Fogaival is játszott gitárján az álmaiból ihletet merítő rocklegenda, Jimi Hendrix

A 27 évesen meghalt Jimi Hendrix nemcsak zenei tehetségével, de életvitelével is merőben elütött az átlagtól. Ékszereitől lakása szőnyegein át minden tárgy jelentéssel bírt körülötte.

A legkülöncebb és legjobb

Jimi Hendrixet a valaha élt legjobb és legnagyobb hatású rockgitárosnak tartják. A minden szempontból túlhajszolt életmódját szervezete 27 éves koráig bírta. Hendrix londoni otthona ma múzeumként látogatható. Minden idők legnagyobb gitárosa 54 évvel ezelőtt, 1970. szeptember 18-án hunyt el.

A gitáros legenda Johnny Allen Hendrix néven 1942-ben született, nevét négy évvel később
James Marshall Hendrixre változtatták. A fiatal gitáros-énekes-zeneszerzőt a londoni Polydor kiadó szerződtette le, Hey Joe című kislemeze berobbant a brit toplistákra. Igazi világhírnévre 1967-ben tett szert, amikor zenekarával, a The Jimi Hendrix Experience-szel első amerikai koncertjét adta a montereyi popfesztiválon. 1969-ben az ő fellépésével zárult a híres woodstocki fesztivál. Következő bandája a Band of Gypsies volt.

Hendrix autodidakta módon tanult meg zenélni, balkezes létére egy jobbkezes gitáron játszott, amit fordítva húrozott fel. Zenéjének egyedi hangzásvilágát a blues, a rock és a rhythm and blues, valamint a fekete és a mexikói folk sajátos ötvözése adta. A zenei hagyományokban való kalandozásában valószínűleg származása is motiválta, ugyanis indián és afroamerikai felmenőkkel is rendelkezett. Zenéihez sok különböző helyről gyűjtötte az inspirációit, nagyon sokszor az álmaiból. Hendrix arról volt híres, hogy a gitározásnak több szokatlan módját is kipróbálta: játszott a fogaival, a hátára kapott hangszerrel, de fejjel lefelé is.

Egyik legemlékezetesebb színpadi performansza az volt, amikor a Wild Thing című dal előadása után felgyújtotta a gitárját, majd szétverte az égő hangszert. Az egyik fellépés után elrabolták: a Greenwich Village-i The Salvation klubból egy idegennel távozott, akitől kokaint akart szerezni, de ehelyett túszul ejtették egy manhattani lakásban. Az esemény körül sok a tisztázatlan részlet, mindenesetre Hendrix sértetlenül megúszta az „áldíler” akcióját.

A Hendrix életével, zenéjével és halálával kapcsolatban napvilágot látott könyvek, cikkek, filmek száma megbecsülhetetlen. Az életút sokadjára történő vázolása vagy kivételes zenei tehetségének újbóli leszögezése helyett a Hendrix-jelenség egy fontos elemére, a színekre irányítjuk a figyelmet. Ennek központi szerepéről mi magunk is meggyőződhetünk, ha bármilyen vizuális emléket, fényképet, posztert, lemezborítót kutatunk fel vagy ha egyszer megtehetjük, ellátogatunk Hendrix londoni lakásába.

Hendrix nem tudott kottát olvasni, hallás után játszott és gyakran fejezte ki szavakkal vagy színekkel, amit mondani szeretett volna. Egyik interjúban elmondta, erősen foglalkoztatja, hogy az egyes érzések milyen színek képzeteit hívják elő az emberből és miért éppen azokat.

Akárcsak Janis Joplin blues énekesnő bő színes ingeivel, sáljaival és ezüst gyűrűivel, Hendrix is élt a ruhákkal való önkifejezés lehetőségével. Afro frizuráját fejpánttal hordta, szívesen viselt színes, mintás ingeket, sárga és vörös nadrágokat. A montereyi fesztiválon például vöröses-narancsos színű zsabós ingben, sötét, zsinórozott mellényben és szűk, vörös nadrágban lépett színpadra.

A színek nyomában

A színek meghatározó szerepéről azok a pszichedelikus poszterek is mesélnek, amelyeken Hendrix hímzett, festett, változatos ornamentikát megjelenítő mintás ruháiban, felékszerezve, színes háttér előtt látható. A pszichedelikus plakátművészet a társadalmi és családi konvenciókkal szembeni lázadásból táplálkozó hippi-mozgalomból, a nyugat-amerikai partvidéken, a kaliforniai San Franciscóban született meg.

