A nyílt piac intézménye a friss, szezonális zöldség, gyümölcs beszerzésének nagy hagyományú formája, amelyben termelő és fogyasztó közvetlen kapcsolatba kerül. Miért, hogyan és milyen eredménnyel ment végbe a köztéri árusítás korlátozása a századfordulós Budapesten?
|
A Múlt-kor negyedévente megjelenő, tematikus online folyóirata.
A fővárosi közélelmezési intézményrendszer 8. évfolyam 1. szám | Korábbi számok
Víz, víz, víz
Tonavósz és milimári Pest-Budán
A századfordulón a fővárosban elérhető élelmet húsz nyílt piacon 4,5-8 ezer árus és a mozgó bolt funkcióját ellátó 10 ezer házaló biztosította.
Épül a Nemzet
Vásárcsarnokok születése
Kik álmodták meg, kik építtették föl a városegyesítéstől a világháborúig terjedő időszakban Budapest ma is nyüzsgő vásárcsarnokait?
Rend a lelke
A vásárcsarnok intézménye
Önálló önkormányzati tulajdonú intézményként biztosítja, hogy hatósági áttétel zárja ki a vásárló és a termelő közötti közvetítő kereskedelmet.
Átalakuló igényekre tervezték
Az európai nagyvárosok példáját követve a városházi politikusok tudatos várostervezést hajtottak végre. |
Forgalom csendes, árak szilárdak
A csarnokokkal új élet kezdődött a fővárosban: az új világban „győzedelmeskedni fog az egyformaság elve”. |
A főváros közellátását szolgáló intézményhálózat
A vásárcsarnokokat létesítő főváros maradandó rendszert alkotott. |
Magyarország legnagyobb fedett tere: a Nagyvásártelep
Budapest huszadik századi élelmiszerellátásának központi szerve a Csepeli-Dunaág és az Alföldről befutó utak szomszédságában állt. |
Tájékoztató irodalom
Konformista győzelem
Káromkodni, énekelni tilos
A szabadtéri piacok forgalmának fedett csarnokokba terelése egészen új magatartást várt el a résztvevőktől.
Képekben elbeszélve
Vidék a városban
A szabadtéri piacok világának képi látványát piaci zsánerképek is megőrizték.