Folytatódik a világháborús lőszerek feltérképezése az Északi-tenger fenekén
Kiterjedt kutatóexpedíció indult az Északi-tenger mélyén heverő világháborús lőszerek és hajóroncsok állapotának felmérésére. Az Alfred Wegener Intézet sajtóközleménye szerint a szakemberek tengeralattjáró robotokkal térképezik fel a több mint száz éve elsüllyedt fegyverzetet. A vizsgálat elsődleges célja a korrodálódó bombákból szivárgó mérgező anyagok környezeti hatásainak megállapítása és a fizikai kiemelés előkészítése.
- Egy német kutatóhajó két első világháborús hadihajó roncsát vizsgálja Helgoland partjainál.
- A tengerfenéken korrodálódó fegyverzetekből rákkeltő és mérgező robbanóanyagok szivárognak a vízbe.
- A víz alatti robotokkal végzett felmérés a kormányzati lőszermentesítési programot készíti elő.
A német szövetségi kormány megbízásából zajló mentesítési program keretében a Heincke kutatóhajó végzi a tengerfenék vizsgálatát a Német-öböl területén. A Matthias Brenner tengerbiológus által vezetett expedíció a REMARCO projekt részeként elsőként a Helgoland szigetétől nyugatra fekvő, 1914 augusztusában elsüllyedt SMS Mainz könnyűcirkáló, valamint a Blücher páncélos cirkáló roncsait keresi fel.
A kutatók három speciális víz alatti robotot, köztük két autonóm és egy vezetékes eszközt vetnek be a Német Mesterséges Intelligencia Kutatóközpont jóvoltából. Ezek a műszerek részletes vizuális és térbeli térképeket készítenek a hajómaradványokról, ami elengedhetetlen a szerkezetek aktuális állapotának elemzéséhez.
A több mint egy évszázada a tengerfenéken nyugvó roncsoknál egyre nagyobb az összeomlás veszélye, ami sürgetővé teszi az állapotfelmérést (ahogy erről korábban már mi is beszámoltunk). A fémtestek fokozódó korróziója miatt a még fedélzeten lévő lőszerekből mérgező és rákkeltő robbanóanyag-maradványok kerülnek a tengervízbe. Ezek a szennyeződések közvetlen fenyegetést jelentenek a tengeri élővilágra, az élelmiszer-biztonságra és az emberi egészségre egyaránt.
A hatások feltérképezése érdekében az expedíció tagjai víz- és üledékmintákat vesznek, miközben a tengerfenéken élő organizmusokat is begyűjtik. A kifogott halakon kórtani vizsgálatokat végeznek annak megállapítására, hogy a roncsok közelében élő populációkban gyakrabban fordulnak-e elő betegségek és daganatok a szennyeződésmentes területekhez képest.
A biológiai vizsgálatok kiterjednek a Senckenberg Kutatóintézet munkatársainak elemzéseire is, akik az iszapban élő gerinctelen fajok, az úgynevezett infauna összetételét és egyedszámát vetik össze a szennyezettségi adatokkal. A műveletekben a szövetségi rendőrség is részt vesz egy autonóm tengeralattjáró robot tesztelésével, mivel a hatóságok és az ipari szereplők együttműködése alapvető feltétele az automatizált mentesítési megoldások kifejlesztésének.
A flotta a CONMAR projekt keretében hét további olyan lerakóhelyet is felkeres a régióban, ahol a világháborúkat követően nagy mennyiségű fegyverzetet süllyesztettek a tengerbe. Mivel ezek a lőszerek napjainkra vastag homokréteg alá kerültek, a feltérképezésüket a SeaTerra vállalat innovatív, magnetometriás elven működő MagWing rendszerével végzik el.
Az Északi-tenger és különösen a Német-öböl térsége az első világháború során kiemelt hadászati jelentőséggel bírt. A Helgolandi-öbölben 1914 augusztusában lezajlott első nagy tengeri ütközetben a brit flotta meglepetésszerű támadást intézett a német hadihajók ellen, ekkor süllyedt el az SMS Mainz könnyűcirkáló is. Néhány hónappal később, az 1915-ös doggerbanki csata során a német császári haditengerészet újabb súlyos veszteségeket szenvedett, köztük a Blücher elvesztését.
A világháborúk lezárultával a győztes hatalmak és a leszerelt német hadsereg a felhalmozott, de fel nem használt lőszerkészletek megsemmisítésének leggyorsabb módját a tengerbe süllyesztésben látták. Ennek következtében a 20. század közepére több százezer tonnányi konvencionális és vegyi fegyver került a Balti- és az Északi-tenger sekélyebb vizeibe.
Ez is érdekelhet
A lőszerlerakók pontos helyszíneiről sok esetben hiányos dokumentáció maradt fenn, a korabeli hatóságok pedig arra számítottak, hogy a sós víz idővel ártalmatlanítja a robbanóanyagokat. A tengeri áramlatok azonban az évtizedek során gyakran elmozdították a hordókat és a gránátokat, a fémköpenyek elrozsdásodása pedig felszínre hozta az ökológiai válság kockázatát.
A német szövetségi kormány által indított mostani mentesítési program egy hosszú távú stratégia része, amelynek célja a tengeri ökoszisztéma megtisztítása a múlt század fegyveres konfliktusainak örökségétől. A mágneses térképezés és a biológiai mintavételezés a Balti-tengeri kísérleti projektekkel párhuzamosan egy olyan biztonságos kiemelési koncepciót alapoz meg, amely a jövőben hatékonyan alkalmazható lesz.
