„Én meg gyilkos lettem. Nekem így hozták a körülmények” - Makk Károly drámai filmje, a Ház a sziklák alatt (1958) az emberi lélek legmélyebb titkairól
A Budapesti Klasszikus Film Maraton méltó módon tiszteleg az idén 100 éve született rendező legenda, Makk Károly életműve előtt. Tíz frissen restaurált művét eredeti pompájában nézhetik meg az érdeklődők nagyvásznon. Egyike ezeknek a felújított remekműveknek a Ház a sziklák alatt (1958) című dráma, amelyet 1968-ban a Magyar Filmművészek Szövetsége beválasztott az időszak legjobbnak vélt filmjeit soroló Budapesti 12 közé, és fődíjat nyert a San Francisco-i Nemzetközi Fesztiválon.
Makk Károly nagyon sokoldalú zseni volt. Alkotásai között található vígjáték (Liliomfi, Mese a 12 találatról), de a súlyos társadalmi drámákhoz is biztos kézzel nyúlt. Egyike ezeknek a Tatay Sándor 1945-ben megjelent novellája alapján készült Ház a sziklák alatt című filmje, amelyet 1958-ban mutattak be.
A film egy görög tragédiákat idéző pszichológiai dráma, amelyben heves érzelmek, elfojtott vágyak és az emberi gyengeség csapnak össze, és semmi sem az, aminek elsőre látszik.
Ferenc (Görbe János) megtörten, betegen tér haza a második világháborúból. Felesége halott, a balatoni bazalthegy lábánál álló házát és kisfiát a sógornője gondozza. A testileg és lelkileg is torzult Tera (Psota Irén) titokban szerelmes a férfiba. Túlzó gondoskodásával megpróbálja elszigetelni a világtól. Ferenc azonban a gyönyörű és vonzó Zsuzsába (Bara Margit) szeret bele, akit feleségül vesz. Terát mégsem tudja elküldeni a háztól. A fiatal pár kénytelen egy fedél alatt élni a féltékeny nővel.
A filmet eredetileg 1957-ben akarták bemutatni, de az akkori kultúrpolitika nem támogatta, politikai szempontból haszontalannak ítélte, mivel nem azt a fajta pozitív jövőbe vetett hitet, illetve szocialista emberképet jelenítette meg, melyet az 1956 utáni kádári politika elvárt. Végül 1959-ban mégis bemutatták a filmet Magyarországon is.
A púpos Tera szerepére eredetileg Horváth Terit szemelték ki, de ő visszautasította, mert a való életben volt egy púpos testvére. Így lett Psota Iréné a féltékeny, csúnya nő szerepe, aki pályafutása egyik legjobb alakítását nyújtotta ebben a filmben, annak ellenére, hogy félt parasztlányt alakítani, mert nem ismerte ezt a világot.
A Ház a sziklák alatt a magyar újhullám egyik fontos előfutára volt. Makk Károlynak és a film operatőrének, Illés Györgynek a zsenialitását dicséri, hogy ebben a filmben az a balatoni táj, amely a Liliomfi-ban színes, képeslapra illő idill volt, itt baljós hangulatú és fullasztó.
Ez is érdekelhet
A Ház a sziklák alatt Makk Károly életművének egyik csúcsteljesítménye, és bár a film nézettsége viszonylag szerény volt, és a korabeli kritika, valamint a kádári hatalom is elutasította sötét tónusa és pesszimista végkicsengése miatt, az idő és a filmművészet fejlődése végül a rendezőt igazolta. A művet 1968-ban a hazai filmszakma képviselői titkos szavazással az elmúlt húsz év legjobbjai, vagyis a Budapesti 12 közé választotta. A korabeli állapotokat jól illusztrálja az az érdekesség, hogy a San Francisco-i Nemzetközi Filmfesztiválra a rendező tudta nélkül vitték ki a filmet, és csak úgy mellesleg a Filmgyár udvarán közölték vele, hogy a filmje fődíjat nyert.
BŐVEBB INFORMÁCIÓ a Budapesti Klasszikus Film Maratonról.
