Kálvin szerint az Ararát tövében volt az Édenkert
A bibliai Édenkert feltételezett helyszínét a mai Kelet-Törökország és Örményország határvidékére helyezi egy 1599-ből származó, angol nyelvű Genfi Bibliában található térkép. A 16. századi nyomtatvány földrajzi ábrázolásait az Ashleys_AntiqueBibles nevű, antik könyvekkel foglalkozó videócsatorna elemezte. Az illusztráció a protestáns teológia egyik korai kísérlete volt arra, hogy a Teremtés könyvében szereplő paradicsomot egy valós földrajzi térbe, Mezopotámia északabbra eső részére illessze be.
- Egy 1599-ben nyomtatott Genfi Biblia térképe a mai Kelet-Törökország területére, az Ararát hegy közelébe helyezi az Édenkertet.
- A The Daily Mail által ismertetett, egy témába vágó videócsatornán bemutatott ábrázolás Kálvin János 1554-es elképzelésein alapul.
- A 16. századi protestáns reformátor a bibliai leírást a valós mezopotámiai földrajzi viszonyokkal próbálta összeegyeztetni a folyórendszerek újraértelmezésével.
Az Édenkert elhelyezkedése címet viselő metszet részletesen ábrázolja Mezopotámiát, Babilont, az Arab-sivatagot, a Perzsa-öblöt és a Kaszpi-tengert. A térkép az Eufrátesz folyó forrásvidékét a hegyek közé helyezi, a paradicsomot pedig az egykori Nagy-Örményország területén, a mai Törökország keleti részén magasodó Ararát hegy lábánál jelöli meg. A videós elemzés rávilágít, hogy a folyórendszerek és a Kaszpi-tenger keleti irányú ábrázolása tudatos szerkesztői döntés volt, amely az Édenkertet egyértelműen a hegyvidéki forrásvizekhez, nem pedig egy tenger alatti vagy elárasztott területre pozicionálta.
A Genfi Biblia a Svájcban menedéket kereső angol protestáns tudósok munkájaként született meg, a nyomdák becslések szerint 360 ezer példányt készítettek belőle az 1560 és 1644 közötti évtizedekben. A kiadásban szereplő térkép Kálvin János 1554-es, a Teremtés könyvéhez írt kommentárjában megjelent ábrázolásának másolata. Justine Angelique Walden történész vonatkozó kutatása szerint a reformátor teológus ezzel a vizuális eszközzel kísérelte meg feloldani a bibliai szöveg és a 16. században ismert térképészet közötti ellentmondásokat.
A Teremtés könyve egyetlen folyót említ, amely az Édenből eredve négy ágra, a Tigrisre, az Eufráteszre, a Pisonra és a Gihonra szakad. Mivel az utóbbi kettőt a korai tudósok gyakran a Gangesz és a Nílus folyókkal azonosították, a négy vízfolyás földrajzi egyesítése lehetetlennek bizonyult. Kálvin ezt a problémát úgy hidalta át, hogy a Pisont és a Gihont nem önálló folyókként, hanem a Tigris és az Eufrátesz alsó szakaszainak vagy torkolatainak neveiként értelmezte. Ezzel a megközelítéssel az Édenkertet Mezopotámia területén, valós történelmi helyszínként tudta bemutatni, bár a kert pontos határait szándékosan nem jelölte a térképen.
Ez is érdekelhet
A bibliai helyszín lokalizálása évszázadok óta foglalkoztatja a kutatókat és az amatőr teoretikusokat. A brit lap a történelmi térkép kapcsán megemlít egy 2025-ben megjelent, független szakértők által nem ellenőrzött tanulmányt is, amelyben Mahmood Jawaid vegyészmérnök a Kék-Nílus forrásvidékére, az etiópiai Tana-tó és Bahir Dar környékére helyezte a paradicsomot. Ez az elmélet a terület hatezer láb feletti tengerszint feletti magasságára, a bőséges növényzetre, valamint az afrikai hasadékvölgy korai emberi evolúcióban betöltött szerepére épít, a bibliai lángoló kardot pedig a régiót övező vulkanikus hegyláncokkal azonosítja.
