Lippert Gutenstein-ben született. Tanulmányait Bécsben végezte, utána Franciaországban és Olaszországban járt tanulmányúton. Részt vett a bécsi Szent István templom, és az olmützi dóm restaurálásában. 1864-től Esztergomban primási főépítész volt. Magyarországi alkotásai: az esztergomi bazilika előcsarnoka, a Szent István kápolna, az esztergomi prímási palota, a drégelyi Szondy-kápolna. Belső terek, berendezési tárgyak és kegyszerek tervezésével is foglalkozott. Nagy érdemeket szerzett az esztergomi hercegprimási képtár és metszetgyűjtemény létrehozásában. Aradon halt meg 1902. augusztus 15-én.
Ybl Miklós Budapesten született 1814. április 6-án Székesfehérvárott. A bécsi Polytechnikumon folytatott tanulmányai során négy évet dolgozott Pollack Mihállyal, majd id. H. Koch bécsi irodájában tanult. Pollack megbízásából a pesti Német Színház átalakításához készített terveket. 1841-ben tanulmányutat tett Észak-Itáliában. Hazatérve, Pollack Mihály fiával, Ágosttal együtt tervezték az ikervári Batthyány-kastély újjáépítését, majd Pesten a Károlyiak Egyetem utcai palotáját fejezte be. Később a nagykárolyi és csurgói kastélyokon dolgozott, és Károlyi István fóti kastélyát toldotta meg szárnyakkal. 1845-55 között építette első fő művét, a romantikus stílusú fóti templomot. Első pesti alkotása a Múzeum körúti Unger-ház szintén romantikus. Stílusa az 1860-as évektől közeledett a neoreneszánszhoz. 1860-62-ben tervezte a Budai Takarékpénztár palotáját a Lánchídnál, (ez elpusztult a II. világháborúban), majd a Ganz-mauzóleumot, a Kálvin téri Geist-házat (ez is elpusztult), s a Nemzeti Múzeum mögötti Károlyi és Festetics-palotákat, 1865-ben építette a Sándor utcai ideiglenes képviselőházat (ma Olasz Intézet). E környéken a Pálffy- és a Dégenfeld-palota is az ő műve. Bérházak, paloták, kastélyok mellett a Rác fürdő gőzfürdőjét és a Pesti Hazai Takarék Egyetem utcai intézetét építette. 1866-79 között tervezte a Ferencvárosi neoromán templomot, majd a szigeti Margit fürdőt (ez a remek épület megrongálódott a II. világháborúban, majd lebontották). 1870-től épültek neoreneszánsz mesterművei: a Vámház (ma Közgazdaságtudományi Egyetem), a Várkert-bazár és az Operaház. 1867-ben vette át Hild József örökét, a Bazilika építkezését, melyet az északi és déli oldalfal kivételével, a kupolával együtt, teljesen reneszánsszá formált át. (A belső teret Ybl halála után Kauser József alakította ki.) A királyi palota krisztinavárosi szárnya és nagy udvara is az ő műve. Ybl Miklósról nevezték el a legrangosabb építészeti kitüntetést, s a nevét viseli a Thököly úti Műszaki Főiskola is.
Eötvös József Budán született 1813. szeptember 3-án. Az 1840-es években a centrista ellenzék vezetőjeként harcolt a feudális intézmények ellen, a jobbágyság felszabadításáért és Magyarország demokratikus átalakulásáért. Ekkor születtek legjelentősebb alkotásai: A falu jegyzője és a Magyarország 1514-ben. Az 1848 márciusi forradalom utáni első felelős kormányban vallás- és nevelésügyi miniszter volt 1848 szeptemberéig, majd emigrált. 1853-tól ismét részt vett a közéletben. 1867-től haláláig vallás- és közoktatási miniszter volt. Nevéhez fűződött az általános és kötelező népoktatásról, valamint a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvény megalkotása. Írói pályáját érzelmes versekkel és szinművekkel (Éljen az egyenlőség, 1841) kezdte. Első jelentősebb műve A karthausi cimű regény (1841) moralizáló társadalombirálatot fogalmaz meg. Feudalizmusellenes, a vármegye korruptságát leleplező regénye A falu jegyzője (1845) a magyar kritikai realizmus első kiemelkedő alkotása. A jobbágykérdés aktualitása jelenik meg a Dózsa-felkelésről szóló történelmi regényében (Magyarország 1514-ben, 1847). Jelentősek politikai tanulmányai és röpiratai is ( eform, 1846, A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra, 1851). Eötvös Józsefet, irodalmi tevékenységének elismeréseként, 1835-ben az Akadémia levelező tagjává, 1839-ben tiszteleti taggá, majd 1866-ban az Akadémia elnökévé választották.
Vlagyimir Jegorovics Makovszkij Moszkvában tanult, 1878-ban az akadémia tagja, 1894-ben a pétervári akadémia tanára lett. A Vándorkiállítási Társaság egyik legtevékenyebb tagja volt. Korai anekdotikus képeit érettebb korszakában festőileg összefogottabb, a plein air festés eredményeit is felhasználó művek követték. Kritikai hangulatú képeinek fő témája a városi élet; éles szemmel figyelt fel a társadalmi problémákra. Sokalakos festményeit nagy rendezői képességgel komponálta, fő figyelme a pszichológiai kifejezésre irányult. Műveit a moszkvai Tretyakov Képtár, valamint a szentpétervári Orosz Múzeum őrzi.
