Az embermentő Jane Haining
2014. május 22. 10:14
A holokauszt történetében – Raoul Hilberg amerikai történész tipológiáját követve – a vészkorszakhoz való viszonyulást tekintve három csoportot szokás megkülönböztetni: az áldozatokat (victims), az elkövetőket (perpetrators) és a passzív szemlélőket (bystanders). Az utóbbi időszakban azonban, elsősorban a jövő nemzedék tanulságára, erkölcsi okokból – hiszen jól ismert a babiloni Talmudból származó mondás: „aki egy életet megment, a világot menti meg” – előtérbe került egy negyedik csoport: az embermentőké (rescuers). Jane Haining közéjük tartozott.
Korábban
A magyarországi zsidóüldözés és a vészkorszak históriájában az embermentők, az üldözöttekért aktívan kiálló, segítő személyek a társadalmon belül döntő kisebbséget alkottak. A két világháború között jelentkező politikai antiszemitizmus, amely az 1930-as évek elejétől, a náci Németország hatására megváltozott és kiteljesedett, megmételyezte a társadalom tömegeit.
Később, 1944-ben, a Sztójay-kormány és közigazgatási apparátusa több száz zsidóellenes rendeletének kiadása után a többségi keresztény lakosság a zsidók (vagy a hatályos jogszabályok értelmében annak tekintett keresztény lakosság) gettóba terelését és deportálását is közönnyel fogadta. Mindez egyrészt megfélemlítettségből, másrészt a megüresedett egzisztenciák megszerzésére irányuló törekvésből, vagy éppen a szélsőjobboldali eszmékkel való rokonszenvből táplálkozott.
A mondottak dacára is akadtak azért szép számmal az 1938 és 1941 közötti terület-visszacsatolásokkal megnagyobbodott Magyarországon, akik 1944-ben és 1945 elején életük kockáztatásával a törvények alapján zsidónak minősülő személyek életét mentették meg. Közülük ezidáig több mint 800 személy megkapta Izrael Államnak a jeruzsálemi Yad Vashem által adományozott rangos kitüntetését, a Világ Igaza (Rightous Among the Nations) címet. Ez a szám más országokkal összehasonlítva azonban csupán az alsó egyharmadba teszi hazánkat. A diplomáciai, egyházi, lakossági zsidómentés résztvevőinek többsége dolgos, szerény átlagember volt, akik nagyszerű, bátor tetteikkel méltóak a ma figyelmére.
Körükből is kiemelkedik azonban Jane Haining, aki skót állampolgár létére beírta magát a magyar történeti emlékezetbe is. Alakját máriaüveg-ablak örökíti meg a glasgow-i Queen's Park templomban és van emléktáblája a Dunscore-i plébániatemplomban is. Haininget a több évtizednyi feledést követő kilencévnyi hányattatás után 1997-ben tüntették ki a Világ Igaza címmel. Magyarországon ennek dacára alig ismerik. Pedig néhány éve – megkésett gesztusként – Raoul Wallenberg, Carl Lutz és mások mellett már az ő nevét is viseli a főváros egyik alsó rakpartja.
Szécsényi András írásának folytatása a Múlt-kor történelmi magazin tavaszi számában olvasható
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
Az első 500 előfizetőnek.
Múlt-kor magazin 2011/nyár
- Az örökség
- Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
- A közös kód
- Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
- A Délvidék megszállása 1941-ben
- Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
- A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
- Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt
- A villanydelejes forgonytól a bökősvízig – mit köszönhetünk Jedlik Ányosnak? 13:52
- Hét híres jóslat a történelemből 12:59
- A Titanic keresése fedőakció volt a Szovjetunió megtévesztésére 11:59
- Hogy végezte a rejtélyes Raszputyin? 10:53
- Igazi vadnyugati hőssé vált a szabadságharc után emigrációba kényszerülő Xántus János 09:58
- Anglia ünnepelt kalóza portyázni indult, de végül körbehajózta a Földet 08:52
- Kétségbe vonták Luke Skywalker árverésre szánt fénykardjának eredetiségét tegnap
- Így vonultak ki a szovjet katonák Afganisztánból tegnap
Múlt-kor Digitális Akadémia
