Feltárták a római temetkezés rituáléit a francia Riviérán

Lefedett hamvasztásos temetkezés (Forrás: Sylvie Duchesne / Inrap)

A római temetkezés feltárása Olbiában

A francia Riviérán végzett ásatások során a régészek egy hatalmas, római kori hamvasztásos temetőt tártak fel Olbia területén. A leletek feltárták, hogyan égették el halottaikat és hogyan adtak tiszteletet az elhunytaknak a túlvilágra vezető úton.

Több mint 160 hamvasztásos sír került elő az egykori Olbia városában, amely i. e. 350 körül görög településként jött létre, majd később római uralom alá került. Sztrabón földrajztudós szerint Olbia a Massilioták, azaz a Marseille-ből származó telepesek városa volt. Amikor Julius Caesar i. e. 49-ben elfoglalta Massiliát, Olbia római várossá vált, amely a kereskedelem és a termálfürdők központjaként fejlődött tovább.

Hamvasztás és rítusok a római temetkezés során

Az Inrap (Francia Nemzeti Régészeti Kutatóintézet) október 29-i jelentése szerint a feltárt sírok az i. sz. 1–3. század közé datálhatók. A római temetkezés Olbiában változatos formákat mutat: minden sír egyedi lenyomata a korabeli hiedelmeknek és társadalmi különbségeknek.

A hamvasztás folyamata úgy zajlott, hogy a hozzátartozók egy négyzet alakú gödör fölé állított faállványra helyezték a testet. A máglya hője az állvány összeomlását okozta, a csontok kifehéredtek, megrepedtek, az üvegtárgyak megolvadtak, a bronztárgyak megvetemedtek, a kerámiák pedig kormosak lettek.

A temető különleges jellegzetessége az úgynevezett ivócsatornák jelenléte. Ezek az amforákból készült csövek lehetővé tették, hogy az élők folyadékfelajánlásokat – bort, sört vagy mézsört – juttassanak a sírokhoz. Ezzel az elhunytak iránti tiszteletüket fejezték ki, illetve védelmet kértek számukra a túlvilágon.

A csövek a föld alól is kilógtak, miután a sírokat tetőcseréppel lefedték és földdel betemették. A családtagok a római halotti ünnepeken, például a Feralia (február 21.) és a Lemuralia (május 9., 11. és 13.) alkalmával szimbolikusan „táplálhatták” az elhunytakat.

Társadalmi különbségek a halál után is

Egyes hamvasztási máglyákat közvetlenül temetkezési hellyé alakítottak, míg másokat részben kiürítettek. Bár a római szokások szerint a csontokat általában üveg-, kő- vagy kerámiaurnákba helyezték, Olbiában sok csontot egyszerűen kis kupacokba halmoztak, esetenként romlandó edénybe tettek.

A kutatók szerint ez a különbség a város lakói között fennálló társadalmi vagy kulturális eltérésekre utalhat. Az Inrap közleménye szerint: „Ezek a felfedezések emlékeztetnek minket arra, hogy az ókori temetkezési rítusok gazdagok, változatosak és többféle jelentéssel átszőttek voltak, amelyek közül néhány még ma is rejtélyes.”

Az olbiai temető feltárása ritka bepillantást enged a római temetkezés gyakorlatába. A leletek nemcsak a halottakhoz való viszonyt, hanem az élők hitét és társadalmi szerkezetét is tükrözik. Az ásatás egy újabb darabot illeszt a Földközi-tenger térségének kulturális mozaikjába.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Nagy-Britannia

• Megérkezett a bayeux-i kárpit Londonba
• Posztumusz uralkodói kegyelmet kapott az utolsó, Angliában kivégzett női elítélt
• Huszonegy év alatt tárta fel egy amatőr kincskereső a 16. századi hajó kincsét
• Pandzsábi iratokból azonosítottak 9909 világháborús áldozatot
• 17. századi hajóroncs került elő egy tengeri szélerőmű építésekor
• Megújul a londoni Közlekedési Múzeum
• Dokumentumfilm mutatta be I. Jakab király hálószobai viszonyait
• Nelson admirális fülöp-szigeteki kardját azonosíthatták Ausztráliában
• Máig ható pánikot keltett a tudósok körében egy 1977-es áldokumentumfilm