Diktátorok szakácsainak visszaemlékezéseit dolgozza fel egy új dokumentumfilm

A kilencvenöt perces film Witold Szabłowski lengyel újságíró 2020-ban megjelent tényfeltáró kötetén alapul. Az alkotók olyan történelmi személyiségek egykori konyhafőnökeit szólaltatták meg, mint az ugandai Idi Amin, a kambodzsai vörös khmer vezető Pol Pot, az észak-koreai Kim Dzsongil, a chilei Augusto Pinochet, valamint az iraki Szaddám Huszein.

A személyes beszámolók rávilágítanak arra a kognitív disszonanciára, amely a brutális állami erőszak és a vezetők mindennapi, olykor fényűző emberi szükségleteinek kiszolgálása között feszült. Az interjúalanyok beszámolói szerint a rezsimek konyháin dolgozók kivétel nélkül a kiváltságos elszigeteltség és az állandó életveszély kettősségében végezték munkájukat.

A visszaemlékezésekből kiderül, hogy a szakácsok a legszorosabb bizalmi körhöz tartoztak, ám ez a pozíció folyamatos fenyegetettséggel járt. Kim Dzsongil egykori olasz pizzasütője, Ermanno Furlanis az állandó megfigyelésre és a phenjani rezsim szigorú kontrolljára emlékezett vissza, miközben az ország lakossága súlyos éhínséggel küzdött.

Szaddám Huszein anonimitást kérő séfje arról számolt be, hogy az iraki vezető kedvenc étele, a grillezett pontyból készült maszgúf nyomravezető információként szolgált az amerikai hírszerzés számára a bujkáló diktátor 2003-as elfogásakor. Az ugandai Idi Amin szakácsa, Charles Otonde Odera esete rávilágít a hatalom önkényére: a kezdeti luxuséletmódot hamar felváltotta a rettegés, miután az ugandai vezető feleségét holtan találták, maga a séf pedig halálos fenyegetést kapott az uralkodó egyik gyermekének ártalmatlan gyomorrontása miatt.

A film a gasztronómia lencséjén keresztül, egy eddig kevéssé vizsgált szemszögből elemzi az önkényuralmi rendszerek működéspszichológiáját. Hannah Arendt német-amerikai filozófus „a gonosz banalitása” elméletét alátámasztva a dokumentumfilm bemutatja, hogyan normalizálódott az erőszak a diktátorok közvetlen környezetében. Több egykori alkalmazott, köztük Pol Pot – akinek rémuralma alatt az 1970-es években becslések szerint másfél-hárommillió kambodzsai vesztette életét – vagy az ezreket meggyilkoltató Augusto Pinochet szakácsa a mai napig lojalitást érez egykori munkaadója iránt, és személyes jótevőjükként emlékeznek a vezetőkre.

Andrew Neel konklúziója szerint a történelmi emlékezet ezen torzulása a diktatúrák egyik legmélyebb társadalmi öröksége: a rendszerek haszonélvezői és kiszolgálói évtizedekkel később is gyakran képtelenek szembenézni a rezsimek által elkövetett rendszerszintű atrocitásokkal.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2014

• Így látta a sajtó Kárpátalja visszafoglalását
• Az embermentő Jane Haining
• Mi történt Kamenyec-Podolszkijban? 
• A bundázás egyidős a futballal
• A hét törpe kalandjai Auschwitzban
• A kóser konyha különlegességei
• Hogyan kampányoltak a római politikusok?
• A numerus clausustól a numerus nullusig
• Így temettük el "Kossuth apánkat"