George Stephenson, a gőzvasút atyja
2006. június 12. 16:00
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=13990
Kétszázhuszonöt éve, 1781. június 9-én született George Stephenson angol mérnök, a vasúti gőzvontatás úttörője.
A bányászlámpától a gőzhajtásig
Egy szegény bányász második fiaként látta meg a napvilágot Nylam-on-Tyne városkában. Iskolázására nem tellett, mivel azonban apja a bányában a vizet kiszivattyúzó gőzgépet kezelte, a fiú hamar megismerkedett a masinával. Stephenson először tehénpásztor volt, majd protekcióval bejutott a bányába. Itt előbb egy lójárgányos gép lovait hajtotta körbe, amikor azonban kiderült, hogy ért a gőzgéphez, oda helyezték át. A formális oktatást annyira nélkülözte, hogy írni-olvasni csak tizenhat évesen, esti iskolában tanult meg. Nem sokkal később besorozták a hadseregbe, de mivel tudott helyettest állítani, nem kellett bevonulnia. A legális, ám drága eljárás azonban felemésztette megtakarításait, így nem tudott Amerikába emigrálni, ahogy tervezte.| Gőznyomással működő szerkezeteket már az ókorban készítettek, de ezek lényegében játékszernek számítottak. Az első használható gőzgép a francia Papin nevéhez fűződik, ennek egyetlen hengerében atmoszferikus nyomáson váltakozva zajlott a víz elgőzölögtetése majd kondenzálása. A tökéletesített gőzgépet 1769-ben alkotta meg az angol James Watt, aki elkülönítette a hengert és a kondenzátort, az ő találmányától számítják az ipari forradalom kezdetét. Lapátkerékkel ellátott vízi gőzjárművet a 19. század elején konstruált az amerikai Robert Fulton. A francia Cugnot szerkesztett elsőként gőzkocsit, James Watt segédje, Murdock pedig olyan gyors gépet barkácsolt, hogy maga sem érte utol és az végül egy templom oldalában állt meg. Az első működőképes gőzmozdonyt 1801-ben az angol Trevithick tervezte, de őt üldözte a balszerencse és nem tudta elterjeszteni találmányát. |
Stephenson felhasználta Murdock és Trevithick eredményeit, de ő lett az, akinek sikerült az áttörés és aki nyereséges vállalkozássá tudta tenni a lokomotívot (szó szerint: magától mozgót). Első "műve" az 1814-ben készült Blücher ugyan mai szemmel kezdetlegesnek tűnik, de ez volt az első olyan jármű, amely a Stephenson által úttörőként alkalmazott peremes kerekeinek köszönhetően a síneken maradt, és 4 kilométeres sebességgel 30 tonna súlyt tudott elvontatni.
A vasút születése
A vonal hivatalos megnyitására 1825. szeptember 27-én került sor, a kisajátítások ellen tiltakozó földesurak és a vasútban fenyegetést látók megnyugtatására, továbbá a balesetek elkerülése érdekében a vonalon először egy "Periculum privatum utilitas publica" (Az egyén kára a közösség haszna) feliratú zászlót hordozó lovas haladt végig. Stephenson csak ezután fűttette be saját tervezésű Locomotion nevű gőzmozdonyának kazánját, amely 38 kocsiban 600 utast szállított helyenként óránként 24 kilométeres sebességgel, a teljes vontatási súly 70 tonna volt. A szárazföldi közlekedés történetében most először fordult elő, hogy az ember a lónál gyorsabban utazott. Az utasok többsége nyitott szénszállító kocsiban ült, de az előkelőségeket kísérleti jelleggel egy kezdetleges személyszállító vagonban helyezték el. (A Locomotion 1857-ben ment nyugdíjba és ma is látható Darlington állomáson.)
Stephenson Rocket (Rakéta) elnevezésű gőzmozdonya 1829-ben már 21 kilométeres átlagsebességgel, 34,4 kilométeres csúcssebességgel nyerte meg a rainhilli mozdonyversenyt. Egy évvel később megnyitották a Liverpool-Manchester vasútvonalat és a vasparipa elindult világhódító útjára. Hamarosan Amerikában és Európában is gőzerővel kezdtek vasutat építeni, megkezdődött a vasút korszaka. Stephenson 1840-ben vonult nyugdíjba és 1848. augusztus 12-én halt meg. Budapesten is naponta találkozhatunk vele: a Keleti pályaudvar homlokzatáról tekint le négy méter magas szobra.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)