Feltárták a vilniusi Nagy Zsinagóga teljes imatermét
A régészek teljes egészében feltárták a 17. századi vilniusi Nagy Zsinagóga fő imatermét és díszes bimáját (lépcsős emelvényét), amely a litvániai zsidóság egyik legfontosabb vallási és kulturális központja volt a második világháború előtt. A felfedezés ugyanakkor újabb vitát indított arról, miként kellene megőrizni és hasznosítani a holokauszt és a szovjet korszak pusztítását túlélő emlékhelyet.
- A régészek teljes egészében feltárták a 17. századi vilniusi Nagy Zsinagóga fő imatermét és díszes bimáját, amely a kelet-európai zsidóság kiemelkedő központja volt.
- Az ásatások során a történelmi Shulhoyf komplexum maradványai és számos vallási, illetve használati tárgy is előkerült, amelyek segítik a vilniusi zsidó közösség történetének rekonstruálását.
- A felfedezés új lendületet adott a lelőhely jövőjéről szóló vitának: a tervek szerint az épület helyén vagy a régészeti leleteket beépítő modern közösségi központ, vagy a zsinagóga újjáépítése valósulhat meg.
A 17. században épült vilniusi Nagy Zsinagóga egykor a kelet-európai zsidóság egyik legjelentősebb vallási, oktatási és szellemi központja volt, azonban a náci megszállás alatt az épület súlyosan megrongálódott, majd a szovjet hatóságok teljesen elbontották és iskolát építettek a helyére. A 2015 óta zajló ásatások során a kutatók most először tárták fel teljes egészében a részben föld alá épített imatermet és a geometrikus mintákkal díszített bimát, amelyek a különleges építészeti megoldásnak köszönhetően viszonylag épen megőrződtek.
Az izraeli régész, Jon Seligman vezette kutatócsoport emellett a történelmi Shulhoyf komplexum maradványait is feltárta, amely a második világháború előtt a litvániai zsidó közösség mindennapi életének központja volt. A területen korábban imaházak, rituális fürdő, kóser mészárszékek, a Strashun Könyvtár, valamint a jiddis nyelv és kultúra kutatásával foglalkozó YIVO Intézet első központja is működött, ami jól szemlélteti Vilnius kiemelkedő szerepét a kelet-európai zsidó kultúrában.
A feltárások során számos használati és vallási tárgy is előkerült, köztük egy széder-tál, egy gefilte hal felszolgálására szolgáló edény, a Tízparancsolatot ábrázoló díszlap, valamint olyan ülésjelölő táblák, amelyek az egykori adományozók nevét is megőrizték. Ezek a leletek nemcsak a zsinagóga működéséről árulkodnak, hanem lehetőséget adnak a holokauszt során elpusztított vilniusi zsidó családok történetének rekonstruálására is.
A régészeti eredmények ugyanakkor újra felszínre hozták a litvániai zsidó közösségen belüli nézetkülönbségeket a helyszín jövőjéről. A Litván Zsidó Közösség egy korszerű közösségi központot építene a romok fölé úgy, hogy a feltárt zsinagóga padlózata üvegfelületen vagy földszinti kiállításon keresztül továbbra is látogatható maradjon, míg az ortodox vallási vezetők inkább a zsinagóga újjáépítését vagy kizárólag régészeti emlékhelyként való megőrzését támogatják. Bár a feltárt építészeti leletanyag sorsa továbbra is vita tárgyát képezi, az ugyanakkor nem kérdés, hogy az értékes lelőhelyet valamilyen formában meg fogják őrizni, hogy ezáltal is látható maradjon Litvánia építészeti örökségében az a közösség, amely a második világháború előtt Vilnius lakosságának mintegy 40 százalékát alkotta.
