A viking korszak igazi arca

A viking korszak sokkal összetettebb volt, mint amit a romantikus sagák és a modern mítoszok sugallnak. Eleanor Barraclough történész a régészeti leletek, a korabeli feljegyzések és a sagák segítségével mutatja meg, hogyan éltek valójában ezek az északi közösségek: tisztálkodási szokásaiktól a kereskedelmen át egészen a rabszolgaságig és a kereszténység lassú térhódításáig.

Mítoszok nyomában

Sem „dögvészes fenevadak”, sem „gátlástalan vadállatok” nem voltak – hangsúlyozza Eleanor Barraclough történész, aki szerint a vikingeket sokáig az ellenségeik által terjesztett mítoszok alapján határozták meg.

Barraclough a sagákat – a valóság és a mitológia határán mozgó középkori elbeszéléseket – használja kiindulópontként. Célja nem a nagy királyok és hősök újramesélése, hanem a „hétköznapi emberek történeteinek” felszínre hozása. Úgy fogalmaz: története „az idő repedéseiben elveszett életrajzi töredékekből” áll össze.

A viking korszakot hagyományosan a Kr. u. 793-ban Lindisfarne kolostora ellen elkövetett támadáshoz kötik. Alcuin, a Karoling udvar angolszász papja döbbenettel írta: „Soha korábban nem jelent meg ilyen rémület a partjainkon”.

Barraclough azonban emlékeztet: korábbi támadásról is maradt fenn írott beszámoló. Néhány évvel Lindisfarne előtt három viking hajó jelent meg Anglia déli partjainál, és megöltek egy fegyveres őrjáratot. Ha a „víkingr” eredeti jelentését – „portyázó” – vesszük alapul, akkor ez a korai rajtaütés is alakíthatja a korszak kezdetének dátumát.

Mindennapi élet a viking korszakban

A vikingeket sokan piszkosnak gondolják. A temetkezésekben talált fésűk, az elegáns frizurák az ellenkezőjét mutatják. A szombat szavuk, a „laugardagr”, azt jelenti: „a mosakodás napja”.

Persze ez relatív. Ibn Fadlan, a bagdadi diplomata 921 körül a Volga mentén találkozott a ruszokkal, és taszítónak látta tisztálkodási módszereiket. Barraclough szerint muszlim szemszögből az is probléma volt, hogy nem folyóvíz alatt mostak kezet.

A mindennapok apró tárgyai – rúnafeliratok, gyermekfirkák, rituális áldozati emlékek – mind ablakot nyitnak a korszak valóságára.

A régészek nem tudják pontosan, miért reszelték a fogaikat egyes férfiak. A jelenség főként Gotland temetkezéseiben fordul elő, és harcosokhoz vagy rabszolgákhoz köthető.

Thor kalapácsa és a kereszt egy öntőformában

A viking korszak vallásilag nem volt egységes. A kereszténység lassan, felülről terjedt, de már korábban is éltek keresztények Skandináviában. A kereskedelemben rugalmasak voltak: Hedebyben például ugyanabban a szappankőformában öntöttek Thor-kalapácsot és keresztet is – a megrendelő igénye szerint. Norvégia és Izland hivatalos áttérése Kr. u. 1000 körül zajlott le.

A viking kalózok rendszeresen ejtettek foglyokat. Hol váltságdíjért, hol eladásra. A rabszolgaságnak nem egységes modellje volt: valakit elraboltak, más adósság miatt esett fogságba, megint más rabszolgának született.

Megindító történetek is fennmaradtak. Toki, a kovács például felszabadulása után rúnakövet állított saját életútjának emlékére. Más rabszolgákat azonban feláldoztak, hogy gazdájukat kísérjék a túlvilágon.

Gyors bukás helyett lassú elhalás

Nem a Stamford Bridge-i csata jelentette a végső pillanatot, hiába halt ott meg Harald Hardrada, az utolsó nagy viking király. A régészeti leletek bizonyítják, hogy a viking jelenlét a következő évszázadokban is érezhető maradt.

Barraclough másik „végpontot” jelöl meg. Ez az utolsó a grönlandi települések eltűnése a 15. század elején. Vörös Erik 985 körül alapította őket, ám pontosan nem tudjuk, miért számolták fel őket. A történész szerint a drámai fordulat helyett egy lassan elcsendesedő korszakról beszélhetünk.