelhető, hogy rabszolgák fogaiból – készültek.

Fájó elnöki fogak

George Washington az amerikai függetlenségi háború tábornokaként, önzetlen politikusként, valamint az Egyesült Államok első elnökeként szerzett magának hírnevet. Majdnem ennyire közismert azonban az is, hogy fogai egész életében nehézségeket okoztak neki.

Az államférfi egykori birtokát kezelő Mount Vernon Ladies’ Association szerint Washington már fiatalon is nagy figyelmet fordított fogainak ápolására: fogkeféket, fogporokat- és krémeket, illetve mirhatinktúrát is vásárolt az ügy érdekében, de erőfeszítései hiábavalóak voltak.

Első fogát 24 éves korában, 1756-ban húzta ki egy bizonyos doktor Watson, akinek Washington öt shillinget fizetett a műtétért. Innentől fogva azonban a helyzet egyre csak rosszabb lett. Elképzelhető, hogy valamilyen ínybetegség állt a háttérben, mindenesetre Washington nem csupán gyötrelmes fogfájásoktól szenvedett, de a körülötte lévőknek is feltűnt fogai szörnyű állapota. „Szája nagy, és rendszerint szorosan zárva van, de időről időre hibás fogakat fed fel” – írta szárnysegédje, George Mercer százados 1760-ban.

Ahogy Washington hadi és politikai csillaga emelkedett, úgy romlott tovább rágószervei állapota. Az 1770-es évektől kezdve már részleges műfogsorokat használt, amelyeket fogorvosa a megmaradt fogaihoz erősített. Ezek a protézisek elefántcsontból készültek, de Washington időnként saját régi fogait is megpróbálta felhasználni hozzájuk:

„A dolgozószobámban álló íróasztal szekrénykéjének fiókjában megtalálod két (metsző)fogamat; kérlek, gondosan csomagold be, és postafordultával küldd el őket nekem” – írta távoli unokatestvérének, Lund Washingtonnak, aki a függetlenségi háború alatt a Mount Vernon-i birtokot igazgatta. „Bizonyos vagyok benne, hogy ott hagytam őket, vagy esetleg az említett asztal szekrénykéjének titkos fiókjában.”

Mire George Washingtont 1789-ben beiktatták az Amerikai Egyesült Államok első elnökeként, már csupán egyetlen saját foga volt meg. Amikor 1796-ban ez is kiesett, Washington a fogorvosának, Dr. John Greenwoodnak ajándékozta, aki nagy becsben tartotta azt, és az óraláncán hordta.

Washington gyűlölte a műfogsorait: nem csak fájdalmas volt őket viselni, de ajkai is furcsán kifelé álltak tőlük. „Nem tudom,” – írta Greenwoodnak 1797-ben – „hogy újat tervez-e készíteni, vagy a régit megjavítani, de óva kell intsem attól, hogy bármit is hozzáadjon oldalt a kerethez: ez már most is túl széles, és a felső és alsó ajak is kitüremkedik tőle, mintha duzzadtak lennének.”

Műfogsor, de miből?

1799-es halála óta kiirthatatlanul terjed Washingtonról a mítosz, hogy fából készült protézist használt, de az igazság ennél jóval bonyolultabb. Ron Chernow, egy Washington életét bemutató könyv szerzője szerint a fafogakról szóló pletyka valószínűleg annak köszönhető, hogy a műfogsor elefántcsontjának hajszálrepedései fokozatosan elszíneződtek, és így a fa erezetéhez váltak hasonlóvá. Az elszíneződést siettette, hogy Washington nagyon szerette a portói bort, és ahogy fogásza egy alkalommal megrótta emiatt: „a műfogsor, amelyet Philadelphiából küldött […] egészen fekete volt. A portói, savas lévén, tönkreteszi a csiszolt felületet.”

Szóval miből is készültek Washington műfogsorai? A Mount Vernon-i múzeum katalógusa szerint különféle fémötvözetekből, rozmár- és vízilóagyarból, tehén- és lófogakból, illetve legalább két készlet esetében emberi fogakból. Mára azonban nem megállapítható, hogy ezek a fogak honnan származtak. A korabeli fogászok rendszeresen gyűjtöttek fogakat pácienseik számára, hogy a műfogsorokba megfelelő méretűek és színűek kerülhessenek. Ezt a keresletet pedig a szegények – fehérek és feketék, szabadok és rabszolgák – elégítették ki azzal, hogy eladták saját fogaikat.

Bizonyos feljegyzések azonban azt sejtetik, hogy Washington maga is vásárolt fogakat a Mount Vernon-i ültetvényén dolgozó rabszolgáktól. 1784-ben unokatestvére, Lund feljegyezte kilenc fog vásárlását meg nem nevezett „négerektől” egy Jean Pierre Le Mayeur nevű fogorvos részére, összesen 122 shilling értékben. Mayeur valószínűleg későbbi felhasználásra vásárolta a fogakat, de az is lehetséges, hogy Washington valamelyik műfogsorához kellettek; ugyanígy viszont az is, hogy a Washington rabszolgáitól szerzett fogak semmilyen hivatalos feljegyzésben nem szerepelnek.

Hasonlóképp kideríthetetlen, hogy a rabszolgák saját elhatározásból váltak meg fogaiktól, vagy Washingtonék valamiképp rájuk erőltették ezt a döntést: mivel a fenyítés, a fizikai erőszak állandó fenyegetésként volt jelen, a rabszolgák nem gondolhattak volna egy ilyen kérés visszautasítására.

Ma Washington fogazatát főleg az első elnök önbizalmára gyakorolt hatásával kapcsolatban tárgyalják. Michael Beschloss történész szerint Washingtont mélységesen feszélyezte műfogsora, és az elnök „a gyengeség nyomasztó jelének” tekintette azt. De modern nézőpontból szemlélve a protézis története többet is elárul, és szorosan összefonódik Washington rabszolgatartói örökségével.

Az máig tisztázatlan, hogy Washington valóban használta-e rabszolgáinak fogait a protéziseiben, de annyi bizonyos, hogy korának más gazdag embereihez hasonlóan emberi fogakból állíttatta össze műfogsorait, és hogy vásárolt fogakat az ültetvényén dolgoztatott fekete rabszolgáktól. Mi több, a történészeknek nem áll rendelkezésükre Washington valamennyi protézise; azt sem lehet pontosan tudni, hányat készíttetett élete során, és hogy ezek végül hol kötöttek ki. Így aztán az sem tudható, hogy ezek közül mennyi készült emberi fogakból.

Washington műfogsorai túlmutatnak az elnök fogászati problémáin, a borhoz való vonzódásán, vagy az önképével folytatott küzdelmein: mélyebb bepillantást engednek a fogakkal való kereskedelem gyakorlatába, és a kor viszonyai közé is, amelyekkel az amerikai rabszolgáknak szembe kellett nézniük.