Digitálisan elérhetővé vált a reneszánsz egyházzene felvidéki kincsestára
Szabadon hozzáférhetővé tette a 16–17. századi európai egyházzene egyik legjelentősebb közép-európai forrásanyagát az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK). A felvidéki Bártfa egykori zenei életét dokumentáló Bártfai Gyűjtemény több mint 2600 tételből álló kéziratos állományrésze a nemzeti könyvtár Copia elnevezésű tartalomszolgáltatási felületén kutatható.
A közzétett, harminchárom jelzeten található és hetven szólamkönyvet magába foglaló kéziratos anyag az OSZK Színháztörténeti és Zeneműtárának legkorábbi összefüggő állományrésze. A publikálást egyéves, átfogó tudományos feldolgozómunka előzte meg, amelynek során a szakemberek autopszia (a kötetek fizikai vizsgálata) alapján végezték el a gyűjtemény műszintű azonosítását, a töredékes kötetek értelmezését, valamint a speciális notációk (kottalejegyzések) és a szerzők beazonosítását, párhuzamosan a dokumentumok restaurálási munkálataival.
Rózsa Dávid, az OSZK főigazgatója kiemelte: a gondos feldolgozás és a digitalizáció révén a közös európai kulturális örökség eddig rejtett, gyakran viszontagságos körülmények között fennmaradt dokumentumai immár a nemzetközi kutatói közösség számára is nyitottak. A húsz jelzetből álló nyomtatott anyagrész publikálását az év második felére tervezik.
A Bártfai Gyűjtemény a 16. és 17. századi énekes többszólamúság virágkorának lenyomata. A korabeli kéziratos és nyomtatott szólamkönyvek összesen több mint ötezer németalföldi, német, itáliai és felvidéki kompozíciót őriztek meg. Bár az anyag túlnyomórészt a templomi liturgiához kapcsolódó egyházzenei műveket tartalmaz (többek között Orlandus Lassus vagy Hieronymus Praetorius alkotásait), a kották között a korszak világi hangszeres és vokális zenéjének darabjai is megtalálhatók szólamok és tabulatúrák formájában. Tudománytörténeti jelentőségét növeli, hogy számos zenemű kizárólag ebben a bártfai forrásban maradt fenn az utókor számára.
Ez is érdekelhet
Bártfa humanista virágkora
A kivételes kottatár kialakulása az 1500-as évek közepétől a 17. század végéig tartott, egybeesve az északkelet-magyarországi szabad királyi város gazdasági és kulturális virágkorával. A település polgársága korán csatlakozott az evangélikus felekezethez, diákjaik pedig előszeretettel látogatták a német egyetemeket. A helyi szellemi élet és a zenei gyakorlat fellendülése szorosan kötődik Leonart Stöckel (1510–1560) humanista tudós nevéhez.
Stöckel wittenbergi tanulmányai során személyes kapcsolatba került a reformáció vezető alakjaival, Luther Mártonnal és Philipp Melanchthonnal. Amikor 1539-ben átvette a bártfai városi iskola irányítását, nemcsak az oktatás színvonalát emelte európai rangra, hanem a helyi Szent Egyed-templom zenei életét is a korabeli nyugat-európai központok mintájára szervezte újjá. Ez az európai szintű zenei gyakorlat hozta létre azt a historikus kottatárat, amely a lutheránus egyházzene és a reneszánsz polifónia egyik legfontosabb hazai mementójaként 1915-ben került a magyar nemzeti könyvtár birtokába.
