50 éve buktak le a harckocsi-terveket ellopó Stasi-ügynökök az NSZK-ban

A vádlott, Renate Lutze úton a bíróságra 1978-ban. Fotó: dpa

A levéltári adatokra támaszkodó visszatekintés felidézi, hogy 1976 júniusában a nyugatnémet kémelhárítás rövid időn belül tizenhat, a Német Demokratikus Köztársaságnak (NDK) dolgozó ügynököt leplezett le. A legjelentősebb biztonsági rést a védelmi minisztérium bonni központjában, a Hardthöhén dolgozó hármas: Lothar és Renate Lutze, valamint Jürgen Wiegel jelentette.

Az ügynökök kifogástalan biztonsági átvilágítással rendelkeztek, így hivatalból hozzáfértek a legmagasabb, „szigorúan titkos” minősítésű NATO- és amerikai katonai dokumentumokhoz. A hálózat több mint ezer aktát szolgáltatott ki a kelet-berlini hírszerzésnek, köztük a nyugatnémet haderő 1972 és 1974 közötti hivatalos állapotjelentéseit, valamint a korszak legfontosabb légügyi projektje, a Panavia Tornado vadászbombázó fejlesztési adatait.

A zsákmányolt iratok hadászati szempontból legértékesebb részét az 1990-es évekre tervezett új nyugatnémet harckocsigeneráció, a Kampfpanzer 3 minősítési és értékelési jelentései adták. A hidegháborús fegyverkezési verseny csúcsán a nyugatnémet hadvezetés egy radikális koncepcióváltást mérlegelt: a hagyományos forgótornyos kialakítás helyett egy torony nélküli, úgynevezett kazamata-harckocsit (Kasemattpanzer) terveztek.

A járművet két darab, párhuzamosan működő 105 vagy 120 milliméteres löveggel szerelték volna fel. A Leopard 1 és a készülő Leopard 2 típusok utódjának szánt páncélos az alacsonyabb sziluett révén lényegesen kisebb célpontot nyújtott volna az ellenséges páncéltörő fegyvereknek, miközben a dupla csöves kialakítás ugrásszerűen megnövelte volna a tűzerőt és lerövidítette volna a harctéri reakcióidőt.

A védelmi minisztérium a kezdeti, meghiúsult amerikai–nyugatnémet együttműködés alapjain, valamint a Leopard 1-es alvázak felhasználásával több prototípust és kísérleti hordozójárművet is legyártatott a tesztekhez. Bár a gyakorlati próbák műszakilag igazolták a dupla csöves koncepció életképességét, a páncélos fegyvernem katonai vezetőinek taktikai fenntartásai miatt a programot végül 1979-ben hivatalosan leállították. Egy 1978-ban nyilvánosságra hozott parlamenti vizsgálóbizottsági jelentés megállapította, hogy a Lutze–Wiegel-hálózat árulása a Varsói Szerződés számára pótolhatatlan és mélyreható betekintést nyújtott a nyugati védelem gyenge pontjaiba.

A kémbotrány alapjaiban rengette meg a bonni kormányzatot. A történtek Günter Guillaume 1974-es lebukásához (amely Willy Brandt kancellár lemondásához vezetett) hasonlóan súlyos politikai válságot idéztek elő. A biztonsági kudarc jelentősen meggyengítette Helmut Schmidt kabinetjét, és a folyamatos nyomás, valamint egy belső lehallgatási ügy végül Georg Leber védelmi miniszter 1978-as bukását eredményezte.

A bíróság az árulókat súlyos börtönévekre ítélte: Lothar Lutze tizenkét, felesége hat évet kapott, majd a nyolcvanas években egy kelet–nyugati ügynökcsere keretében mindketten visszatértek az NDK-ba, míg a hatóságokkal együttműködő Wiegel három és fél év letöltendő börtönbüntetést kapott.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2014

• Mussolini szeretőjének titkos naplója
• Szexualitás a görög és római vallásokban 
• Magyar fürdők és kettétört mankók
• Erotikus és irodalmi lap lett a magyar ős-Playboy
• "Inkább a szexről beszéljenek, mint az áremelésről"
• Az egri vár régészeti kutatásának története
• Középkori kolostorok szemérmetlen titkai
• Azok a csodálatos Gindly lányok
• Templomerődök Erdélyben