Oleg Konsztantyinovics Antonov Moszkvában látta meg a napvilágot. Számos motoros és vitorlázó géptípust alkotott. 1946-tól önálló tervezőirodát vezetett, itt tervezett vitorlázó gépei `A`, szállítógépei `An` típusjellel készültek. Az AN-2 típusú gépe minden bizonnyal az egyik leghosszabb élettartamú repülőgépek egyike, hiszen 22 ezer darabot állítottak belőle elő, s e típus az 1940-es évek közepétől üzemel a Szovjetunióban és sok más országban is. Irodájában, amely Novoszibirszkben jött létre, s 1952-ben települt át Kijevbe, sorra születtek az An-10, An-12, An-22, An-72 és An-124 jelű gépek. Ez utóbbi, a Ruszlán 150 tonna hasznos terhet képes szállítani. Az 1960-as évek elején kezdődött a személyszállító gépek fejlesztése, ukrán, orosz és román légtérben még ma is közlekednek az AN-24-es és AN-28-as repülők. 1993-ban készült el az Antonov-gyárban a világ akkor legnagyobb, hat sugárhajtóműves repülőgépe, az An-225 (Mrija, azaz Álom), amely 250 tonna teher szállítására képes. A gépet csak két példányban gyártották, 2001-re tervezték átalakítását személyszállításra.
Salamon király 1063-ban foglalta el a magyar trónt, azonban negyon hamar szembekerült uokatestvéreivel, Géza és László hercegekkel, I. Béla magyar király fiaival. 1064-ben Géza megkapta a hercegséget, amivel úgy tűnt, hogy sikerül konszolidálni a feszültséget. Salamon és Géza közösen irányították az országot, együtt vezettek hadat a csehek és a velenceiek ellen. 1068-ban együtt verték szét Kerlésnél a besenyő csapatokat. A nézeteltérések Nándorfehérvár ostromakor újultak fel, mivel a várbeliek - a krónikás hagyomány szerint - a kegyes Géza hercegnek adták meg magukat. A szembenállás a nyílt összecsapáshoz vezetett. Igaz, hogy Kemejnél (Szolnok vm.) a király győzött, azonban március 14-én a mogyoródi csatában a hercegek diadalmaskodtak. Ezzel Géza lett az ország tényleges ura.
A magyar király megtiltotta, hogy idegen kereskedők az országból állatokat vigyenek ki, és elrendelte, hogy áruikat Sopronban kötelesek lerakni.
Orlando Bandinellit 1159. szeptember 7-én választották III. Sándor pápává. A szentatya szembeszállt I. (Barbarossza) Frigyes azon törekvéseivel, amelyek az invesztitúra megszerzésére irányultak. A bíborosok kisebb, németbarát része ezért IV. Viktor pápa személyében ellenpápát választott. Elképzelésük természetesen találkozott a német-római császár tetszésével is. Azonban a katolikus országok jelentős része III. Sándor mellett tette le a voksát. A pápa I. Frigyest ki is közösítette. A szembenállás végül háborúhoz vezetett, amelyben a Lombard Liga segítségével a pápa győzedelmeskedett.
III. Ince pápa megtagadta János esztergomi és Berthold kalocsai érsek egyezségének jóváhagyását, mert az csorbítaná az esztergomi érsek jogait, mivel a megállapodás kalocsai érseknek is biztosítaná a királykoronázás jogát. A királykoronázási jog gyakorlása ugyanis fokozná a trónörökösök közötti versengést. III. Ince egyúttal elutasította a király kérésést, hogy Erdélyben szebeni püspökséget szervezzen, és azt a kalocsai érseki tartományhoz kapcsolja. II. András azért támogatta ennyire Berthold igényeit, mivel feleségének, Merániai Gertrúdnak volt az öccse. III. Ince szembenállása teljesen érthető: Bertholdot, annak ellenére választották 1206-ban a kalocsai érsekség élére, hogy egy vizsgálat kiderítette kánonjogban való teljes járatlanságát. Ráadásul a szükséges 30 éves életkort sem érte el. III. Ince csak 1207 végén hagyta jóvá a választást.
Az erdélyi szászok vízaknai Alardus fia János vezetésével kifosztották Gyulafehérvárat. Ennek során a tatárjárás pusztításából újjáépült székesegyházat is felgyűjtották, a templomi kincseket elrabolták, a püspöki levéltárat feldúlták. A támadásra azért került sor, mert Monoszló nembeli Péter kivégeztette Alardust, és tizeddel kapcsolatos joghatóságát a szászokra is ki akarta terjeszteni. A tetteseket ugyan egyházi átok alá vettették, de ezzel ők mit sem törődve folytatták viszályukat a püspökkel. A székesegyház javításának költségeire IV. László a tordai sóbányát adományozta a káptalannak, Mykud bán pedig, lemondva tervezett szentföldi zarándoklatáról, a Torda melletti szentmiklósi birtokát ajánlotta fel.
A királypárti és nacionalista politika híveként az Action Francaise alapító tagja (1898), azonos című lapjának Külpolitikai krónikáját vezette, s társalapítója volt a Revue Universelle-nek. Világos stílusú, logikusan szerkesztett történelmi és politikai esszéiben Franciaország múltját és jelenét, az európai politikai helyzet várható következményeit elemezte. 1935-ben a Francia Akadémia tagja lett. Remek politikai esszéket írt. Nagy politikai éleslátásáról tett tanúbizonyságot, amikor Az agadiri fordulat és a Keleti háború (1913) című művében megjövendölte a világháború elkerülhetetlenségét. A diktátorok című munkájában Hitlert parodizálta. Legismertebb műve a Franciaország története. Írt regényt is, Jaco és Lori című művében két papagáj párbeszédének formájában elemezte a XX. század eleji francia történelem eseményeit. Jelentősek történelmi tanulmányai, kivált a Napóleon és A harmadik köztársaság címűek, és novellákat is írt.