E művészeti stílus szorosan összefonódott a zenével, elsősorban rockegyüttesek fellépéseit hirdető plakátokon és lemezborítókon teljesedett ki. Rövid, 1966–70 közötti időszakában az irányzathoz kötődő kevesebb mint egytucatnyi alkotó több mint ezer plakátot és lemezborítót tervezett.

Az élénk színek és minták nemcsak öltözékében, hanem környezetében is meghatározó stíluselemek voltak. A Brook Street 23. számú épület emeletén található lakásban Hendrix barátnőjével, Kathy Etchinghammel 1968–69 között élt. A lakás 2016 óta múzeumként látogatható.

Az épülettömbön Hendrix a zenetörténelem másik nagyjával is osztozkodni „kényszerül”. A Mayfair negyedben álló lakóház szomszédjában ugyanis 1723 és 1759 között Georg Händel lakott. A Handel & Hendrix in London nevű projekt eredményeképpen Hendrix otthona úgy elevenedik meg a látogatók szeme előtt, ahogyan egykoron az éppen hazatérő Hendrix látta azt.

A saját ízlés szerint berendezett lakásra a nomád életvitelt folytató Hendrix első saját igazi otthonaként tekintett. Mivel Hendrix ingóságainak megsemmisítését kérte azután, hogy a pár 1969-ben szakított egymással, az egyetlen hivatalosan elismert Hendrix-lakásban minden reprodukció, az eredeti hű másolata.

A rekonstrukcióhoz nagy gondossággal és Hendrix barátnőjének a segítségével láttak hozzá. A múzeum kurátora előnyös helyzetben volt, mert a sok otthon adott interjúnak köszönhetően rengeteg fotó maradt fenn. Egy valami azonban hiányzott: a színek. A lakás berendezése a fekete-fehér fotókról olyan lett volna, mintha egy fénykép alapján akarnánk elmondani, hogyan mozogtak a rajta szereplő emberek.

Szerencsére Hendrix barátnője hihetetlen mennyiségű színt és textúrát fel tudott idézni, aminek köszönhetően sikerült fokozatosan visszaállítani a tereket a korábbi állapotukba – mondta egy interjúban Claire Davies, a múzeum igazgatóhelyettese. Kathy Etchinghamnek nagyon sok története volt Jimi lakásban töltött pillanatairól, sok apró epizódot mesélt el, amelyre a lakás berendezése és narratívája épült.

A harmadik emeleti lakásba felvezető lépcsőn egy hatalmas Hendrix fotó igazítja útba a látogatót. Belépve mindenütt az élénk színek dominálnak, a bohém dekorációt a függönyök, szőnyegek és egyéb textíliák kavalkádja alakítja. Az ajtó egy kis szobába vezet, a szobában baldachinos ágy, az ágyon gesztenyebarna és narancssárga színekben hullámzó, gyapotselyem ágytakaró, egzotikus párnák és egy hatalmas „mackó-kutya”, amit Hendrix egy rajongótól kapott. Az ablakon az Oxford Street-en vásárolt türkiz bársonyfüggöny, a földön vörös perzsa szőnyeg. Az asztalon lemezjátszó, egy valószínűleg Aphroditét ábrázoló görög szobor, gömb alakú papírmasé lámpa élénk színekben, hamutartó, fél üveg Rosé és Whisky: minden a fényképek szerint rekonstruálva és elhelyezve.

Hendrix amennyire gondoskodó volt berendezési tárgyai megválogatásában, legalább annyira nem törődött saját egészségével. Három évig kőkeményen koncertezett, nem kevésbé intenzíven ivott és drogozott is. 1970. szeptember 18-án rosszul lett és a kórházba szállítás közben meghalt. A stúdiófelvételeit tartalmazó több albuma már csak posztumusz jelenhetett meg. Halálával bekerült a 27-esek klubjába Brian Jones, Janis Joplin, Jim Morrison, Kurt Cobain és Amy Winehouse mellé, gyarapítva ezáltal a 27 évesen, gyakran rejtélyes körülmények között meghalt rock- és blueszenészek csoportját.