Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
2014. november 17. 15:07 Hegyi W. György
Kétezer éve, i. sz. 14 augusztusában halt meg a hónap névadója, Augustus császár, a világtörténelem egyik legsikeresebb, valamint legszerencsésebb politikusa és egyeduralkodója. A hatalomért folytatott hosszú és gátlástalan küzdelmekkel sokan vetekedhettek előtte és azóta is a történelemben. Működőképes rendszer – a principátus – kiépítésével, amely túléli létrehozóját, azonban már kevesebben. És még kevesebbeknek adatott meg olyan hosszú élet és uralkodás, hogy a társadalom önmagát is védő feledése működésbe léphessen. Mert természetesen egyik diktátor (legyen nagyszabású vagy zseb-, de akár csak órazsebdiktátor is) sem elégszik meg a jelen kontrollálásával, hanem maga akarja kialakítani a múltat is, mind a saját korának – benne a hatalomra kerülésének – a történetét, mind a régmúltat, amely megelőlegezi, és így üdvtörténetté változtatja az ő működését.
Korábban
Az ifjú Caesar – ő következetesen adoptáló apja nevét használta, a vér szerinti apjára utaló Octavianust pedig csak azok, akik bosszantani akarták, illetve a modern tankönyvek, hogy Iulius Caesartól megkülönböztessék – 18 évesen fogott hozzá a hatalom megszerzéséhez. 19 évesen már túl volt két, az ő oldalán harcoló consul meggyilkoltatásán (vagy óriási szerencséje volt, hogy azok számára éppen a legjobbkor távoztak nemcsak a közös hadsereg és az állam éléről, hanem az életből is). Még mindig csak harmincas évei legelején járt, amikor Antoniust és Kleopátrát legyőzve már az egész birodalom ura volt, hogy rögvest le is mondjon rendkívüli hatalmáról, és „visszaállítsa” a köztársaságot, amit, úgymond, végre megtehetett, merthogy már nem fenyegette az államot Antonius és a gonosz keleti nő hatalmi törekvése.
Amikor több mint negyven év múlva békés öregségben, felesége karjai közt meghalt, már szinte senki se élt, aki megtapasztalhatta az augustusi principátus előtti világot. Negyven év többé-kevésbé sikeres külső hódítás és többé-kevésbé békés belső építkezés után tehette le a római császárság megteremtője a kanalat. Vagyis a Rómát és Itáliát vérbe borító polgárháborúk egyik legkegyetlenebb vezérének évtizedei voltak arra, hogy a béke és a konszolidáció megteremtője legyen, s hogy nevéhez elsősorban ne a proscriptiót, hanem a pax augustát kapcsolja halálakor Róma.
Hegyi W. György írása a Múlt-kor legújabb számában olvasható

Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.

hadtörténet
- Keresztes hadjáratnak álcázta nagyhatalmi játszmáját Hunyadi Mátyás
- Az emberéletek megmentésével érvelt a harci gáz bevetése mellett „Doktor Halál”
- A jégesőt isteni jelnek vélte, felhagyott Chartres ostromával az angol uralkodó
- A magyar katonák négylábú bajtársait mutatja be egy időszaki kiállítás
- Az emigrációban is a magyar függetlenség elkötelezett híve maradt Klapka György
- Amikor a britek megpróbálták télvíz idején elrabolni George Washingtont
- Eisenhowert okolta az elhúzódó háborúért Montgomery tábornok
- „Nagy eredmények kezdetének” nevezte Kossuth a második szolnoki ütközetet
- A lovagkor alkonyán dőlt el Észak-Itália sorsa
- Az ismeretlenségből lépett elő a történelem legközkedveltebb pápája 19:20
- A kémia mellett a szabadságharcban is bizonyított Irinyi János 18:00
- Templomba járó katolikus volt az FBI legkártékonyabb szovjet „téglája” 16:29
- Amerikai tengerészgyalogosok helyett végül politikai ellenfele áldozatául esett a nicaraguai szabadságharcos 14:50
- Ingyen sör, káosz és tömegszerencsétlenség II. Miklós koronázásakor 10:25
- Sokkoló képekkel mutatta be Amerikának a polgárháború valóságát Matthew Brady 08:50
- Öt hét alatt született meg a korabeli Európa egyik leghaladóbb szellemű alkotmánya tegnap
- Egészséges erotika – szex a szocializmus évtizedeiben tegnap