Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
2014. november 17. 15:07 Hegyi W. György
Kétezer éve, i. sz. 14 augusztusában halt meg a hónap névadója, Augustus császár, a világtörténelem egyik legsikeresebb, valamint legszerencsésebb politikusa és egyeduralkodója. A hatalomért folytatott hosszú és gátlástalan küzdelmekkel sokan vetekedhettek előtte és azóta is a történelemben. Működőképes rendszer – a principátus – kiépítésével, amely túléli létrehozóját, azonban már kevesebben. És még kevesebbeknek adatott meg olyan hosszú élet és uralkodás, hogy a társadalom önmagát is védő feledése működésbe léphessen. Mert természetesen egyik diktátor (legyen nagyszabású vagy zseb-, de akár csak órazsebdiktátor is) sem elégszik meg a jelen kontrollálásával, hanem maga akarja kialakítani a múltat is, mind a saját korának – benne a hatalomra kerülésének – a történetét, mind a régmúltat, amely megelőlegezi, és így üdvtörténetté változtatja az ő működését.
Korábban
Az ifjú Caesar – ő következetesen adoptáló apja nevét használta, a vér szerinti apjára utaló Octavianust pedig csak azok, akik bosszantani akarták, illetve a modern tankönyvek, hogy Iulius Caesartól megkülönböztessék – 18 évesen fogott hozzá a hatalom megszerzéséhez. 19 évesen már túl volt két, az ő oldalán harcoló consul meggyilkoltatásán (vagy óriási szerencséje volt, hogy azok számára éppen a legjobbkor távoztak nemcsak a közös hadsereg és az állam éléről, hanem az életből is). Még mindig csak harmincas évei legelején járt, amikor Antoniust és Kleopátrát legyőzve már az egész birodalom ura volt, hogy rögvest le is mondjon rendkívüli hatalmáról, és „visszaállítsa” a köztársaságot, amit, úgymond, végre megtehetett, merthogy már nem fenyegette az államot Antonius és a gonosz keleti nő hatalmi törekvése.
Amikor több mint negyven év múlva békés öregségben, felesége karjai közt meghalt, már szinte senki se élt, aki megtapasztalhatta az augustusi principátus előtti világot. Negyven év többé-kevésbé sikeres külső hódítás és többé-kevésbé békés belső építkezés után tehette le a római császárság megteremtője a kanalat. Vagyis a Rómát és Itáliát vérbe borító polgárháborúk egyik legkegyetlenebb vezérének évtizedei voltak arra, hogy a béke és a konszolidáció megteremtője legyen, s hogy nevéhez elsősorban ne a proscriptiót, hanem a pax augustát kapcsolja halálakor Róma.
Hegyi W. György írása a Múlt-kor legújabb számában olvasható
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Tudta-e, hogy...?
- 10 tény Mao Ce-tungról
- 10 tény a testépítés történetéről
- Tíz tény az aradi vértanúkról
- 10 tény a pénz történetéről
- A színfalak mögött: 10 meglepő tény az Indiana Jones-filmekről
- 10 történelmi híresség bizarr szokása
- Tudta-e, hogy...? Nem mindennapi történetek a Vöröskereszt múltjából
- 10 tény az Enigmáról
- 10 tény Arábiai Lawrence-ről
- A Múlt-kor őszi könyvajánlója: Jezsuiták Magyarországon 19:26
- Hiába a nevezetes tollvonás, türelmi rendeletéhez halálos ágyán is ragaszkodott II. József 18:58
- Bár háromféleképpen is rekonstruálták Tutanhamon arcát, egyes vonásai örökre rejtve maradnak 18:06
- A harmadik Magyar Köztársaság legnagyobb válságával fenyegetett a taxisblokád 14:35
- Liszt Ferenctől az istenített primadonnákig: a Városliget halhatatlan szupersztárjai 12:55
- „Félszeg mozdulatok, nőies kéz, szegényes göncök” – Pablo Picasso, az avantgárd egyik legnagyobb festője 11:04
- Sosem látott képek a forradalomról 09:46
- Megjelent a Múlt-kor legújabb társasjátéka, a Misszió! 09:23
Játsszon!
Történelmi adattárak
október 25.Mai évfordulók
