„Emberszerű” arcot kapott egy belgiumi oltárkép szent báránya

A belgiumi Gent városában található Szent Bávó-székesegyház a középkor egyik leghíresebb szárnyas oltárának, az úgynevezett genti oltárképnek ad otthont. A Van Eyck-fivérek, Jan és Hubert által az 1420-as évek közepén megkezdett és 1432-ig befejezett alkotás három év óvatos és precíz restaurációs munkáját követően ismét eredeti formájában látható – ennek eredménye pedig sokakat meglepett. Az oltárkép központjában ábrázolt, Jézust jelképező bárány az elmúlt évszázadokban megszokott, biológiailag valósághű arca ugyanis egészen emberi szempárt kapott, ami sokakra nyugtalanító hatásúnak bizonyult.

A 12 elemes poliptikon főszereplője azonban nem az utóbbi években több középkori templomi műalkotással megesett amatőr restaurálás áldozata lett: valójában az eredeti formáját nyerte vissza, szakértők keze által.

A Van Eyck-fivérek alkotását ugyanis alig több, mint egy évszázaddal annak elkészülte után, 1550-ben „javította ki” két másik festő – a felfedezés a genti oltárkép állagmegóvásával megbízott szakértőket is meglepte.

„Sokként ért mindenkit – minket, az egyházat, az összes kutatót, a nemzetközi bizottságot, amely figyelemmel követi a projektet” – mondta el Hélène Dubois, aki 2016 óta vezeti a restaurálási munkálatokat a belga Kulturális Örökség Királyi Intézetének égisze alatt.

A poliptikon központi festményén a bárány a szügyén ejtett sebből – amely a Jézus által a kereszten elszenvedett lándzsadöfést jelképezi – egy kehelybe vérzik, csodáló angyalalakok által körülvéve, azonban mindeközben rezzenéstelen arccal tekint egyenesen a megfigyelőre.

Habár a későbbi változtatás okairól nem maradtak fenn források, könnyen elképzelhető, hogy a korabeli megfigyelőket is hasonlóképpen nyugtalanította a szent állat eredeti arca, és emiatt festették át 1550-ben valósághűbbre szemeit.

A mostani restaurálás előtti és utáni képeket megfigyelve az is nyilvánvalóvá válik, hogy a bárány eddig voltaképpen négy füllel rendelkezett: az eredeti, emberszerű archoz festett hallószervek jóval lejjebb helyezkedtek el, ezek fölé festettek a későbbi alkotók egy újabb párt, amely immár szintén eltűnt.

A negatív reakciók ellenére a restauráláson dolgozók azt mondták, nem is lehetnének elégedettebbek a végeredménnyel. „Amikor először pillantottam meg a bárányt úgy, ahogy Van Eyck megfestette, azt vettem észre, hogy levegőért kapkodom” – mondta Dubois. „Lenyűgöző a szépsége.”

Az „emberarcú” bárány februárban kerül ismét a nagyközönség elé a szárnyas oltár többi elemével a genti Szent Bávó-székesegyházban.