2022. tél: A szeretet mártírjai
ITT vásárolhatsz termékeinkből

A kalózok valójában nem is temették el zsákmányolt kincseiket

2018. augusztus 14. 12:57 Múlt-kor

Robert Louis Stevenson A kincses sziget című népszerű kalandregénye az egész világon elterjesztette a tévhitet, miszerint a kalózok jellemzően lakatlan szigeteken rejtették el kincseiket, amelyek helyét egy térképre rajzolt X jelzi. Bár az elmúlt évszázadban a kincskeresés sokak által kedvelt hobbivá vált, a kalózok kincseire az elrejtésnél sokkal prózaibb sors várt.

A tenger félelmetes haramiái, a kalózok régóta népszerű témát szolgáltatnak úgy az irodalom, mint a filmek kedvelőinek. Minthogy a törvényenkívüli kalózközösségek életéről – néhány ritka kivételt leszámítva – keveset tudunk, nem meglepő, hogy számos legenda alakult ki körülöttük. Elég csak a kalózkapitányok jellegzetes ábrázolására gondolni: a valóságban mindössze két privatérról (egy adott állam által az ellenséges kereskedelmi hajók megtámadására felhatalmazott kalóz) tudjuk, hogy falába volt, arról pedig egyáltalán nem maradt fenn forrásunk, hogy papagájokat tartottak volna.

A legnépszerűbb legenda azonban kétségtelenül a kalózok kincsei körül alakult ki. Akár Robert Louis Stevenson A kincses sziget című regényét olvassuk, akár a Karib-tenger kalózai filmek valamelyikét nézzük meg, rendre feltűnik a toposz, miszerint a rablások során összegyűjtött mesés aranykincseket a kalózok a föld alá rejtik, hogy ott biztonságban tudhassák azokat.

Ha azonban a történelmi forrásokra pillantunk, akkor azonnal kiderül, hogy a kalózok zsákmánya se nem volt olyan „mesés” mint a történetekben és csak igen ritkán került a föld alá. Az utazók és kereskedők megtámadása során ugyanis jellemzően nem aranyat és ezüstöt, hanem sokkal inkább olyan portékákat találtak, mint a fa, a cukor, ruhák, élelem – és az alkohol. Mindezeket pedig a kalózok leginkább saját rövid távú szükségleteik kielégítésére használták fel és eszükben sem volt azokat elrejteni és hosszú ideig tárolni.

Ugyancsak gyakorta zsákmányoltak rabszolgákat, akiket aztán magukkal vittek egy megfelelő rabszolgapiacra, ahol jó pénzen továbbadtak rajtuk. Az egyik napról a másikra élő haramiák azonban az így szerzett bevételeiket sem őrizgették sokáig, hanem gyorsan feltöltötték belőle hajóik készleteit, a maradékot pedig jellemzően elitták és nőkre költötték a kikötői bordélyokban.

Természetesen mint minden legendának, az elásott kalózkincseknek is lehet valamennyi valóságalapja. Tudjuk például, hogy amikor az angol korona szolgálatában álló Francis Drake kapitány 1573-ban kirabolt egy spanyol karavánt a mai Panama területén, a zsákmányolt 20 tonnányi arany és ezüst egy részét elásták és a rejtekhely köré őrszemeket állítottak. Erre elsősorban azért volt szükség, mert Drake emberei képtelenek voltak egyszerre elszállítani a hatalmas zsákmányt. Ugyanakkor eszük ágában sem volt sokáig a spanyol fennhatóságú területen hagyni azt, így amint tudtak, visszatértek az elásott kincsért és elszállították azt is.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. tél: A szeretet mártírjai
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Francis Drake

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár