Anschluss 70 - Erőpróba a Duna-medencében

Osztrákok a múlt fogságában

Ausztria még mindig a náci múlt feldolgozásával küszködik - állapítja meg a dpa német hírügynökség elemzése, amely az 1938. március 12-én történt Anschluss évfordulója kapcsán jelent meg. Sok osztrák panaszkodik, amiért a német tv-csatornák adásait nem `szinkronizálják osztrákra`. Szerintük ettől sérül a nyelv és a nemzeti identitás. Ez az azonosságtudat, az osztrák identitás viszonylag új keletű jelenség, a két világháború között még nyomokban sem létezett. Az Első Osztrák Köztársaság, a Habsburg birodalom romjain idegen hatalmak által létrehozott kisállam a korabeli mondás szerint olyan köztársaság volt, amelyet senki nem akart.

Lakossága szinte egyként csatlakozott volna Németországhoz, ha rajtuk múlott volna, de ezt az igazságtalan diktátumnak érzett 1919-es békeszerződés tiltotta. Ez legalábbis részben magyarázza a csatlakozást (Anschluss) végül megvalósító Hitler és a nemzetiszocializmus népszerűségét. Becslések szerint a lakosság harmada elutasította a náci uralmat. Sokan meg is szenvedték, köztük a nagyjából 220 ezer osztrák zsidó, akiknek egyharmada nem élte meg a háborút. Ugyancsak egyharmadra tehető azok aránya, akik tétlenül nézték, ahogy hazájuk betagozódik a Harmadik Birodalomba, minden harmadik ember pedig aktívan támogatta ezt. (Egy 1942-es kimutatás szerint a lakosság 8,2 százaléka, 688 ezer fő még a náci pártba is belépett).

A Második Köztársaságot és bizonyos értelemben a mai, modern osztrák identitás alapjait is idegen hatalmak vetették meg: a szövetségesek 1943-as Moszkvai Nyilatkozatában került elő első alkalommal a "Hitler első áldozata" tétel. Eszerint a nácik lerohanták az országot, és elnyomás alatt tartják az osztrák népet, amely ugyanakkor vétkes is, mert együttműködött a németekkel. Az ország sorsa a velük szemben kifejtett ellenállás mértékétől függ. A háború végétől a nyolcvanas évek közepéig az "első áldozat" szerep volt előtérben.

Az 1945 áprilisi függetlenségi nyilatkozat is ebből indul ki, csakúgy, mint az 1955-ös államszerződést előkészítő tárgyalások stratégiája. Az országot 1938-ban erőszakkal elfoglalták, Ausztria mint olyan ezzel megszűnt létezni. Az osztrák állam tehát nem felelős a náci bűnökért, mert nem is létezett, Hitler első áldozata volt, a nép pedig harcolt az elnyomás ellen, és végül a szövetségesek támogatásával helyreállította a régi rendet. Ebből a történelemfelfogásból következett, hogy a kollaboránsok és a háborús bűnösök felelősségre vonása jóformán teljesen elmaradt: az érintettek 90 százalékát már 1946-ban "csekély mértékben érintettnek" nyilvánították és amnesztiában részesítették. A zsidókról, melegekről, romákról és más üldözött csoportokról alig esett szó, és a kárpótlás is elmaradt, míg az osztrák ellenállók emlékművet kaptak szinte minden városban.

1955-ben Ausztria semleges státust kapott a nagyhatalmaktól, és távoztak a megszálló csapatok. Abban az évben nyílt meg újra a bécsi Operaház. Az első előadáson - Beethoven Fidelióját vitték színre - ott ült a nézőtéren Bruno Walter. Az osztrák zsidó zeneszerző és karmester az Anschluss előtt a bécsi zenei élet egyik legnagyobb alakja volt. Utána viszont egyszer sem vezényelhette a Staatsoper zenekarát.

Az évforduló alkalmából "Áldozatok, tettesek, nézők" címmel kiállítást rendeztek a társulat 92 - többnyire zsidó - tagjáról, akiket meghurcoltak vagy megöltek. "Az Opera egyike azoknak az intézményeknek, amelyek szembe mernek nézni a múltjukkal, még akkor is, ha ez fájdalmas" - mondta a kiállítást megnyitó Alfred Gusenbauer kancellár hétfőn. "Az ilyen intézmények Ausztriában, 2008-ban sajnos még mindig kivételnek számítanak."

A nemzetiszocialista múlt tabu volt egészen a Waldheim-afférig. Kurt Waldheim korábbi ENSZ főtitkárt 1986-ban választották meg köztársasági elnöknek. A kampányban azonban kiderült, hogy hazudott a múltjáról, Hitler hadseregében volt tiszt és tudott a nácik által a Balkánon elkövetett háborús bűnökről. A holokauszt osztrák túlélői 1988-ban, az Anschluss ötvenedik évfordulóján jelképes adományt kaptak a kormánytól. Franz Vranitzky kancellár 1993-ban arról beszélt Jeruzsálemben tett látogatásakor, hogy Ausztria bűnrészes volt a holokausztban. Thomas Klestil köztársasági elnök az izraeli parlamentben 1994-ben mondott beszédében elismerte, hogy a náci diktatúra legszörnyűbb alakjai között osztrákok is voltak.

A kilencvenes években számos tudományos kutatás és sokféle kezdeményezés indult az országban. Megalakult például a holokauszt emlékőrző szolgálat, amelynek keretében a fiatalok a katonai szolgálat helyett világszerte holokausztkutató központokban végezhettek polgári szolgálatot. A kárpótlás is elkezdődött, de áttörést csak a Jörg Haider vezette FPÖ kormányra kerülése hozta meg 2000-ben. Az ÖVP-FPÖ koalíció a kárpótlással igyekezett bizonyítani a kormány ellen szankciókat bevezető államok előtt demokratikus voltát.

Nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy Ausztria éppen a szélsőjobboldali nézetekkel vádolt kormánynak köszönhetően fejezze be a múlt feldolgozását. Hetven évvel az Anschluss után Ausztria nagyot lépett előre az áldozatok felkutatása és a jóvátétel terén, de a bűnökben való tevékeny részvétellel és a tettesekkel kapcsolatos kutatómunka még csak most kezdődik.

(Múlt-kor/MTI)

1. A virágok háborúja
2. Nem kérnek a barna Ausztriából
3. Osztrákok a múlt fogságában