Amikor elefántok éltek Róma földjén – 400 ezer éves nyomokra bukkantak Casal Lumbrosóban

Egyedülálló felfedezést tettek a Római Sapienza Egyetem kutatói: 400 000 éves emberi nyomokat azonosítottak egy ősi európai elefánt (Palaeoloxodon antiquus) maradványai körül. A PLOS One folyóiratban publikált kutatás új fejezetet nyit az őskori emberek és emlősök kapcsolatának vizsgálatában.

Egy ősi találkozás nyomai Róma határában

A Casal Lumbroso nevű római lelőhelyen végzett ásatásokat a Sapienza Egyetem a Civilizációk Múzeumával, az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács (CNR) Környezetgeológiai és Geotechnikai Intézetével (IGAG), valamint a Soprintendenza Speciale Archeologia, Belle Arti e Paesaggio di Roma szakembereivel közösen irányította. A vizsgálat során azt akarták feltérképezni a kutatók, hogy pontosan miként éltek és vadásztak 400 000 évvel ezelőtt azon a tájon, ahol a mai Róma terül el.

Az ásatások során a régészek egy részlegesen megőrződött elefánttetemet tártak fel, amelyet kőeszközök és csontból készült tárgyak vettek körül – ez utóbbiak egy része ráadásul az állat saját csontjából készült. A részletes elemzések egyértelműen kimutatták: az állat nemcsak élelemforrásként, hanem nyersanyagként is szolgált a helyi vadászó-gyűjtögető közösség számára.

A terület ősi ökoszisztémája

A lelőhelyen az elefánt mellett orrszarvú-, szarvas-, őz-, szarvasmarha- és farkasmaradványokat is azonosítottak. Mindez azt bizonyítja, hogy a térség egykor gazdag, változatos élővilágnak adott otthont.

A geológiai és izotópos vizsgálatok szerint a Casal Lumbroso-i lelőhely meleg, nedves éghajlatú, erdős terület volt egy kisebb folyó mentén. Itt élt egy archaikus embercsoport, amely – a talált leletek alapján – igencsak sikeresen vadászott a kor hatalmas emlőseire is. A helyszínen talált vulkáni üledékek alapján a szakértők az események idejét körülbelül 400 000 évvel ezelőttre datálták.

Ember és elefánt: egy ősrégi kapcsolat

A kutatás nemcsak az őskori vadászati stratégiák megértését segíti, hanem bepillantást enged abba is, hogyan alkalmazkodtak az archaikus emberek a környezetükhöz és a klímaváltozáshoz. A Palaeoloxodon antiquus – a mai elefántok kihalt rokona – egykor egész Európában elterjedt volt, mára azonban csak saját fosszíliái őrzik történetét.