Régészeti csillagászok fejtik meg a Kárpát-medence szoláris motívumait

Az archeoasztronómia, azaz a régészeti csillagászat a modern régészet legújabb ága, amely az égi jelenségeknek a különböző kultúrákra, az emberi gondolkodásra gyakorolt hatását kutatja - mondta el tudományterületéről Pásztor Emília. Megjegyezte: már az őskori ember is észrevette, hogy az égi jelenségek rendszeresen ismétlődnek.

A kutatók feltételezése szerint nagyon sok építmény - különösen a kultikus jellegűek - tájolásakor szívesen vették alapul a fontos csillagászati jelenségeket, például a Nap mozgását, a nyári és a téli napfordulót, vagy a tavaszi-őszi napéjegyenlőséget. A régészeti csillagászat feladata az, hogy a fellelhető maradványok révén kiderítse, fontos szerepet játszott-e a tájolás az adott kultúrában - mutatott rá Pásztor Emília.

Mint elmondta, az európai archeoasztronómia a kontinens nyugati felén található megalitikus építményeknek, a hatalmas kövekből álló különböző alakzatoknak, síremlékeknek köszönhette születését. Bár a Kárpát-medencében nincsenek ősi, hatalmas kövekből álló építmények, ezek hiánya nem jelentheti azt, hogy az őskor itteni embere számára közömbösek voltak az égi jelenségek - hangsúlyozta a kutató, hozzátéve, hogy a bronzkor folyamán például megszaporodtak az úgynevezett szoláris, vagyis a Nappal kapcsolatos díszítő motívumok. "Érdekes a szoláris vagy az asztrális, a csillagokkal kapcsolatos szimbólumok előfordulásának gyakorisága, egymással való kapcsolata, az, hogy milyen szerepet játszhattak a halottkultuszban, a hiedelemvilágban" - fogalmazott Pásztor Emília.

A díszítő motívumok mellett a szakemberek a Kárpát-medencében található őskori házak tájolását is tanulmányozzák. A kutatók ugyanis úgy vélik: a környezeti tényezők mellett elsősorban rituális szempontok játszhattak szerepet egy-egy ház elhelyezésében. "Régen egy ház sokkal fontosabb szerepet játszott az emberek életében, mint ma, amikor funkcionális és kényelmi követelményeknek kell egy épületnek megfelelnie. A régebbi korokban egy ház megépítése, a hely kiválasztása is nagyon jelentős esemény volt egy család vagy egy közösség életében" - mutatott rá az archeoasztronómus.

Pásztor Emília kutatási területéről szólva megjegyezte: a régészeti csillagászat helyzetét, teljes elfogadását számos tény nehezíti. "Az sem jó, ha misztifikálják, ha mindent belemagyaráznak. A kollégák vagy elvetik, mint sarlatánságot, vagy azt állítják, hogy a bronzkor embere tudományos jellegű csillagászati megfigyeléseket végzett, ami nem igaz" - hangsúlyozta a kutató, aki jelenleg a Kárpát-medencei új kőkori kultúra körárkait megszakító földhidakat vizsgálja Barna Judit neolitikumra szakosodott régésszel.

"Ezek a körárkok azért érdekesek, mert földhídszerű megszakítások vannak bennük. A kutatók azt feltételezik, hogy ezeknek a hidaknak, vagy kapuknak az iránya nem tetszőleges volt, hanem valamilyen égi esemény irányába tájolták. Azt nézzük meg, hogy valóban csillagászatilag tájolták-e vagy sem" - mondta Pásztor Emília.

(Múlt-kor/MTI)