Emberi kéz nyoma a mamutcsonton: újra kell írni Észak-Amerika őstörténetét
Újabb, minden eddiginél erősebb bizonyíték került elő arra vonatkozóan, hogy az emberi betelepülés Észak-Amerikába évezredekkel korábban történt, mint ahogy azt eddig hitték. A Texasi Egyetem (Austin) kutatói egy új-mexikói lelőhelyen talált mamutcsontok elemzése során olyan megmunkálási nyomokat azonosítottak, amelyek szénizotópos kormeghatározása 37 ezer évre nyúlik vissza. Ez a felfedezés végleg romba döntheti a sokáig egyeduralkodó „Clovis-elméletet”, és radikálisan átrajzolja az emberi migráció térképét.
A Frontiers in Ecology and Evolution című folyóiratban publikált tanulmány fókuszában a Hartley-lelőhely áll, ahol két mamut (egy felnőtt nőstény és egy borjú) maradványait tárták fel. A csontok 2013-as megtalálásakor még nem volt egyértelmű az emberi beavatkozás, ám a legújabb, nagy felbontású CT-vizsgálatok és kémiai elemzések során kiderült: a csonttöredékek nem természetes úton, hanem szándékos törés és megmunkálás eredményeként keletkeztek.
A Timothy Rowe paleontológus vezette kutatócsoport megállapította, hogy a csontszilánkokon látható törésvonalak és szúrásnyomok nem származhatnak ragadozóktól vagy geológiai folyamatoktól (például sziklaomlástól). A vizsgálatok szerint az őskori vadászok a kőeszköz-készítéshez hasonló, úgynevezett pattintásos technikát alkalmaztak a friss mamutcsontokon, hogy éles pengéket és késeket állítsanak elő belőlük, amelyeket aztán az állat feldarabolására, a zsír kinyerésére használtak.
A legdöbbenetesebb adat azonban a kormeghatározásból származik: a kollagénvizsgálatok szerint a leletek 36 250 – 38 900 évesek.
A felfedezés jelentőségének megértéséhez érdemes áttekinteni a tudományos előzményeket. Évtizedekig tartotta magát a „Clovis-elsőség” elmélete, amely szerint az ember mintegy 13–16 ezer éve érkezett Amerikába a Bering-szoroson keresztül. Ezt az elmúlt években több lelet is megkérdőjelezte – legutóbb a szintén Új-Mexikóban, a White Sands Nemzeti Parkban talált, 21–23 ezer évesre datált emberi lábnyomok –, ám a mostani 37 ezer éves dátum még ezeknél is jóval korábbi.
A Hartley-lelet azért is különleges, mert áthidalja a szakadékot a vitatott (akár 130 ezer évesre tett, de sokak által kétkedve fogadott) kaliforniai Cerutti-masztodon leletek és a bizonyítottan 20 ezer év körüli nyomok között. A kutatók szerint ez azt bizonyítja, hogy Észak-Amerikában már a legutóbbi jégkorszak csúcspontja előtt is éltek emberi közösségek, amelyek genetikailag talán nem is álltak közvetlen rokonságban a mai őslakosok későbbi őseivel.
A tanulmány konklúziója egyértelmű: az amerikai kontinens benépesülése nem egyetlen, gyors hullámban történt, hanem egy sokkal összetettebb, több tízezer évet átölelő folyamat volt.
