A Törley pezsgő atyjának sírja ismeretlen, de mauzóleuma megmenekült

Az egykor világhírű Törley pezsgő atyamesterének mauzóleuma a magyar szecesszió kiemelkedő alkotásaként megmenekült. De mi történt a gyáralapító Törley Józseffel és hol nyugszik, ha nem a mauzóleumban?

Törley József: császári és királyi udvari szállító

nyughelye ismeretlen

Egyedülálló a fővárosi temetők mostoha sorsa Párhuzamos kastélysorsok Magyarországon

Törley József ősei között akad Buda 1686-os visszafoglalásakor vitézül harcoló katona, a császári seregek élelmiszerszállítója, Laudon császári generális futárja, de 48-as hős is, aki követte Kossuthot az emigrációba.

A Törley-k eredeti neve Schmierl volt, a 48-as vadászhadnagy, Schmierl Valentin magyarosított Törlei Bálintra. A névválasztás alapja, hogy az eredeti német név (Schmierl) a "schmieren", illetve a "streichen" szavakból származik, aminek a jelentése: kihúzni, törölni.

Törlei Bálintnak három fia volt. A legkisebb, József (1858-1907) elvégezte a grazi kereskedelmi akadémiát, ahol kapcsolatba került Teofil Roederer francia pezsgőgyárossal. Nála alkalmazást is kapott, de csakhamar átkerült a Delbeck&Cie. céghez, amelynek szolgálatában piacra vitte első pezsgőjét a saját neve alatt.

1882-ben határozta el, hogy franciaországi tapasztalatait itthon kamatoztatja. Etyeken talált szőlőültetvényeinek megfelelő adottságú talajt és klímát, amely hasonlít a Champagne-ihoz.  A pezsgőgyártáshoz pedig Promontor (ma: Budafok) volt az ideális hely, hisz a Champagne-vidékhez hasonlóan a mészkőbe vájt pincék egyenletes hőmérsékletet biztosítottak, amely a jó pezsgő készítésének záloga. A gyárat francia szakemberek szerelték fel, köztük a később önállósodó Louis Francois, aki később magyarosította nevét Francois Lajosra.

Törley kiváló üzlet-, és szakemberként gyárát folyamatosan fejlesztette, újításai közül a legismertebb a fagyasztással történő seprőtelenítés. A milleniumi kiállításon Törley-ék már a "császári és királyi udvari szállítók" címet viselték. Övék volt a "magyar pezsgő", amely olyan népszerű volt, mint a pesti operett.

1907-ben ünnepelte a gyár negyedszázados jubileumát, a Törley pezsgőt addigra már Amerikában és Ausztráliában is ismerték. A gyárnak számos városban voltak lerakatai, s a párizsi üzletekben is kapható volt a Törley pezsgő. 1910-re a termelés már elérte a 2 millió palackot. 1944-ben azonban bombatalálat érte a gyárat, az államosításig tetszhalottként létezett, s csak 4 főt foglalkoztatott.

Napjainkban a Törley évi 12-14 millió palack termelésével visszahódította vezető helyét a magyar pezsgőpiacon, s népszerűségét töretlenül őrzi.

Törley József mauzóleuma és ismeretlen nyughelye

A gyár alapítója 1907-ben hunyt el. A magyar szecesszió kiemelkedő alkotásaként ismert mauzóleuma - a pécsi Zsolnayakhoz hasonlóan - a családi kastélynak és a gyárnak közelében található: Budafokon, a Sarló utcában.

Kialakítása, és elhelyezése azt mutatja, hogy a gyáros felesége, Sacelláry Irén monumentális és pazar emlékművet kívánt állítani férjének. Tervezője a margitszigeti víztornyot jegyző Ray Rezső Vilmos, a Törley családtól számos megrendelést kapott, így a gyárépületeket és a különleges berendezésű kastélyt is.

A Törley mauzóleum hazánk egyik legnagyobb méretű sírépítménye. 1912-re készült el, a sírkamrát keleti motívumok és Damkó József domborművei díszítik. A sírépítmény két szintből áll: egy szentélyből, és egy altemplomból. Utóbbiban nyugszik Törley felesége, és másfél évesen elhunyt kislánya. A kivitelezést olasz építőmesterek végezték, hazájukból hozott kőből. A burkolatot régen aranyozás díszítette, amely a párkány magasságában futott körbe. A szentély színes boltozata, és a színes üvegablakok Róth Miksa műhelyéből kerültek ki. A kápolna két oldalán gránittömbök láthatók, az altemplom 1934-es bővítését jelezve.

A monumentális sírépítmény bár még most is városképi jelentőségű Budafokon, nem a temetőben található s ez alapvetően meghatározta további sorsát. Az évtizedek alatt többször feltörték, a berendezés megsemmisült, az üvegablakok megrongálódtak, a falakat grafiti lepte be, s amikor a 90-es években az "Unokáink sem fogják látni" forgatócsoportja bejutott, még emberi ürülék nyomaira is akadtak.

Mára már teljesen elveszett a mennyezeti festés; az oldalfalakon található, Krisztus sírbatételét és a feltámadást ábrázoló festmények is meglehetősen rossz állapotban vannak. Megrongálódtak a carrarai fehér márvány szarkofágok is. A vandálok a csontokat sem kímélték, és a kiszórt földi maradványoknak végül szomorú sorsuk lett: az 50-es években a budafoki temető egy rejtett zugában elásták őket. Ma már senki se tudja, hol nyugszik valójában a jeles pezsgőgyáros.

Ugyanakkor legalább az épületet sikerült helyreállítani helybéli lokálpatrióták összefogásával. Jövőbeli hasznosítására jelenleg dolgozzák ki a terveket, így valószínűleg nem jut arra a sorsra, mint a noszvaji Gallasy-, vagy a geszti Tisza-kripta, amelyek helyrehozhatatlanul tönkrementek, vagy a tassi Földváry-sírbolt, amelyet halottasházzá alakítottak át. Bízunk benne, hogy a Törley-mauzóleum - hasonlóan az aszódi Schossberger-, vagy a pécsi Zsolnay-mauzóleumhoz - megmenekülhet.