Mi történt Kamenyec-Podolszkijban?
2014. május 8. 14:10
„Sortüzet kellene adni a zsidóságra, miért engedik meg, hogy ilyen nagy csomagot vigyenek magukkal!” – hangzott el 1941. augusztus 2-án este a Nyugati pályaudvar egyik vágányának indulási oldalán. Esténként sok kíváncsiskodót vonzott, hogy zsidókat, férfiakat, nőket és gyerekeket, egész családokat hoztak rendőrségi csapatszállító kocsik a pályaudvarra és pakolták fel vonatokra. Az úti cél a toloncházban fennhangon kihirdetett ígéret szerint Ukrajna volt.
Az akkori szóhasználat szerint csupán visszatelepítés történik a „szülőhazájukba”, a magyar honvédség által frissen megszállt orosz területekre. Az is elhangzott, hogy az elűzött lakosok házaiban fogják letelepíteni őket, s lehetőségük lesz mezőgazdasági munkát végezni a magyar honvédség felügyelete és védelme alatt. A valóság azonban teljesen más volt. „Le kellett szállnunk és a kísérő főhadnagy azt mondta: Itt van a közelben egy vár, menjenek oda, ott lesznek elszállásolva. Ezzel felszállt az autóra és mielőtt bármit kérdezhettünk volna, elrobogott. Ezt tette hát velünk Magyarország, szülőhazánk: kitettek egy teljesen ismeretlen ország erdejében és minden magyarázat nélkül megszöktek. Még ahhoz is gyávák voltak, hogy nyíltan megmondják, kirúgtak, és most magunkra hagynak” – számolt be a háború után a deportálásokat túlélő egyik nő.
Az úgynevezett galíciai zsidók ellen évek óta kormányszintű propaganda zajlott. Az 1939-ben elfogadott második zsidótörvény indokolása szerint: „ezeknek a tömegeknek gyökértelensége, […] okozzák azt, hogy a lelkiségében és fajában oly élesen különböző és oly szívósan sajátos zsidóság a magyar nép életében sokkal súlyosabb problémát jelent, mint Nyugat-Európa bármely népének életében”. A szót a jogfosztásokon túl tettek követték. Bárdossy László miniszterelnök megfogalmazása szerint: „az országban a zsidókkal kapcsolatban kívánság volt abban az irányban, hogy akik megállapíthatólag Galíciából átjött zsidók voltak, szállíttassanak oda vissza”.
Az ehhez megfelelő időpontot a náci Németország oldalán történt hadba lépés szolgáltatta. A honvédelmi miniszter és Kozma Miklós (a kárpátaljai területek kormányzói biztosa) által előterjesztett kitelepítési javaslatot a minisztertanács 1941. július 1-én hagyta jóvá. A végrehajtással a belügyminisztériumot, azon belül a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságot (KEOKH) bízták meg, míg a kitoloncolásokat Kárpátalján a kormányzói biztosság és alárendelt szervei hajtották végre.
Gellért Ádám írásának folytatása a Múlt-kor történelmi magazin tavaszi számában
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
- „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
- 10 tény a Mona Lisáról
- Bátyja nyomdokaiba lépett, mégis külön utat járt be Sinkó László tegnap
- A dzsungelben veszett nyoma az El Doradót kereső Fawcettnek tegnap
- Varrógép hajtotta az első elektromos szakállcsiszolót tegnap
- Március 18-án teremtette Isten a világot a középkori emberek szerint tegnap
- Különleges vígjáték bemutatójára készül a Békéscsabai Jókai Színház tegnap
- 10 tény a gyógyító királyokról tegnap
- Bátran harcolt hazája szabadságáért Rómer Flóris, a magyar régészet úttörője tegnap
- Prédikálás miatt jelentette fel Husz Jánost az érsek 2024.03.17.