Évszázados temetkezési sorozatot azonosítottak a thébai nekropoliszban
A thébai nekropolisz 209-es számú sírjában azonosított, több mint háromszáz évet átfogó múmialeletek cáfolják a zsúfolttá váló ókori egyiptomi temetkezési helyek rendszertelenségéről szóló elméleteket. A spanyolországi La Laguna Egyetem régészeinek legújabb kutatása rámutat, hogy az egymást követő generációk a helyszűke ellenére is szigorú rituális logika szerint helyezték el halottaikat a sírkamrákban.
- A TT 209 sírkamrában legalább húsz ember és egy kutya mumifikált maradványait tárták fel.
- A legkorábbi temetkezések gazdag mellékletei magas társadalmi rangú elhunytakra utalnak.
- A kutatás szerint a sír újrahasználata nem volt kaotikus, hanem évszázadokon át tudatosan megtervezett rendet követett.
Az ókori egyiptomi múmiákról legtöbben díszes szarkofágokban fekvő fáraókra gondolnak, ám a valóság ennél jóval változatosabb volt. A Luxor közelében található TT 209 sírkamra ezt különösen jól szemlélteti: a régészek szerint ugyanazt a temetkezési helyet több mint 300 éven át használták, miközben a temetkezési szokások folyamatosan alkalmazkodtak az újabb generációk igényeihez.
A Frontiers in Environmental Archaeology folyóiratban megjelent kutatás szerint a sír harmadik kamrájában legalább 20 ember és egy mumifikált kutya maradványait tárták fel. A spanyol La Laguna Egyetem kutatói részletesen dokumentálták a testek elhelyezkedését, valamint a sírban talált személyes és vallási tárgyakat.
A legkorábbi temetkezések a 25. dinasztia idejére nyúlnak vissza. Az első elhunytakat gazdagon felszerelve, koporsóban, temetkezési hálókkal, amulettekkel és értékes mellékletekkel helyezték örök nyugalomra, ami magas társadalmi státuszukra utal.
A sír egyik legkülönlegesebb lelete egy mumifikált kutya, amelyet közvetlenül egy férfi és egy nő fölé temettek. A kutatók szerint ez arra utalhat, hogy az állat különleges kapcsolatban állt velük.
Ahogy telt az idő és egyre kevesebb hely maradt a kamrában, a temetkezési mód is megváltozott. A későbbi korszakban sok múmiát már függőleges elrendezésben helyeztek el, gyakran koporsó nélkül, de továbbra is gondosan bebalzsamozva. Több esetben az elhunytakat továbbra is az úgynevezett Ozirisz-pózban, mellkasukon keresztbe tett karokkal temették el.
Ez is érdekelhet
A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a sír használata nem vált rendezetlenné az évszázadok során. A testek elhelyezése tudatos térbeli logikát követett, vagyis minden új temetkezést a korábbiak figyelembevételével alakítottak ki.
A kutatók szerint ez arra utal, hogy az ókori egyiptomiak a sírok ismételt használata során is nagy tisztelettel bántak az elhunytakkal. A TT 209 ezért nemcsak a temetkezési szokások változásáról, hanem az évszázadokon át fennmaradó vallási és rituális hagyományokról is fontos bizonyítékot szolgáltat.
