Roxolán harcos kétezer éves sírját tárták fel Ukrajnában
Egy nagyjából kétezer éves, a lovasnomád roxolánok törzséhez köthető fegyveres lovasharcos sírját azonosították az ukrán régészek az Azovi-tenger partján. Jurij Boltrik és Olena Fialko, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársai eredetileg bronzkori sírokat vizsgáltak az Arabat-földnyelven, amikor a mintegy 3000 éves kurgánban rábukkantak egy jóval később eltemetett szarmata harcos maradványaira és felszerelésére.
- Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia régészei egy ókori szarmata lovasharcos sírját azonosították egy őskori kurgánban, az Azovi-tenger partján.
- A feltárt leletek és a temetkezési tájolás alapján a férfi valószínűleg az északi irányú temetkezést preferáló roxolán törzshöz tartozott.
- A felfedezés bemutatja, miként használták a Kr. e. 1. és a Kr. u. 1. század közötti lovasnomád közösségek a náluk évezredekkel régebbi halomsírokat területjelölőként.
Az ásatás helyszíne Ukrajna Herszon megyéjében, a Scsasztlivceve falu közelében fekvő Arabat-földnyelv, amely elválasztja az Azovi-tengert a Szivas-lagúnától. A szakemberek az 1-es számú halomsír, vagy kurgán vizsgálata során bukkantak rá a leletekre.
Az eredetileg mintegy 1,3 méter magas és 42 méter átmérőjű, a földművelés miatt az évszázadok során lekopott halmot eredetileg a Jamnaja-kultúra pásztorközössége emelte a Kr. e. 3000 körüli időszakban. Erre a temetkezésre a későbbi évezredek során a Katakomba-, a Babine- és a Szrubnaja-kultúra képviselői építettek rá. A 36 feltárt sír közül a halom tetején elhelyezkedő 1-es számú temetkezés jelentette a legszembetűnőbb eltérést.
A sekély, 1,8-szor 0,6 méteres sírgödörben egy 20-as évei végén vagy 30-as évei elején járó férfi maradványait találták. A testet a hátán, kinyújtott karokkal, északnyugati tájolással fektették le. A tájolás kritikus jelentőségű a szarmata régészetben: a Dnyeper és a Don közötti síkságon ez a fekvés a roxolánokhoz, egy erős szarmata törzshöz köthető, akik a klasszikus szerzők szerint a vizsgált időszakban uralták a régiót.
A harcos mellett a jobb combjához erősítve egy 45-47 centiméter hosszú, vaskos markolatú és gyűrű alakú gombbal ellátott vaskés hevert, a lábánál pedig egy ételáldozatként odatett báránycomb, egy vaskés, valamint egy egyfülű agyagkorsó maradványait azonosították. A leletek alapján a temetkezés a Kr.e. 1. és a Kr.u. 1. század közé tehető.
Ez is érdekelhet
A szarmaták kelet felől, a Volga vidékéről érkezve hódították meg a Fekete-tenger északi partvidékét, kiszorítva onnan a szkítákat. A roxolánok a törzsszövetség egyik legjelentősebb ágaként ismertek, akik később komoly katonai kihívást jelentettek a Római Birodalom számára a Duna mentén, bár a kutatók szerint egyes alakulataik később Rómát is szolgálták. A klasszikus görög mítoszok, beleértve az amazonokról szóló legendákat is, részben a szarmaták egyenjogú harcosnőiből meríthettek ihletet.
A sír elhelyezkedése a földnyelven rávilágít a térség stratégiai fontosságára: a közelben fekvő sós tó és az édesvízi készletek birtoklása létfontosságú volt a krími görög-szkíta Boszporoszi Királyság és a Dnyeper-vidék településeit összekötő útvonal ellenőrzésében. Bár a pontos azonosítás egyértelmű kormeghatározó lelet, például egy érme hiányában nem lehetséges, a halomsírok későbbi újrahasznosítása jól példázza a lovasnomád közösségek területfoglalási stratégiáit a Fekete-tenger északi vidékén.
