Fémből készült csengők kísérhették a yamparák termékenységi rítusait
Több mint ötszáz éves rituális leletegyüttest tártak fel a régészek a bolíviai Oroncota-völgyben fekvő Yoroma lelőhelyén, egy gabonatároló építmény területén. A hat piramis alakú, ónbronzból készített csengőből, kőamulettekből és egy szárazföldi csiga házából álló együttes arra utal, hogy a fémes hangok fontos szerepet tölthettek be a helyi yampara közösségek mezőgazdasági szertartásaiban az Inka Birodalom terjeszkedésének időszakában.
- Több mint ötszáz éves rituális leletegyüttest tártak fel a bolíviai Yoromában, egy inka kori gabonatároló építmény területén.
- A leletek között hat ónbronz csengő, kőamulettek és egy csigaház is található, amelyek a termékenységhez, a vízhez és az esőhöz kapcsolódhattak.
- A tárgyakat feltehetően a termés bőségének biztosítását célzó mezőgazdasági szertartás során helyezték el a gabonatárolóban.
Sonia Alconini és Walter Sánchez-Canedo régészek összesen 22 területet vizsgáltak meg Yoromában, amely az inka korban, nagyjából Kr. u. 1400 és 1532 között a yampara elit által lakott települése volt. Az egyik kukorica és burgonya tárolására szolgáló, kör alakú kőépítményben (az úgynevezett qollqában) gondosan elrendezett rituális együttest találtak, amelynek központi elemét hat, piramis alakúra formált fémcsengő alkotta.
A csengők mellett egy körülbelül 10 centiméter hosszú, kukoricacső alakú conopa, vagyis termékenységhez kapcsolódó kőamulett, egy Megalobulimus oblongus fajhoz tartozó szárazföldi csiga háza, egy csiszolt bazaltkő, valamint rézből, féldrágakövekből és kagylóhéjból készített csengőütők kerültek elő. A kutatók szerint a tárgyak összeválogatása nem lehetett véletlen: különböző anyagaik a termékenységhez, a vízhez és az esőhöz kapcsolódhattak.
A Cambridge Archaeological Journal folyóiratban ismertetett vizsgálat szerint a csengők valódi idiofon hangszerek voltak, amelyek rázáskor a bennük elhelyezett nyelvek segítségével különböző fémes hangokat adtak ki. A hat csengőt három eltérő felépítésű és hangzású csoportba rendezték: az első egy könnyű csengőből és malachitból készült ütőből, a második két egymásba helyezett csengőből és rézütőkből, a harmadik pedig három, harangjátékhoz hasonlóan összeállított csengőből és kőütőkből állt. A különböző anyagok és elrendezések révén az együttes a magasabb csilingelő hangoktól a tompább tónusokig változatos hangzást hozhatott létre.
A hordozható röntgenfluoreszcens vizsgálatok alapján a csengők 92–96 százalék rezet és 2–5 százalék ónt, valamint kis mennyiségű arzént, nikkelt és vasat tartalmazott. A kutatók rekonstrukciója szerint a fémművesek a rezet körülbelül 1000–1100 Celsius-fokon olvaszthatták meg, a tárgyakat pedig 600–700 Celsius-fokon végzett hőkezelést követően kalapálással alakíthatták ki, míg a nagyobb példányokat közvetlenül formába önthették.
Ez is érdekelhet
A leletegyüttes helye különösen fontos az értelmezés szempontjából, mivel a qollqákban a közösség élelmiszer-tartalékait, köztük kukoricát és burgonyát tároltak, ezért ezek az építmények gazdasági szerepük mellett rituális jelentőséget is kaphattak. A kutatók szerint a csengők és amulettek elhelyezése a következő termés bőségének és a növények termékenységének biztosítását szolgáló szertartáshoz kapcsolódhatott.
A tárgyak eredete egyúttal a yampara közösségek kiterjedt kapcsolatrendszeréről is árulkodik, mivel több felhasznált nyersanyag több száz kilométer távolságból érkezhetett Yoromába. A fekete bazaltot az Oruro-fennsíkról, a kék szodalitot a cochabambai Cerro El Sapo térségéből, a réztartalmú zöld ásványokat pedig az Atacama-sivatagból vagy Argentína északnyugati részéről származtatják, míg a Megalobulimus oblongus csigák eredeti élőhelye az Andoktól keletre fekvő nedvesebb területeken található.
