Mesterséges intelligencia azonosítja a Habsburg család tévesen besorolt portréit
Európai egyetemek és svájci intézmények kutatói modern arcfelismerő technológiák és biometrikus algoritmusok segítségével vizsgálják a történelmi portrék szereplőinek személyazonosságát. A genfi Művészeti és Történeti Múzeum, valamint partnerintézményeinek közös projektje azt elemzi, miként pontosíthatók a több száz éves festmények modelljei az új szoftverekkel. A kezdeményezést egy 18. századi, sokáig tévesen Marie-Antoinette francia királynőt ábrázolónak hitt gyermekkori portré azonosítása indította el.
- Egy interdiszciplináris kutatócsoport algoritmusokkal vizsgálja a történelmi portrék szereplőinek személyazonosságát.
- A módszerrel Jean-Étienne Liotard 1762-es festményein azonosították Mária Terézia lányait.
- Az új svájci kiállítás a biometrikus azonosítás és a művészettörténet lehetőségeit mutatja be.
A kutatás alapját Catriona Seth, az Oxfordi Egyetem professzorának felfedezése adta, aki a francia királynőről szóló könyvén dolgozva figyelt fel egy történelmi anomáliára. A genfi múzeum gyűjteményében őrzött, Jean-Étienne Liotard által 1762-ben készített krétarajzon a gyermek Marie-Antoinette ruháján a Csillagkeresztes Rend kitüntetése látható.
A szakember a levéltári adatok alapján megállapította, hogy a jövendőbeli királynő a portré készítésének idején még nem kapta meg ezt az elismerést, így a festmény valójában a nővérét, Mária Karolinát ábrázolja. Ezzel párhuzamosan be kellett bizonyítani, hogy a hagyományosan Mária Karolinaként számontartott másik portré a valódi Marie-Antoinette-et örökíti meg.
A feladat megoldása érdekében a svájci intézmény kurátora, Marie-Eve Celio-Scheurer bevonta a munkába a Lausanne-i Egyetem kriminológiai intézetét és az Idiap Kutatóintézet biometrikus szakértőit. Az INTERART névre keresztelt kísérleti projekt arra keresi a választ, hogy a fényképekre kifejlesztett arcfelismerő rendszerek alkalmazhatók-e a képzőművészeti alkotások esetében.
A szoftverek feladata, hogy a póz, a megvilágítás, az életkor és a művészi stílus eltérései ellenére megtalálják azokat az állandó arcvonásokat, amelyek a hagyományos művészettörténeti módszerek mellett új támpontokat nyújthatnak az azonosításhoz. A technológia leghatékonyabban a modell jelenlétében, közvetlen megfigyelés alapján készült portrék esetében működik.
A vizsgálat eddigi eredményeit a genfi Művészeti és Történeti Múzeum egy időszaki kiállítás keretében mutatja be a közönségnek. A 2027 februárjáig látogatható tárlat Liotard tizenegy, Mária Terézia gyermekeiről készített rajzát, valamint egy a férjét, Lotaringiai Ferencet ábrázoló alkotást vonultat fel. A kiállításon a két érintett lánygyermek portréja már a kutatás során helyesbített, valós személyazonosságukat tükröző címmel szerepel. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a mesterséges intelligencia nem ad megkérdőjelezhetetlen válaszokat és nem helyettesíti a levéltári kutatásokat, csupán valószínűségi küszöböket állapít meg a további elemzésekhez.
Az uralkodói portrék a 18. századi európai udvarokban kiemelt politikai és diplomáciai jelentőséggel bírtak. A Habsburg-dinasztia feje, Mária Terézia tizenhat gyermeket hozott a világra, és a kiterjedt család házassági politikája a kontinens erőegyensúlyának fenntartását szolgálta. Az uralkodóházak közötti frigyek előkészítése során a festmények funkcionáltak a legfontosabb vizuális információhordozóként. A művészeket, köztük a pasztelltechnikájáról ismert Jean-Étienne Liotard-t is azzal a céllal hívták a bécsi udvarba, hogy hiteles, de az elvárásoknak megfelelő képmásokat készítsenek a házasulandó főhercegekről és főhercegnőkről a külföldi udvarok számára.
Ez is érdekelhet
A dinasztikus házasságok révén a festményeken szereplő gyermekek később az európai történelem meghatározó alakjaivá váltak. Míg Marie-Antoinette XVI. Lajos feleségeként a francia trónra került és a francia forradalom egyik legismertebb áldozata lett, addig a tévesen azonosított testvére, Mária Karolina IV. Ferdinánd nápolyi és szicíliai király hitveseként a dél-itáliai politika befolyásos irányítójává lépett elő.
Az uralkodói portrék sokszorosítása és másolása a korszakban mindennapos gyakorlatnak számított, ami az évszázadok során gyakran vezetett a nevek és az arcok felcseréléséhez a múzeumi gyűjteményekben. A svájci kutatási program pontosan ezeket a történeti torzulásokat képes korrigálni a modern biometria segítségével.