Egy viking király arca: 200 év után azonosították a viking sakkjáték, a hnefatafl legendás figuráját

A Dán Nemzeti Múzeum raktárában váratlanul egy apró, mindössze három centiméter magas, rozmáragyarból faragott figurára bukkantak a kutatók. A tárgy a viking kor végéről, a 10. század második feléből származik, ám már 1796-ban előkerült egy ásatás során a norvégiai Oslofjord közelében – funkcióját azonban sokáig titokzatos homály övezte.

A lelet 18. századi felfedezését követően hosszú ideig nem került a tudományos érdeklődés középpontjába. A század végén ugyanis számos régészeti tárgyat csupán általános megjelöléssel vettek nyilvántartásba, majd a raktárak mélyére helyezték őket. Így járt ez a kis szobrocska is: katalogizálták, elrakták, majd elfelejtették. A fordulatot Peter Pentz régész hozta el, aki felismerte, hogy az alkotás a hnefatafl nevű, sakkhoz hasonló ősi viking társasjáték egyik legfontosabb figurája lehetett – a királyt jelképezhette.

A hnefatafl története

A hnefatafl Észak-Európa-szerte ismert stratégiai játék volt, amelyet nagyjából a 4. és a 12. század között játszottak. A játékban a király és védelmezői a tábla közepéről indultak, míg a támadók a széleken sorakoztak fel. A király célja nem az ellenfél legyőzése volt, hanem az, hogy kijusson a tábla szélére vagy egyik sarkába.

A figura jellemzői

Egyes kutatók felvetették, hogy a figurán akár Harald Bluetooth, a 10. században uralkodó dán király arcvonásai is megjelenhetnek. Pentz azonban óvatosságra intett az ilyen azonosításokkal kapcsolatban: szerinte nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a szobor egy konkrét történelmi személyt ábrázolna.

Különösen figyelemre méltó a hajviselet kidolgozottsága: középen elválasztott haj, a füleket szabadon hagyó hullámos tincsek, borotvált tarkó. Ehhez társul a dús bajusz, a pajesz és a fonott kecskeszakáll. Ezek a részletek arra utalnak, hogy a viking elit tudatosan ápolta megjelenését – fésűk és csatok rendszeresen kerülnek elő viking kori sírokból is.

A lelet jelentősége

A hnefatafl nem pusztán szórakozás volt, hanem a stratégiai gondolkodást fejlesztő játék is, amely a háború logikáját és az ostromhelyzeteket modellezte. Ez az apró, elefántcsontból faragott figura így nem csupán egy elveszett játékelem, hanem ritka megtestesítője a viking kori gondolkodásnak, hatalomszemléletnek és mindennapi kultúrának.