Emberi vérből készült habarcs védte a Huasan sziklarajzokat
A Santung Egyetem és a Kuanghszi Antropológiai Múzeum vezette nemzetközi kutatócsoport megfejtette a több mint kétezer éves dél-kínai Huasan sziklarajzok fennmaradásának titkát. A szakemberek laboratóriumi vizsgálatokkal igazolták, hogy az alkotók a pigmenteket mészből és szülésből származó emberi vérből álló biomineralizált habarccsal rögzítették.
- A Santung Egyetem és a Kuanghszi Antropológiai Múzeum kutatói azonosították a dél-kínai Huasan sziklarajzok rendkívüli tartósságának kémiai okát.
- Az elemzések kimutatták, hogy az ókori alkotók meszet, vörös agyagot és szülésből származó emberi vért kevertek össze a festékanyag rögzítéséhez.
- A szerves és szervetlen anyagokból álló biomineralizált réteg ellenállt a szubtrópusi éghajlat pusztításának, megcáfolva a korábbi elméleteket.
A Krisztus előtti ötödik és a Krisztus utáni második század között készült festmények a Kuanghszi-Csuang Autonóm Területen, a Coocsiang folyó völgyében találhatók. A kutatók Kaosan, Taningsan és Tupingsan sziklafalairól származó lehullott töredékeket elemeztek. Az eredmények megcáfolták a növényi nedvek használatát valószínűsítő korábbi elméleteket.
A kémiai elemzések kimutatták, hogy a festékréteg alatt egy mesterséges, kalcium-karbonátból, kalcium-foszfátból és vérből álló habarcs húzódik. Ez az anyag a levegővel reakcióba lépve olyan mikroszkopikus kristályokat képzett, amelyek magukba zárták a pigmenteket, szinte eltávolíthatatlanul hozzákötve azokat a mészkőaljzathoz.
A vizsgálatok legváratlanabb eredménye a vérspecifikus szérumfehérjék kimutatása volt a mintákban. A Kaosan lelőhelyről származó töredékekben a fehérjék több mint kilencvenhét százaléka a modern embertől származott, míg Taningsan esetében hatvanegy százalékos emberi és harminckilenc százalékos szarvasmarha-eredetet mértek.
A proteomikai eljárások során prolaktin által indukált fehérjét és laktotranszferrint is azonosítottak, amelyek a terhes vagy szoptató nők szervezetében vannak jelen. Mivel a tejfehérjék közé tartozó kazeint nem találták meg, a kutatók megállapították, hogy az adalékanyag szülésből származó női vér volt. Egy négyzetméternyi felülethez mindössze nyolc milliliter vérre volt szükség a kristályosodás elindításához.
A vér alkalmazása szorosan illeszkedik a sziklarajzokat létrehozó Lojüe nép társadalmi hátteréhez. A korabeli kínai krónikák szerint ez a vadászó-gyűjtögető közösség matriarchális berendezkedésű volt. A női vér tudatos felhasználása egy kiterjedt termékenységi kultuszra utal, amelyet maguk az UNESCO világörökségi listáján szereplő ábrázolások is megerősítenek a hangsúlyos nemi szervekkel rendelkező alakok és várandós nők megjelenítésével.
A tisztán szerves kötőanyagok a meleg, párás szubtrópusi környezetben gyorsan lebomlanak, azonban a Huasan sziklarajzok biomineralizált inorganikus pajzsa az elmúlt évezredek során mindvégig ellenállt a monszunesőknek és a hőségnek, bizonyítva a készítők rendkívül fejlett kémiai ismereteit.
