Férje még gyilkolni is képes volt a világ első szupermodelljéért

A sokak által a világ első szupermodelljeként emlegetett Evelyn Nesbit a 19-20. század fordulóján a teljes ismeretlenségből New York egyik legkeresettebb modelljévé vált. Sikerei csúcsán, 1906-ban belebonyolódott egy gyilkossági ügybe, amely az egész világot megrázta.

Meztelenül a vörös bársonyhintában

Evelyn Nesbit felemelkedése az amerikai álom beteljesülésének története. Édesapja – akivel rendkívül közeli volt a kapcsolata – nagyon fiatalon, 40 éves korában meghalt, így a 11 éves lány fiútestvérével és édesanyjával nagy bajba került. Munkát kellett vállalnia, hogy segítse a családját, és 1900-ban New Yorkban kötött ki, ahol 15 éves korára, villámgyorsan az egyik legsikeresebb modellé vált. Az ezt követő években többek között magazinok címlapján és hirdetések tucatjain jelent meg alakja. 

Az amerikai társadalom ebben az időszakban éppen drámai átalakuláson ment keresztül. Ellis Islanden keresztül bevándorlók tízezrei özönlöttek be az országba, amely hatalmas ipari és gazdasági fejlődésen ment át. Sokak szemében Nesbit jelentette az összekötő kapcsot az „amerikai aranykor” és a „progresszív” 1920-as évek között: miközben finomságot és ártatlanságot sugárzott, őszintén és csábítóan nézett a kamerába. 

Nesbit egy éve volt New Yorkban, amikor kórustagként debütált a rendkívül népszerű, Florodora című Broadway-előadásban. Ekkoriban nappal modellkedett, esténként pedig a színpadon próbálta ki magát. Itt figyelt fel rá Stanford White, az egyik férfi a kettő közül, aki a következő fél évtizedben központi szerepet játszott a lány életében.

Az ismert építész sokak szerint igazi zseni volt, aki jelentősen hozzájárult a New Yorki városkép kialakításához. Ő tervezte többek a Washington Square Parkot díszítő diadalívet, a New York Herald című újság főszerkesztőségének épületét, valamint a Madison Square Garden második, 1925-ig álló épületét, amelynek kapcsán sokan botrányosnak találták, hogy Diana istennő meztelen szobrát helyezte az épület tetejére. Talán ez sem volt véletlen, White ugyanis nem csak távoli csodálója volt a női nemnek.

A 47 éves építés a fiatal lány kapcsolata kezdetben látszólag atyai volt, a középkorú férfi azonban hamarosan felhívta Evelynt a lakására, ahol megmutatta neki vörös bársonyborítású hintáját, amelyen a lány sokszor ruhában, olykor pedig meztelenül is használt. White ajándékok tömkelegével – többek között egy 3000 dolláros kimonóval – halmozta el Evelynt. Még a lány édesanyját is kisegítette anyagilag, és testvére taníttatását is fizette. Az építész egy idő után azonban megunta a lányt, és a kapcsolatnak vége szakadt.

 

Bosszú a Madison Square Gardenben

Nesbitnek természetesen a szakítást követően is számos rajongója volt. Egyikük, egy bizonyos „Mr. Monroe” folyamatosan ajándékokat küldött neki – többek között selyemharisnyákat, rózsákat és egy zongorát is kapott tőle. A rejtélyes csodáló végül felfedte kilétét: kiderült, hogy Harry Thaw pittsburgh-i milliomosról van szó. Nesbit eleinte távolságtartó maradt a férfivel szemben, amikor azonban vakbélműtétjét, majd ezt követő európai útját is fizette, beadta neki a derekát. A lány ekkoriban mesélt Thaw-nak egykori szeretőjéről, Stanford White-ról.

Az Őrült Harryként is ismert Thaw – akiről az a hír járta, hogy több száz dolláros csekkekkel szokta meggyújtani a cigarettáit – már régóta meglehetősen rossz viszonyt ápolt White-tal, mivel úgy gondolta, köze lehet ahhoz, hogy a legnagyobb presztízsű klubokba nem tud bejutni. Evelyn végül – miután már két éve udvarolt neki – hozzáment Thaw-hoz, és a férfi pittsburgh-i házába költözött, ahol azonban Őrült Harry édesanyja szigorú szabályai szerint volt kénytelen élni: nem is említhette meg előző életét, modell- és színházi pályafutását.  

Nesbit később azt állította, hogy férje kokainfüggő volt, mivel talált egy fecskendőt az egyik fiókjában. Kétségtelen, Thaw viselkedése valóban meglehetősen szeszélyes volt. Verte a nőket, akiket egy gyöngyberakású kutyaostorral bírt hallgatásra. Nem csoda tehát, hogy miután Nesbit mesélt neki arról, hogy korábban White-tal is kapcsolatot ápolt, a férfinek vetélytársa körül kezdtek el forogni a gondolatai, amelyek végül tragédiához vezettek. 1906. június 25-én Thaw és Nesbit egy Madison Square Garden tetőtéri színházában rendezett előadást tekintett meg. Az est vége felé közeledve a pittsburgh-i milliomos Diana szobra alatt megpillantotta White-ot, és nem habozott: előkapta pisztolyát, és a tömeg előtt három golyót eresztett a férfibe, aki nem élte túl a merényletet.

Thaw tárgyalásán a következő hónapokban olyan részletek derültek ki, amelynek hatására egyházi szervezetek kérték, hogy az újságok ne közvetíthessenek az ülésekről. Nesbit a White-tal folytatott viszonyáról mesélt, míg Thaw meg volt róla győződve, hogy fel fogják menteni. Finom ételeket és jó minőségű pezsgőt hozatott a cellájába. Ügyvédei igyekeztek terhelt mentális állapotára hivatkozni, édesanyja azonban végig kitartott amellett, hogy fia teljesen normális. A Thaw család még egy film elkészítését is finanszírozta, amelyben Harryt a felesége erényeit hősiesen védelmező férfiúnak állították be.  

Thaw-t mégis elmebetegségre hivatkozva mentették fel, és a közveszélyes őrültek számára fenntartott matteawani állami elmegyógyintézetbe küldték. A férfit 1915-ben végül – érthetetlen módon – felmentették a vádak alól, emellett megállapították, hogy mentálisan is egészséges, és szabadon engedték. Thaw még abban az évben elvált Evelyntől, családja pedig minden kapcsolatot megszakított Nesbittel. Csak egy kis összeget kapott a családtól, amelyet dühében az anarchista Emma Goldmannek ajándékozott. Nesbit ezt követően még számos némafilmben jelent meg, karrierje azonban sohasem tért vissza a régi kerékvágásba. 1967-ban nincstelenül hunyt el.