Tetoválások egy 2300 éves múmia testén

Egy 2300 éves mumifikálódott nő alkarján lévő fantasztikus állatábrázolások új információkat tárnak fel az ősi Szibéria tetoválási művészetéről. Egy új elemzés a közeli infravörös fotográfia segítségével rávilágított a kora vaskori pazirik kultúra testfestési módszereire és eszközeire.

A nomád pazirik kultúra, amely az ókori szkíta világ része volt, a vaskorban (i. e. hatodik és második század között) virágzott. Halottaikat a szibériai jégbe vájt hatalmas halmokban, úgynevezett kurgánokban temették el. Ez a temetkezési mód, valamint a korai balzsamozási technikák számos holttestét őrzött meg. Amikor azonban az 1940-es években megtalálták az első itteni múmiákat, a régészek nem vették észre a finomabb tetoválásokat.

Harcos jelenetek állatokkal

Az infravörös képalkotás viszont áttörést hozott. Segítségével négy paziriki múmián korábban nem látott tetoválásokat fedeztek fel. Most a milliméter alatti felbontással minden eddiginél közelebbről tudták megvizsgálni egy 50 évesen mumifikálódott nő tetoválásait. Az illetőnek mindkét kezén és alkarján voltak testfestések. Ezek harcos jelenteket, és különböző állatokat – leopárdot, szarvast, kakast – és egy mitikus, félig oroszlán, félig sas lényt ábrázolnak, amely leginkább egy griffre hasonlít.

Hogy teljesebb képet kapjanak, a kutatócsoport egy tetoválóművészt is felkért az elemzéshez. Az új fényképek azt mutatják, hogy a nő tetoválásai egyenletes vastagságú vonalakkal készültek. Egyes vonalakat többpontos, míg másokat finomabb, egypontos eszközzel készítettek – jegyezték meg a kutatók a tanulmányukban. A vonalak látható átfedései elárulták, hogy a tetováló hol hagyta abba a munkát, és hol vette fel újra.

Tüskék, tövisek, szarvak

„A világ számos kultúrájában hagyományosan növényi töviseket és tüskéket használtak a tetováláshoz, esetleg apró szarvakat" – mondta a kutatás egyik vezetője, Aaron Deter-Wolf, a Tennessee-i Régészeti Osztály régésze és az ősi tetoválás szakértője. „Úgy képzeljük el a többpontos eszközt, mint egy szorosan egymáshoz kapcsolt tüskecsomót, amelyet valószínűleg cérnával vagy inakkal kötöttek össze" – fejtette ki a tudós. A festékeket különböző növényekből nyerték.

Stilisztikailag a nő jobb alkarján lévő tetoválás –.egy állatviadal-jelenet – sokkal részletesebb volt, mint a többi, ami arra utal, hogy egy tapasztaltabb és ügyesebb tetováló készítette. Valószínűleg két vagy több munkamenetre, valamint különböző szerszámokra is szükség volt a minta elkészítéséhez – jegyezték meg a kutatók.

A pazirik tetoválókról keveset tudunk, így nem világos, hogy a nő alkarján több, különböző szintű szakértelemmel rendelkező művész dolgozott-e, vagy ugyanaz készítette, de máskor. „Hogy a tetoválást egy állandó műhelyben, útközben, esetleg a szezonális temetkezési rítusok részeként végezték-e, erre a kérdésre sajnos még nem tudunk választ adni" – válaszolta Deter-Wolf a Live Science-nek.

A tetoválás átvágása

A paziriki múmiák talán még nem árulták el minden titkukat. Meglepő módon sok tetoválást átvágtak a balzsamozás során, ami azt is jelentheti, hogy nem hittek abban, hogy a tetoválások társadalmi vagy spirituális jelentése átragad a túlvilágra.

Másrészt „lehetséges, hogy ez a balzsamozás során valamilyen rituális jelentőséggel bírt. Ennek a múmiának ugyanis az alkarján lévő tetoválásokat átvágták, de a kezén lévőket nem. Ezt a jövőben talán jobban ki tudjuk majd vizsgálni a régió más megőrzött tetoválásainak nagy felbontású képi felvételeit felhasználva" – mondta Deter-Wolf.