Hazatért inka és tivanaku leleteket mutatnak be Bolíviában
Egyéves felújítás után újra megnyílt Bolívia fővárosában a Nemzeti Régészeti Múzeum, amelynek új állandó kiállítása a külföldről hazaszállított inka és tivanaku leleteket helyezi a középpontba.
- Egy mintegy négyszáz darabos tárlat keretében mutatják be Bolíviában az elmúlt években külföldről visszaszolgáltatott inka és preinka műkincseket.
- A kiállítás legjelentősebb darabja egy 15. századi inka kislány múmiája, amelyet eredeti sírmellékleteivel együtt, emberi mivoltát tisztelve állítottak ki.
Az intézmény mintegy harmincezer darabos gyűjteményéből 395 kiválasztott műtárgyat felvonultató tárlat a Krisztus előtti tízezredik évtől az inka birodalom 1450 körüli időszakáig ível át. A kiállítás egyik legjelentősebb darabja egy tizenötödik században élt inka kislány, Saphi mumifikálódott holtteste, amelyet a Michigani Egyetem 2019-ben szolgáltatott vissza a dél-amerikai országnak.
A feltételezhetően egy magaslati áldozati rituálé, a capacocha során elhunyt lányt nem puszta régészeti érdekességként, hanem emberi mivoltát tiszteletben tartva, eredeti sírmellékleteivel együtt állították ki. A kisméretű cipők és a kokalevelet, valamint különféle élelmiszereket tartalmazó tasakok szoros párhuzamot mutatnak a bolíviai halottak napi hagyományokkal, igazolva az ősi szokások folytonosságát.
A tárlat másik kiemelkedő lelete egy termékenységhez és bőséghez köthető, fekete kőből faragott illa, amelyet kétéltűek és kígyók motívumai díszítenek. A szobrot 1858-ban Jakob von Tschudi svájci utazó tulajdonította el Tivanaku városából, miután a tárgyat vallási okokból őrző helyieket alkohollal leitatta. Az utazó saját naplójában örökítette meg a lopást, ami ironikus módon később a legfontosabb bizonyítékként szolgált a Berni Történeti Múzeumban nyolcvanöt évig őrzött műkincs 2014-es hazaszállítási eljárása során. A szobor visszatérése valóságos zarándoklatot indított el Bolíviában, rávilágítva az ilyen szakrális tárgyak modern társadalmi és identitásformáló szerepére.
Ez is érdekelhet
A kurátori koncepció részletesen foglalkozik az andoki diplomácia eszközeivel is, köztük a tivanaku és az inka kultúrában egyaránt kiemelt fontosságú, párosával készített szertartásos ivóedényekkel, a qerókkal. Ezek a kerámiák a politikai szövetségkötés szimbolikus kellékei voltak.
A kiállítás történelmi kontextusba helyezi e tárgyak jelentőségét Atahualpa inka uralkodó és a spanyol konkvisztádorok 1532-es cajamarcai találkozásának felidézésével, amely során az eltérő kulturális kódok kölcsönös meg nem értése nyílt ellenségeskedéshez vezetett. Emellett a kokalevél rágását megörökítő ősi kerámiaszobrok a mai napig élő andoki vendéglátási és gyógyászati hagyomány ezeréves gyökereit bizonyítják.
