Sarlóval a nyakán temették el a lengyel "vámpírt"
A toruńi Nicolaus Copernicus Egyetem kutatói megállapították, hogy egy, a 17. században Lengyelország területén lakattal és sarlóval eltemetett, helyi közösség által démoninak hitt fiatal nő valószínűleg skandináv felmenőkkel rendelkező, magas társadalmi rangú személy volt. Az eredmények egyedülálló bepillantást engednek a kora újkori Európa járványok és háborúk sújtotta társadalmának hiedelemvilágába.
- Egy új kutatás feltárta a sarlóval és lakattal eltemetett 17. századi lengyel nő eredetét és társadalmi státuszát.
- Az izotópos és genetikai vizsgálatok alapján az egykori Lengyel–Litván Unió területén elhunyt fiatal nő skandináv felmenőkkel rendelkező, de helyben felnőtt, magas rangú személy lehetett.
- A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a helyi közösség annyira rettegett a halottól, hogy a sírt a temetés után röviddel felnyitották a nyakat átvágó sarló elhelyezése céljából.
A Pień településen 2022-ben feltárt sírban nyugvó, a kutatók által Zosiának nevezett nő maradványait rendkívüli óvintézkedésekkel helyezték a földbe. Dariusz Poliński professzor, a kutatás vezetője rámutatott, hogy a nő bal lábujjára helyezett lakat a földi élet lezárását és a holtak világába való átmenetet szimbolizálta, amely a korabeli hiedelmek szerint megakadályozta a halott visszatérését.
A legújabb régészeti elemzések kimutatták, hogy a temetést követően, de még a test teljes felbomlása előtt a helyiek felnyitották a sírt. Ekkor helyezték a halott nyaka fölé az élével lefelé fordított sarlót, amely a babona szerint elvágta volna a feltámadó halott torkát. A szerszám fa nyelének maradványai alapján a sarlót nyírfából, égerből vagy juharból készítették, a nyírfának pedig a népi kultúrában különös démonűző erőt tulajdonítottak.
A kutatók egy harmadik, korábban azonosítatlan védőelem nyomait is felfedezték a koponyán. A szájpadláson, a koponyaalapon és az első nyakcsigolyákon kiterjedt zöldes elszíneződést találtak, amelyet egy rézből készült vagy magas réztartalmú tárgy okozhatott, amelyet még az elsődleges temetés során helyeztek az elhunyt szájába.
A vizsgálatok szerint a halálakor mindössze 17-19 éves nő egy látható dudort okozó érdaganatban, hemangiómában szenvedett a szegycsontjánál, ami komoly fájdalmakkal járhatott, de valószínűleg nem ez okozta a halálát. A betegség látható tünetei nagymértékben hozzájárulhattak ahhoz, hogy a közösség természetfeletti erővel ruházza fel és bűnbaknak tekintse a fiatal nőt.
A több tudományágat bevonó genetikai és izotópos elemzések megerősítették, hogy az elhunyt származása is okot adhatott a gyanakvásra. Bár Skandináviából származó migránsok leszármazottja lehetett, a stronciumizotóp-vizsgálatok alapján a környéken nőtt fel. Magas társadalmi státuszát az állkapcsa körül talált, selyemből, valamint tiszta arany- és ezüstszálakból szőtt díszes szalagdarabok bizonyítják.
Ez is érdekelhet
A Lengyel–Litván Unió 17. századi történelmét folyamatos háborúk, köztük a pusztító svéd invázió, valamint éhínségek és járványok jellemezték. A kilátástalan történelmi körülmények között a lakosság gyakran fordult a babonákhoz, és a szokatlan külsejű vagy idegen származású embereket tették felelőssé a sorscsapásokért. A pieńi temető, ahol eddig több mint száz sírt, köztük számos hasonlóan atipikus nyughelyet tártak fel a szakemberek, Lengyelország legnagyobb ilyen jellegű kora újkori nekropoliszának számít.
Dariusz Poliński, Magdalena Zagrodzka, Tomasz Grzybowski, Matteo Borrini, Paige A. Lynch, Maria Cybulska, Jacek Grabarczyk, Magdalena Kowalska, Tomasz Laskowski, Jakub Karczewski, Paweł Molewski, Piotr Engelgardt, Łukasz Czyżewski: A unique, non-normative burial of a young adult female from a 17th-century cemetery in Pień, north-central Poland. A multidisciplinary approach, Journal of Archaeological Science: Reports, Volume 74, 2026, https://doi.org/10.1016/j.jasrep.2026.105967
