DNS-elemzés cáfolta meg a viking kori közös temetkezések elméletét
Egy átfogó svédországi DNS-kutatás megcáfolta azt a régóta fennálló régészeti feltételezést, miszerint a késő viking kori és kora középkori skandináv közös sírokban nyugvó felnőttek és gyermekek biológiai rokonok lettek volna - derül ki a Science Advances című tudományos folyóirat csütörtökön közzétett tanulmányából. A Stockholmi Egyetem kutatói által végzett genetikai elemzés rámutatott, hogy a közös temetkezéseket a vérségi kötelékek helyett sokkal inkább a társadalmi státusz, a közösségi hovatartozás és az elhalálozás körülményei határozták meg.
- A Stockholmi Egyetem munkatársai átfogó DNS-vizsgálatokkal cáfolták meg azt a feltételezést, miszerint a skandináv viking kori és kora középkori közös sírokban nyugvó felnőttek és gyermekek biológiai rokonok voltak.
- A genetikai adatok szerint a közös temetkezéseket a vérségi kapcsolatok helyett a társadalmi státusz határozta meg, és a gyermekekre már kora gyermekkorban a felnőttekre jellemző nemi elkülönítést alkalmazták.
- Egy több generációra visszamenőleg azonosított nő sírjában talált zarándokkagyló igazolja, hogy a skandináv közösségek már a korszakban szorosan integrálódtak a kontinens keresztény hálózataiba.
A Maja Krzewińska, Anna Kjellström és Anders Götherström nevével fémjelzett kutatás során összesen 142 ember földi maradványaiból vontak ki és elemeztek ősi DNS-t. A vizsgált minták között mintegy hatvan olyan gyermek és serdülő genetikai anyaga is szerepelt, akiket felnőttekkel közös sírba temettek el Jämtland megye Västerhus nevű településén, a Stockholmhoz közeli Sigtunában, valamint a skånei Fjälkinge temetőjében.
A régészek generációkon át úgy vélték, hogy ezek az együtt temetések egyértelműen szülő-gyermek kapcsolatot jeleznek. A kinyert genetikai adatok azonban tényszerűen rávilágítottak arra, hogy a szoros biológiai rokonok a valóságban csak elvétve osztoztak azonos sírhelyen.
A tanulmány egy másik jelentős megállapítása a vizsgált korszak temetkezési rítusaival és a korai társadalmi nemi szerepekkel kapcsolatos. Az eredmények azt mutatják, hogy a korszak közösségei nem tekintettek a gyermekekre társadalmilag elkülönülő csoportként.
A temetői térhasználat során már kora gyermekkorban a felnőttekre jellemző nemi megkülönböztetést alkalmazták az elhunytakra: a férfiakat és a nőket az egyházi terület ellentétes oldalain helyezték örök nyugalomra, a fiúgyermekeket pedig a férfiak számára fenntartott részen, míg a kislányokat a nők oldalán temették el. Anders Götherström rámutatott, hogy a halálban a gyermekekre pontosan ugyanazok a társadalmi és vallási elvek vonatkoztak, mint a felnőttekre.
A viking korból a keresztény középkorba történő átmenet időszaka Észak-Európában jelentős kulturális és vallási átalakulásokkal járt, amelynek lenyomatait a västerhusi temető leletanyaga is megőrizte. Az egyik legkülönlegesebb feltárt sír egy, a kutatók által 56-os nőként azonosított személyé volt, akinek felmenőit a szélesebb körű genetikai egyezések révén több generációra visszamenőleg sikerült azonosítani.
A nő sírjában egy, a középkori Skandináviában rendkívül ritka régészeti mellékletnek számító zarándokkagylót is találtak, amely az északnyugat-spanyolországi Santiago de Compostela felé irányuló katolikus zarándoklat közismert szimbóluma. A felfedezés bizonyítja, hogy az elhunyt nő személyesen is részt vehetett a középkori Európa egyik legfontosabb vallási útján, alátámasztva, hogy a skandináv társadalmak az egykori viking hagyományokat maguk mögött hagyva milyen szorosan integrálódtak a kontinens keresztény hálózataiba.
