Firkák a kolostor faláról: mit üzentek a középkori ír szerzetesek?

A középkori szerzetesi élet nem csak az áhítatról és az énekről szólt. Az Ír Nemzeti Múzeumban most kiállított 1300 éves kéziratok firkái humorral, panasszal és félelemmel mutatják be a kolostorok emberi oldalát. A látogatók szeptember végéig betekinthetnek a kora középkori Európa legintimebb hangjai közé – margón hagyott nyelvleckék, másnaposság a vikingek árnyékában.

Firkák a margón

Dublinban, az Ír Nemzeti Múzeum Kildare Street-i épületében különleges kiállítás nyílt. A tárlat középpontjában 1300 éves kéziratok állnak, melyek nem csak vallási szövegeket, hanem szerzetesek személyes bejegyzéseit is őrzik.

A múzeum közleménye szerint több mint száz tárgy alkotja  akiállítást, ebből tizenhét kéziratot a svájci Szent Gallen-i apátság hetedik századi könyvtárából kölcsönöztek.

Az egyik legérdekesebb darab Priscian Institutiones Grammaticae című munkája, melynek margóin számtalan óír nyelvű firka található. Bár a könyv a 6. században keletkezett, a megjegyzések valószínűleg a 9. század közepén, észak-ír szerzetesek tollából származnak.

A múzeum szerint a firkák vélhetően Nendrum vagy Bangor kolostoraiban születtek, ám a kézirat rövid időn belül a kontinensre került. A bejegyzések között szellemes tréfák is akadnak, de ezek megértéséhez szükséges az óír nyelv ismerete.

Másnaposság és félelem

Matthew Seaver kurátor a The Guardian kérdésére osztott meg néhány részletet. Az egyik szerzetes például így panaszkodik: „ale-kill” – vagyis másnapos. Egy másik megjegyzi: „Új pergamen, rossz tinta. Ó, nem mondok többet.” A hideg időjárás, rossz anyagok és a fáradtság rendre visszatérő témák.

A komorabb hangulat sem hiányzik. Az egyik bejegyzés egy viking támadástól való félelmet tükröz: „Keserű ma éjjel a szél, az óceán fehér haját hányja: Nem félek a tiszta tengeren a lothlendi vad hősök futásától.”

Seaver szerint a firkák „tele vannak emberi hangokkal, humorral, frusztrációval és rugalmassággal”, és ritka bepillantást nyújtanak a szerzetesek személyes világába.

A kéziratok mellett számos más tárgy is a kiállítás része, például egy 8. századi bross, egy viking kard, valamint Írország legrégebbi és legnagyobb szent könyveket tartalmazó tárolója, a Lough Kinale Book Shrine.

Cathal O'Donoghue, a múzeum elnöke úgy nyilatkozott, hogy ez a kiállítás „évtizedek óta a legjelentősebb a Kildare Street-i Nemzeti Múzeumban. A kéziratok bemutatása különleges kontextust ad saját gyűjteményünk darabjaihoz is, melyek közül sokat most először láthat a közönség.”